Kolozsvár (románul 1974-ig Cluj, ma Cluj-Napoca, , néha Clausenburg, , szászul Kleusenburch, , Klojznburg) Románia második legnépesebb városa, így Erdély legnépesebb városa, illetve Kolozs megye székhelye. Az ország északnyugati részén helyezkedik el, a Kis-Szamos völgyében, nagyjából azonos távolságra Bukaresttől (445 km), Budapesttől (461 km) és Belgrádtól (483 km). A várost Erdély nem hivatalos fővárosának tekintik. 1790–1848 és 1861–1867 között az Erdélyi Fejedelemség hivatalos fővárosa volt. Egyike volt annak a hét erődített városnak, amelyekről Erdély német nevét (Siebenbürgen) kapta. Híres ezen kívül Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosaként, illetve az unitarizmus bölcsőjeként.
2011-ben lakos élt a város határain belül (ezzel Románia második legnépesebb városa, a nemzeti főváros Bukarest után), ami kismértékű növekedést jelent a 2002-es népszámláláshoz képest. A kolozsvári agglomeráció lakossága meghaladja a lakost. Számos műemléke közül a legnevezetesebbek a Szent Mihály-templom ( amelyet a 14. században építettek, és Mihály arkangyalról, Kolozsvár védőszentjéről nevezték el), előtte Fadrusz János Mátyás-szobrával, a Farkas utcai református templom, illetve a Bánffy-palota.
Az Európai Unió 96. legnépesebb városa. Két színházával, két operájával, tizenegy felsőfokú oktatási intézményével és számos középiskolájával, ma a város Románia egyik legfontosabb tudományos, kulturális, ipari és üzleti központja. Egyéb intézmények mellett az ország legnagyobb egyetemének, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemnek ad otthont. Kolozsvár 2015-ben az Európa Ifjúsági Fővárosa, 2018-ban pedig az Európai Sportváros címet viselte.
Fekvése A 179,5 km² területű város Kolozs megye székhelye. Nagyváradtól 152 km-re délkeletre, a történelmi Erdély szívében, az Erdélyi-középhegység és az Erdélyi-medence közötti területen helyezkedik el. A Kis-Szamos és a Nádas-patak völgyében található, de egyes városnegyedei átnyúlnak a szomszédos patakok (Kajántó-patak, Borháncs-patak) völgyébe is. Három oldalról dombok veszik körül, amelyeknek magassága 500 és 825 méter között van. Délkelet irányában a 825 méter magas Feleki-domb északi lejtőjére kapaszkodik, tőle keletre a Szamos-fennsík húzódik. Észak felé a legmagasabb dombok a Lomb-tető (684 méter) és a Csiga-domb (617 m). Nyugat felé a Hója-domb (506 m) és a Gorbó-domb (570 m) helyezkedik el. Egykor a városon kívül volt a Kálvária-domb és a Fellegvár is, de ezek ma már a város belterületének számítanak.
Élővilága
Éghajlata A város mérsékelt kontinentális éghajlatát az Erdélyi-középhegység közelsége befolyásolja. Az éves középhőmérséklet 8,2 °C, az éves átlagos csapadékmennyiség 550–600 mm körüli, az éves napsütéses órák száma körüli.
Nevének eredete A név latin melléknévként (Clusiensis) (a. m. körülzárt?) már 1177-ben felbukkant írásos formában. Főnévként az első említése 1213-ból maradt fent: de castro Clus. A magyar Kulusuar első ismert előfordulása 1257-es. A Kolos előtag az eredeti Clus-ból fejlődött ki. Nemcsak Kolozsvár nevében jelenik meg, hanem előfordul Vas és Zala vármegyében is. Egy mára már túlhaladott álláspont szerint a Clus a latin clausa szóból alakult, tehát a város neve „dombokkal körülvett zárt terület” lenne. Ezt a nézetet a hangtani átalakulások szabályszerűségei nem támasztják alá. Másik vélemény szerint a felnémet klus (= hegyszoros, hegyi patak vizét felduzzasztó zsilip, gát) szóból átvett szláv kluzs-ból való, melynek ugyanaz a jelentése. A nyelvészet mai álláspontja szerint a helynév személynévből származik, abban azonban nincs egyetértés, hogy az eredet a német Nikolaus, a szláv Miklus vagy az Árpád-kori magyar Miklus lenne.Murádin 1997.
A Napoca vitatott feltételezések szerint dák nemzetségnév lehetett. 1974-ben, az egykori Napoca római municípiumi rangra emelésének 1850. évfordulója tiszteletére illesztették nevéhez a Napoca utótagot.
Története
Ókor A város területén a legrégibb leletek a középső paleolitikumból származnak. Az ásatások tanúsága szerint folyamatosan lakott volt a neolitikum, bronzkor, vaskor idején is. Az ókorban a római birodalom része volt a város helyén álló Napoca, melyet Traianus császár alapított, majd 124-ben Hadrianus császár municípium rangra emelte. A 3. században Észak-Dacia székhelyévé vált, Marcus Aureliustól colonia rangot kapott, de 271-ben a rómaiak kiürítették.Kiss 1990: 246.; Gaal 1992: 5.
Középkor Hét és fél évszázaddal később Szent István a kolozsi várispánság székhelyévé tette. Maga a város a 11. század első felében alakult ki. Vára a mai belváros északnyugati részén volt, egyik tornya máig megmaradt. Ez idő tájt alapította Szent László király a kolozsmonostori apátságot is.Kiss 1990: 246., Gaal 1992: 55.
bélyegkép|bal|A Szabók bástyája a megmaradt várfallal|250px
1241-ben a tatárok ezt a várost is feldúlták, így a lakosságot pótolva 1272-ben V. István szászokat telepített ide. Zsigmond király elrendelte a település megerősítését, majd 1405-ben szabad királyi várossá tette. A megerősítések ellenére 1437-ben Budai Nagy Antal parasztserege elfoglalta Kolozsvárt, de december 10–14-én a szintén itt zajlott döntő ütközetben leverték a felkelést, s visszafoglalták a várost.Kiss 1990: 248-250.
A 15. században a város lakossága felerészben magyar, felerészben szász volt. Ezt tanúsítja Szilágyi Mihály 1458-ból fennmaradt rendelete, amely szerint a város vezetőségét, a százférfiak tanácsát (centumvirátus) ötven magyar és ötven szász alkotta, a bírót pedig a két nemzet évenként felváltva adta. Ebben az időben a városlakók nagy része kézműves volt, akik céhekbe szerveződtek. Kialakult egy számban nem nagy, de erős kereskedőréteg is, amely különböző kiváltságokat harcolt ki magának.Szabó 1987. bélyegkép|250px|Szent Mihály-templom Az 1468-ban a Hunyadi Mátyás elleni felkelés vezetőit a főtéren végezték ki, január 19-én. Városfala 1470-ben készült el. 1514-ben a Lőrinc pap vezette parasztsereg itt szenvedett vereséget a nemesi hadaktól, Lőrinc papot pedig a főtéren égették meg.Kiss 1990: 251.
Török kor Az önálló Erdélyi Fejedelemség kora egyben Kolozsvár fellendülését is jelentette – ebből az időszakból származik a Kincses Kolozsvár megnevezés. Noha a székváros Gyulafehérvár volt, Kolozsvár több országos jelentőségű esemény színhelye lett: 1551-ben itt adta át a koronát Izabella királyné – legalábbis Bethlen Farkas későbbi regényes leírása szerint – Castaldo tábornoknak (Castaldo egykorú jelentése szerint az eseményre Tordán került sor.) Itt született 1557-ben Bocskai István, aki később Erdély és Magyarország fejedelme lett. Bocskai szülőháza csak néhány lépésre található Hunyadi Mátyás szülőházától. 1575-ben a főtéren végeztette ki Báthory István az elfogott trónkövetelőket. Itt választották fejedelemmé Bethlen Gábort és I. Rákóczi Györgyöt. 1585-ben itt alapította Báthori István Erdély első egyetemét, amelyet a jezsuiták vezettek. Itt fejeztette le Báthory Zsigmond fejedelem 1594. augusztus 31-én a lázadó nemeseket. A fejedelemség fennállása alatt összesen 37 országgyűlést tartottak Kolozsvárott.Jakó 1979; Kiss 1990: 252., Gaal 1992: 13.; Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, in: Dáné 2001.
bélyegkép|bal|Kolozsvár 1617-ben|250px Székely Mózes fejedelem csapatai élén 1603. június 9-én vonult be Kolozsvárra, amint a Hans Zeidenstorffer és Adam Volner vezette német zsoldosok elhagyták a várost. A kolozsvári magyarok nagy üdvrivalgással köszöntötték a fejedelmet és a függetlenségpárti magyarok seregeit, de örömükben elkergették a jezsuitákat, és ezzel megszűnt a Báthory István által alapított első magyar egyetem. Székely Mózes fejedelem a kolozsvári és a szamosfalvi táborban tartózkodva igyekezett az Erdélyi Fejedelemség katasztrofális pénzügyi helyzetén segíteni. Ebben az időben, valamikor 1603. június közepe táján erős pénzt veretett a kolozsvári pénzverdében, amit Erdély legszebb pénzei között tartanak számon.
bélyegkép|jobbra|250px|A várfal maradványa Az 1623. június 18-án Kolozsvárott kelt oklevelével Bethlen Gábor engedélyezte a zsidók letelepedését, szabad kereskedését és vallásgyakorlását Erdélyben, és a szokásos zsidójel viselésétől is mentesítette őket.Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, in: Dáné 2001.
Bethlen Gábor építtette újjá a nevét viselő délkeleti sarokbástyát és a Szent Mihály-templomot. I. Rákóczi György javíttatta ki a várfalakat és a bástyákat. 1661. szeptember 15. és 17. között Kemény János, 1662-ben I. Apafi Mihály ostromolta. 1687. október 18-án ellenállás nélkül adta meg magát a császáriaknak. Csak 1790-ben lett ismét Erdély fővárosa.
Újkor 1792 decemberében a Belső Szén (Jókai, ma Napoca) utcai Rhédey-palota tánctermében tartotta első előadását az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság. 1803. július 13-án öt főúr a Farkas utcában kettős telket vásárolt a Református Kollégiumtól állandó színház építésére, a telket átadták a „theatralis comissió”-nak. 1821. március 12-én nyitották meg a gyűjtésből épülő Farkas (ma Kogălniceanu) utcai kőszínházat, a legelső magyar színházépületet.1822. december 26-án itt mutatták be az első fennmaradt zenéjű és szövegű magyar operát, Ruzitska József művét, a Béla futását.Darvay 1992: 12., 22.
bélyegkép|250px|A Híd kapu 1860-ban balra|bélyegkép|250px|Mátyás király szülőháza 1827. december 31-én este a város piacterén és főbb utcáin 247 lámpással elkezdődött a közvilágítás. 1869-től a petróleumlámpákat gázvilágítás váltotta fel. Miután 1906-ban egy belga cég erőművet épített a Hideg-Szamoson, 1907-ben már 218 utcában 1416 villanyégő volt. 1893-ban modern telefonhálózat létesült. 1879 és 1908 között a város kétmillió koronát fordított infrastrukturális beruházásokra. 1900-ban Kolozsvár lakására 589 fürdőszoba jutott, ezzel országosan a második helyen állt Budapest mögött.Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, in: Dáné 2001.; Fodor 2002: 84., Gyarmati 2005: 18–19., 25.