Pascale Petit, polgári nevén Anne-Marie Petit (Párizs, 1938. február 27. –) francia színésznő, énekesnő.
Élete Származása, ifjúkora Párizs 14. kerületében született Vaires-sur-Marne-ban nőtt fel, egy nővére és egy fivére mellett.
1956-ban, 18 évesen feleségül ment a nála kilenc évvel idősebb Jacques Portet (1927-2003) színészhez, akitől 1960-ban elvált.Házassági anyakönyvi kivonat száma: 996 – 20/11/1956-Paris 9ème (Párizs 9. kerülete) Egy Carita kozmetikai szalonban dolgozott fodrászként. Itt figyelt fel rá egy ügyfél, Françoise Lugagne színésznő, Raymond Rouleau író-rendező felesége, aki a lány természetes és vidám viselkedésében meglátta a született tehetséget, és beajánlotta férjének. Source : sa biographie chez L'Encinémathèque 1975-ben Rouleau keze alatt debütált kezdő, amatőr filmszínésznőként a Salemi boszorkányok című filmdrámában, Simone Signoret és Yves Montand társaságában. A film forgatókönyvér Jean-Paul Sartre írta, Arthur Miller színműve alapján.
Színművészi pályája
Természetes tehetség volt, sosem járt színművészi oktatásra. Ennek ellenére azonnal, már 1958-ban drámai főszerepet kapott Alexandre Astruc Egy élet (Une vie) című film klasszikus drámájában, mely Maupassant regényéből készült. Ugyanabban az évben, Marcel Carné rendező Csalók című filmjében nyújtott alakításáért akkora sikert aratott mind a nézők, mind a kritikusok körében, hogy még 1958-ban megkapta a Suzanne Bianchetti-díjat, melyet minden évben a legígéretesebb fiatal színésznőnek adományoztak. Ennek a filmnek bemutatása után a francia filmes világ úgy ünnepelte, mint az egyik legnagyobb tehetségű francia színésznőt. Természetes színjátszó tehetsége és spontán játéka a kor elismert színésznői fülé emelte. Egy gazdag, de szétesett családból szabadulni akaró, de akarata ellenére zárdába kényszerített tizenéves leányt játszott Alberto Lattuada 1960-es filmdrámájában, az Egy novícia levelei-ben. Georges Sadoul kritikus és filmtörténész egyenesen a kor „legjobb adottságokkal megáldott négy legelső színésznője” közé sorolta Petit-t.
1959-ben, a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon megismerkedett Giani Esposito belgiumi francia költő-énekes-dalszerzővel, akihez egy évvel később, 1960-ban, Édouard Molinaro rendező Une fille pour l’été című romantikus vígjátékának forgatása közben feleségül is ment. Több kalandfilmben szerepelt együtt férjével. 1963-ban megszületett egyetlen közös leányuk, Nathalia, aki később Doushka Bojidarka Esposito néven színésznő lett, és húszévesen a Walt Disney Productions franciaországi főmegbízottja lett és nagyszámú gyermek- és ifjúsági hanglemezen szerepelt. Pascale Petit még Esposito felesége volt, amikor Ray Danton amerikai színész-rendezővel folytatott viszonyából 1966-ban megszületett második leánya, Mickaëla (teljes nevén Mickaëla Esposito Danton Kracimira), aki később fotográfus lett. 1969-ben Petit és Esposito házasságát felbontották.
Az 1960-as évek közepén Petit színésznői pályája más irányt vett. Német és olasz B-filmek, könnyű szexkomédiák keresett sztárja lett. Több ilyen jellegű filmvígjátékban együtt szerepelt Tordai Terivel is. Szerepei nagy anyagi és közönségsikert hoztak, de a francia filmesek és mozinézők „elfelejtették”.
Az 1970-es évek elején Petit megkísérelte a visszatérést a francia filmes miliőbe. Komolyabb drámai szerepet vállalt az 1971-es Chronique d′un couple c. filmben, amelynek rendezője és főszereplője is Roger Coggio volt. 1973-ban lemezre énekelte az Il ne reste que moi című sanzont, de az átütő siker elmaradt. Későbbi filmjeiben több figyelemreméltó karakterszerepet is eljátszott, ifjú éveinek sikersorozatát azonban nem tudta megismételni. 2022-ben kiadta önéletrajzi könyvét, Une vie sans tricher (Egy élet csalás nélkül) címmel.
Főbb filmszerepei
1957: Salemi boszorkányok (Les sorcières de Salem); Mary Warren 1957: Tahiti ou la joie de vivre; névtelen leány 1958: Egy élet (Une vie); Rosalie 1958: Csalók (Les tricheurs); Mic 1959: Gyenge asszonyok (Faibles femmes); Agathe 1959: Julie la rousse; Julienne Lefebvre 1960: Une fille pour l’été; Manette 1960: Vers l’extase; Catherine 1960: Egy éjszaka története (L’affaire d’une nuit); Christine Fiesco 1960: Egy novícia levelei (Lettere di una novizia); Margarita „Rita” Passi 1961: Les démons de minuit; Daniele 1962: Gyávák bandája (Un branco di vigliacchi); Giuditta 1962: La croix des vivants; Maria 1962: Una regina per Cesare; Kleopátra 1964: Comment épouser un premier ministre; Marion 1964: Viheltäjät; Pascale Petit (saját nevén) 1965: Corrida pour un espion; Pilar Perez 1965: Un soir à Tibériade; Sophie Bronti 1966: Zwei Girls vom roten Stern; Anja Petrovna 1966: Gern hab’ ich die Frauen gekillt; Lotty 1967: Fast ein Held; Hélène 1967: Susanne, die Wirtin von der Lahn; Caroline 1968: Joe… cercati un posto per morire!; Lisa Martin 1968: A fogadósnénak is van egy (Frau Wirtin hat auch einen Grafen); Elisa hercegnő 1968: Die grosse Treibjagd; Maria 1969: I diavoli della guerra; Jeanine Raush 1970: Berlin Affair; tévéfilm; Wendi 1970: Die Weibchen; Miriam 1971: Chronique d’un couple; Nathalie Cantel 1972: Boccaccio; Giletta 1973: Küçük Kovboy; Maureen 1975: Christine; tévésorozat; Teresa 1975: Le dolci zie; Benedetta 1984: Utolsó játszma (Dernier banco), tévéfilm; Jenny 1985: A Strange Love Affair; Ann 1987: Der Angriff; Ilse Trapmann 1989: Védtelenül (Sans défense); Mireille Rampin 1988–1991: Paparoff; tévésorozat; Simone Maurer 1992: Eladó város (Ville à vendre); Fernande, az orvos felesége 1993: Le réveillon, c'est à quel étage?; tévéfilm; Karine 1997: Un coup de baguette magique; tévéfilm; Delphine 2001: Szerelmek Saint Tropez-ban (Sous le soleil); tévésorozat; Madame Dumont
Jegyzetek
További információk
Kategória:1938-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Francia színésznők Kategória:Francia énekesek Kategória:Francia nők Kategória:Párizsiak