bélyegkép|jobbra|200px|Czuczor Gergely és Jedlik Ányos szobra Győrött Czuczor Gergely eredetileg István (Andód, 1800. december 17.familysearch.org Érsekújvári keresztelési anyakönyv 1800, p. 138 – Pest, 1866. szeptember 9.)Pest-belvárosi róm. kath. plébániatemplom halotti anyakönyve, 1866. év, 312. folyószám magyar bencés szerzetes, költő, nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Írói álneve Ete. Eredeti neve Czuczor István, a Gergely nevet rendi névként kapta. Jedlik Ányos természettudós unokatestvére.
Magas színvonalra fejlesztette a nemzeti eposz és a ballada műfajokat. Költőként a népdal formakészletének egyik legfontosabb elterjesztőjeként, hazafias versek szerzőjeként ismert. Czuczor Gergely sok verse népdallá vált. (Móser Zoltán művelődéstörténész kutatása alapján 84, háromszor annyi, mint ahány Petőfi Sándor-vers.)
Nyelvészként fő műve a hatkötetes mű, A magyar nyelv szótára (1862–1874, amelyet „a Czuczor–Fogarasi” néven emlegetnek, mert Czuczor halála után Fogarasi János fejezte be). Életében négy kötet jelent meg az összesen százhetvenezer szócikket kitevő munkának.
Az 1848-as forradalomban való részvételéért, illetve a forradalomra felhívó Riadó című verséért két évet kellett várfogságban töltenie.
Kolerajárvány áldozata lett, mint három és fél évtizeddel korábban Kazinczy Ferenc.
Pályája Alacsony sorból emelkedett a 19. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjává. Apja Czuczor János, Károlyi József gróf jobbágya volt az Érsekújvárhoz közeli Andódon, igaz, a jobbágyok közt módos gazda. Anyja Szabó Anna volt. Gyermekkori élményei segítették, hogy a magyar népies költészet egyik előfutárává válhasson. A hazafias nevelés, amelyet kapott, a nemesi-nemzeti hősi epika úttörőjévé tette. „Sok népdalt és táncot ismert” – írta Czuczorról írt könyvében Móser.
A magyar mellett már fiatalon jól beszélt németül és szlovákul is (vegyes lakosságú területen született). Már kamaszkorában magyarul és latinul is verseket írt. Görögül is megtanult, és később tanította is a nyelvet.
Első gyermekéveit Érsekújvárott töltötte, a középiskolát Nyitrán kezdte, Esztergomban folytatta, majd 1814-től 1817-ig Pozsonyban végezte.Rencz János 1901: Adatok Czuczor Gergely életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények
Apja katonának nevelte volna, ő azonban tanár akart lenni, és ehhez a papi hivatáson keresztül nyílt számára út. 1817. október 25-én jelentkezett Pannonhalmán bencés szerzetesnek unokatestvérével, Jedlik Istvánnal (későbbi rendi nevén Ányossal) együtt.
Miután kiállta az újoncévet, a rend győri főapátsági líceumában tanult bölcsészetet. A teológiát 1820-tól már Pesten kezdte el végezni a központi papnevelőben. Harmadéves korában azonban, 1823 tavaszán Pannonhalmára hívták vissza, mert betegeskedett – itt fejezte be a tanulást.
1824. szeptember 26-án felszentelték, és Győrött kezdett tanítani, előbb az alsó osztályokban, 1827–1828-ban a szónoklati osztályban. 1828-ban és 1829-ben a főapátsági líceumban a rendi növendékeket tanította magyar nyelvészetre és irodalomra. 1830-ban Komáromba helyezték át szónoklatot tanítani, 1832-ben a költészet tanára lett.
Augsburgi ütközet címen romantikus eposzt írt hexameterekben. (Elődei ebben a papköltő Pázmándi Horváth Endre, a Zirc emlékezete szerzője, illetve az erdélyi tanár, aranyosrákosi Székely Sándor). Az eposz, amelynek inkább hexameterei voltak figyelemreméltóak, mint szerkesztése, kéziratos formában felkeltette az akkor már költőkirálynak tartott Kisfaludy Károly érdeklődését. Az eposz 1824-ben megjelent az Auróra folyóiratban, és Czuczor ünnepelt költővé vált. Czuczort elődjének vallotta Vörösmarty Mihály, aki az eposz megjelenésekor már írta saját hasonló műfajú művét, a Zalán futását. (Czuczor pedig azon lelkendezett, mikor ez utóbbi mű megjelent, hogy valaki még jobbat írt nála. A két költő egymás barátja lett.)
Az eposz sikere ellenére Czuczor gyorsan felismerte, hogy a műfaj ideje lejárt, hexameteres elbeszélő költeményeket azonban továbbra is írt. (Ezek közül leghíresebb a Botond.)
1830-ban, amikor Kisfaludy meghalt, Czuczor Vörösmarty mellett már a romantikus epika legnevesebb alakja volt.
1831. március 17-én a frissen megalakult Magyar Tudós Társaság I. nagygyűlésén a nyelvtudományi osztály levelező tagjává választották. 1835. szeptember 12-én a leköszönő Döbrentei Gábor helyére Toldy Ferencet választották titkárnokká, Czuczor így megkapta Toldy megüresedő posztját, segédjegyzővé és levéltárnokká választották. Az ülés egyszersmind felkérte az elnököt, „hogy mivel az ujonan választott segédjegyző sz. Benedek rendbeli pap, annak elbocsáttatását a’ társaság’ nevében a’ fő apáthoz irandó levélben kieszközleni méltóztatnék.”A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 3. (1834–1836). Buda: Magyar Királyi Egyetem betűivel. 1837. 33. o. A főapát engedelmével október 19-én Pestre költözött. 1836. szeptember 10-én akadémiai rendes tag lett a históriai osztályban, székfoglaló beszédét 1837. május 8-án tartotta Zrednai Vitéz János, némelly tekintettel Magyarország’ átalános állapotjára címmel.A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 3. (1834–1836). Buda: Magyar Királyi Egyetem betűivel. 1837. 147. o. Még 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta. Czuczor alig foglalta el pesti hivatalát, máris támadások indultak ellene. Poetai Munkái első gyűjteményének 1836-os megjelenése után szerzeteshez méltatlan életmóddal és azzal vádolták meg, hogy paphoz nem illő verseket jelentetett meg. Hiába adott számot életéről és tevékenységéről a főapátnak, hiába védekezett az enyelgő költeményeit – „népdalait” – támadók ellen papköltő elődök példájával, hiába hivatkozott a cenzori engedélyre, a főkancellár eltávolíttatta Pestről.
Leköszönő levelét nyolcadik nagygyűlésén az akadémia sajnálattal fogadta, és jegyzőkönyvbe foglalta intézkedéseit: „az igazgatóság is sajnálattal vevén, vele minden tekintetben való teljes megelégedését jegyzőkönyvben is kifejeztetvén, lakhelye’ változása’ tekintetéből, őt a’ történetosztály’ vidéki harmadik helyére tette által”.A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 4. (1836–1838). Buda: Magyar Királyi Egyetem betűivel. 1837. 44. o. Czuczort a történeti osztály vidéki rendes tagjai közé sorolta; azonban Kölcsey Ferenc halálával a kilencedik nagygyűlés saját kérésére ismét visszahelyezte a nyelvtudományi osztályba.A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 4. (1836–1838). Buda: Magyar Királyi Egyetem betűivel. 1837. 84–85. o. 1837. június végén visszament tehát Pannonhalmára, ahol mint alkönyvtárnok és a gyűjtemények másodőre működött. 1838 végén Kovács Tamás főapát kinevezte a győri királyi akadémiában a magyar nyelv és irodalom tanárává, azonban két hónap múlva ezt az állását is el kellett hagynia, csak a szerzetesrend növendékeinek nyelvi és szónoklattani oktatását folytathatta. A Magyar Tudományos Akadémia 1844-ben elhatározta egy nagyszótár kiadását, és választása Czuczorra esett. Rimely Mihály János új főapátnak, és akadémiai köröknek a közbenjárásával sikerült visszavonatni a bécsi főkancellária tiltó rendelkezését, Czuczor 1845 májusban másodszor költözhetett Pestre, ahol ismét magánházban, de visszavonultan élt, és megkezdhette a szótár összeállítását.
A szabadságharcban – betegségekkel küszködve és a szótár munkálatai közepette – nem tudott közéleti szerepet vállalni, de figyelemmel kísérte az eseményeket. A Riadó című versét 1848. december 21-én jelentette meg a Bajza József által szerkesztett Kossuth Hírlapja, amikor az osztrák csapatok már közeledtek Pest-Buda felé. Külön röplapon is megjelent, és Petőfi egyes verseihez hasonlóan a nép és a katonák közt terjesztett forradalmi indulóvá vált. jobbra|bélyegkép|Czuczor Gergely Riadó
Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj! Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj. Villáma fesse a szabadság hajnalát, S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát. Él még a magyarok nagy istene, Jaj annak, ki feltámad ellene. Az isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Nem kell zsarnok király! csatára magyarok, Fejére vészhalál, ki reánk agyarog. Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk Mi sárgafekete lelkébe tőrt verünk. Él még a magyarok nagy istene, Jaj annak, ki feltámad ellene. Az isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk, s azok legyünk.
A föld talpunk alatt, s fejünk felett az ég Tanú legyen, hogy áll Árpád ős népe még, S mely e szent földre hull, minden csepp honfi-vér, Kiáltson égbe a bitorra bosszuért! Él még a magyarok nagy istene, Jaj annak, ki feltámad ellene. Az isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Tiporva szent jogunk, szent harccal ójuk azt, Pusztítsa fegyverünk a fejedelmi gazt, A zsarnokok torán népek vigadjanak, A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak. Él még a magyarok nagy istene, Jaj annak, ki feltámad ellene. Az isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Elé, elé, jertek, haramiahadak, Kiket nemzetbakók reánk uszítanak, Temetkezéstekűl, ti bősz szelindekek, Helyet dögész vadak gyomrában leljetek. Él még a magyarok nagy istene, Jaj annak, ki feltámad ellene. Az isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Szivünk elszánt keserv, markunk vasat szorít, S csatára milliók imája bátorít, Ó drága véreink, vagy élet vagy halál, De szolganépre itt a zsarnok nem talál. Él még a magyarok nagy istene, Jaj annak, ki feltámad ellene. Az isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk, s azok legyünk.
Vitézek, őrhadak, fogjunk bucsúkezet, Iszonytató legyen s döntő ez ütközet, Ős áldomás gyanánt eresszünk drága vért, Végső piros cseppig hadd folyjon a honért. Él még a magyarok nagy istene, Jaj annak, ki feltámad ellene. Az isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk, s azok legyünk. Czuczort a Riadó című vers miatt először 1849. január 18-án fogták el a Pestet elfoglaló osztrákok. Windischgrätz azt javasolta a haditörvényszéknek, hogy ítéljék halálra. A herceg elutasította az Akadémia elnökének és a pannonhalmi főapátnak a kegyelmi kérvényét is, a haditörvényszék február 1-jén hatévi vasban letöltendő várfogságra ítélte. Ezt azonban Teleki József gróf akadémiai elnök közbenjárására Windischgrätz herceg február 14-én annyiban enyhítette, hogy rabsága helyéül a budai várat tűzte ki, ahol folytatni tudta a szótár szerkesztését. Budai fogsága május 21-ig tartott, amikor a magyar sereg a várat bevette, és Czuczor is kiszabadult.
Romló egészségi állapota miatt a Balaton melletti tihanyi bencés apátságba vonult; miután pedig a császáriak Pestet újra elfoglalták, báró Kempen altábornagynál önként jelentkezett, aki őt a pesti ferencesek zárdájában internálta. 1850. február 15-én Haynau utasítására először az Újépületbe szállították, majd március 8-án Budára, 28-án Bécsbe vitették, ahonnan április 10-én Kufstein várába szállították át. Itt az emberséges Bedcsula várparancsnok rendelkezésére külön cellát kapott, és irodalmi tevékenységét is folytathatta. Fogsága első idejében a breviarium himnuszait fordította le, melyek elvesztek; itt fordította Christoph von Schmid bibliai történeteit és Publius Cornelius Tacitus Germaniáját is.
Közel másfél év után, 1851. május 22-én, a Magyar Tudományos Akadémia közbenjárására szabadult. Bilincseit megvásárolta, szótári jegyzeteit és Tacitus-fordítását megőrizte, így költözött vissza Pestre, ahol a Múzeum körút 23-25. alatti házban a szótáron dolgozott. bélyegkép|jobbra|220px|Czuczor Gergely sírja Budapesten. Kerepesi temető: 29/1-2-10. Papi kötelezettségeinek eleget tett, vasárnaponként misézett, eljárt az Akadémia üléseire is. Időnként látogatta a Nemzeti Színházat, melynek drámabírálója volt, kijárt az Orczy-parkba, napjai nagy részét a szótár szerkesztése töltötte be. 1866. szeptember 9-én váratlanul gyorsasággal kolerában halt meg. A Magyar Tudományos Akadémián 1868. március 21-én Toldy Ferenc tartotta fölötte az emlékbeszédet.
Nyelvészeti munkássága