Julie Wilson amerikai énekesnő, színésznő.
A kabaré királynőjének nevezték. 1989-ben Tony-díjra jelölték a Legs Diamond című musicalben nyújtott alakításáért.
thumb|253px|1963-ban
Élete és pályafutása
Édesanyja, Emily Wilson fodrász volt, édesapja, Russell Wilson szenet árult. Tinédzserkorában a Hank's Hepcats helyi zenei együttessel szerepelt. Rövid ideig az Omaha Egyetemre járt. Elnyerte a Miss Nebraska címet, és részt vett volna a Miss Americán is, amíg kiderült, hogy még éppen nem érte el az előírt 18 éves korhatárt.
A második világháború idején New Yorkba ment, és Manhattan két vezető éjszakai klubjában, a Latin Quarterben és a Copacabanában talált munkát. A pletykarovat vezetője, Hedda Hopper egy 1948-as újság rovatában azt írta, hogy Wilsont „Arthur Freed teszteli a Metro-Goldwyn-Mayer-nél.”
A Broadway színpadán az 1946-os „Three to Make Ready” című revüben debütált. 1951-ben Londonba ment, ahol a West End színházában a „Kiss Me, Kate” főszereplője volt. Négy évig Londonban is maradt, és olyan műsorokban szerepelt, mint a „South Pacific” és a „Bells Are Ringing”. Eközben a Royal Academy of Dramatic Arton tanult.
Visszatérve New Yorkba helyettesítette Joan Dienert Kismet musicalben. További Broadway-szerepei: The Pajama Game (1954), Jimmy (1969), Park (1970) és a Legs Diamond (1988). A Show Boat, a Panama Hattie, a Silk Stockings, a Follies, a Company, a Little Night Music című filmekben is szerepelt.
1957-ben Julie Wilson Ray Anthonyval és zenekarával énekelt, és énekelt a This Could Be The Night című film zenéjében. Színészi szerepet kapott a This Could Be The Night című filmben, mint Ivy Corlane énekes. Televíziós szerepei közé tartozik a The Secret Storm című amerikai szappanopera. Fellépett a Hallmark Hall of Fame gyártásában készült Kiss Me, Kate című tévéfilmben és az Ed Sullivan Show több epizódjában is.
Halála 2015. április 5-én agyvérzést kapott Manhattanben, és még aznap, 90 éves korában elhunyt.
Diszkográfia
Love, 1956 My Old Flame, 1957 This Could Be the Night, 1957 Julie Wilson at the St.Regis, 1958 (Trio van Marshall Grant) Meet Julie Wilson, 1962 Sings the Stephen Sondheim Songbook, 1987 Sings the Kurt Weill Songbook, 1988 Sings the Harold Arlen Songbook, 1989 Sings the Cole Porter Songbook, 1990 Sentimental Journey, 1995 Julie Wilson Live (From the Russian Tea Room), 1995 Sings the George Gershwin Songbook, 1999 Sings the Cy Coleman Songbook, 2000
Filmográfia
1954: The Secret Storm (tévésorozat) 1956: Sunday Spectacular: The Bachelor (tévéfilm) 1957: The Strange One 1957: This Could Be the Night 1957: Suspicion (tévésorozat) 1957: Kraft Television Theatre (tévésorozat) 1958: Kiss Me, Kate (tévéfilm) 1959: The Phil Silvers Show (tévésorozat) 1962: Some Like It Cool (Jill) 1976–1982: The Young Doctors (tévésorozat) 1981: Alison's Birthday 1984: Mike Hammer (tévésorozat) 1991: Monsters (tévésorozat) 1997: Rough Riders (tévésorozat) 2008: Vote and Die: Liszt for President
Díjak 1989: Tony-díj jelölés
Jegyzetek
Források https://fromthevaults-boppinbob.blogspot.com/2020/10/julie-wilson-born-21-october-1924.html https://www.obituare.com/julie-wilson-obituary-202/ https://web.archive.org/web/20070203134537/http://www.citycabaret.com/jwilson/
Fordítás
További információk
Kategória:1924-ben született személyek Kategória:2015-ben elhunyt személyek Kategória:Amerikai színésznők Kategória:Amerikai énekesnők Kategória:Dzsesszénekesek Kategória:Nebraskaiak