2023. október 7-én, a 2023-as Izrael–Hamász háború első összecsapásai során a a Hamász számos fegyverese megtámadta Beérit, ahol tűzharc kezdődött a támadók és a helyi önkéntes fegyveres polgárőrség és fegyverrel rendelkező lakók közt. Az izraeli biztonsági erők csak október nyolcadikán estére tudták visszaszerezni az ellenőrzést a kibuc felett. A harcokban 101 izraeli polgári személy és a biztonsági erők 31 tagja vesztette életét, a palesztin fegyveresek pedig a telep 32 lakóját foglyul ejtették és Gázába vitték. A harcokban legkevesebb 100 palesztin fegyverest megöltek és 18 támadót foglyul ejtettek az izraeli biztonsági erők és a telep fegyveres polgárőrségének tagjai. A támadásban életüket vesztett lakosok közt nők, gyerekek, és egy csecsemő is volt, a település teljes népességének körülbelül 10 százaléka halt meg. A településen 125 otthon sérült meg vagy pusztult el.
Ez az incidens több szomszédos izraeli települést ért támadással egyidejűleg történt, beleértve a Netiv haAsarában, a Kfar Azában és a Rei'm zenei fesztiválon történt tömeggyilkosságot. Számos sajtótermék minősítette terrorcselekménynek a palesztin támadást.
Háttér Az október 7-i támadás hátterének megértéséhez több mint egy évszázaddal kell visszatekinteni. A modern izraeli–palesztin konfliktus gyökerei a 19. század végének cionista mozgalmáig, az első világháború utáni brit mandátumrendszerig, valamint az arab és zsidó nemzeti törekvések egymással való összeütközéséig nyúlnak vissza.
A 19. század végén Európában megerősödő cionista mozgalom célja egy zsidó nemzeti otthon létrehozása volt Palesztinában, amelyhez a zsidóság történelmi és vallási kötődése is kapcsolódott. A következő évtizedekben egyre több zsidó vándorolt a térségbe, különösen Kelet-Európából. A bevándorlás az 1930-as években a náci üldözések és a holokauszt előtti európai antiszemitizmus miatt tovább gyorsult. A brit mandátum idején a zsidó népesség aránya az 1917-es kevesebb mint 10 százalékról 1947-re több mint 30 százalékra nőtt.
A palesztin arab lakosság számára a folyamat egyre komolyabb politikai és egzisztenciális konfliktust jelentett. A helyi arab társadalom saját függetlenségét és politikai önrendelkezését követelte, miközben egyre erősebben ellenezte a zsidó bevándorlás és a földátadások növekedését. A brit mandátumrendszer egyszerre támogatta a „zsidó nemzeti otthon” létrehozását és ígért jogokat az ország arab lakosságának, miközben nem született olyan politikai rendezés, amely mindkét közösség nemzeti törekvéseit össze tudta volna egyeztetni. A feszültség az 1930-as évektől fegyveres konfliktusokba és erőszakba torkollott.
1947-ben az Egyesült Nemzetek Palesztina felosztását javasolta egy zsidó és egy arab államra, Jeruzsálem pedig különleges nemzetközi státuszt kapott volna. A zsidó vezetés elfogadta a tervet, a palesztin arab vezetés és a környező arab államok viszont elutasították azt. A brit kivonulás közeledtével a zsidó és arab közösségek közötti erőszak teljes körű háborúvá alakult.
1948-ban létrejött Izrael Állam, majd kitört az első arab–izraeli háború. A háború következtében a palesztin arab lakosság tömegesen menekült el, illetve számos esetben elűzték otthonából; az ENSZ történeti összefoglalója szerint a palesztin arab népesség több mint fele vált menekültté vagy kényszerült elhagyni lakóhelyét. A palesztinok ezt az eseménysorozatot Nakbának, vagyis „katasztrófának” nevezik.
Az 1948-as háború után sem jött létre a tervezett palesztin arab állam. Az 1967-es háború újabb fordulópontot jelentett: Izrael elfoglalta a Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet és a Gázai övezetet. Ezzel egy újabb, máig meghatározó konfliktusforrás alakult ki: a palesztin területek izraeli ellenőrzése és az ezekhez kapcsolódó településpolitika, területviták és palesztin önrendelkezési törekvések.
A következő évtizedekben a konfliktus több formában folytatódott: palesztin fegyveres szervezetek támadásai, izraeli katonai műveletek, megszállás, településbővítés, terrortámadások, rakétatámadások és civil lakosságot érintő erőszak váltották egymást. A palesztin társadalomban közben generációkon keresztül fennmaradt a menekültség, a területvesztés, a megszállás és az önálló államiság hiányának tapasztalata.
Ebben a történelmi és politikai környezetben vált a Hamász a palesztin fegyveres ellenállás egyik meghatározó szereplőjévé. A Gázai övezetet a Hamász 2007 óta ellenőrzi, miközben Izrael és Egyiptom szigorú korlátozásokat vezetett be a terület határain. A konfliktus az ezt követő években is több háborús eszkalációhoz vezetett.
2023. október 7-én a Hamász és más palesztin fegyveres csoportok nagyszabású támadást indítottak Dél-Izrael ellen. A támadók a Gázai övezet határkerítésén több ponton áttörtek, izraeli katonai létesítményeket, településeket és egy zenei fesztivál résztvevőit is megtámadták. Az ENSZ vizsgálóbizottsága szerint körülbelül 1200 ember halt meg, és 252 embert hurcoltak túszként a Gázai övezetbe. A bizottság megállapítása szerint a támadás során civileket is szándékosan támadtak, és a túszejtés háborús bűncselekménynek minősül.
Az október 7-i támadás tehát nem önmagában álló esemény volt, hanem egy több mint száz éve tartó, területért, biztonságért, nemzeti önrendelkezésért és államiságért folyó konfliktus új és rendkívül véres fejezete. A történelmi háttér magyarázatot adhat arra, hogy milyen sérelmek, politikai folyamatok és konfliktusok vezettek az eseményekig, de önmagában nem igazolja a civilek elleni támadást vagy a túszejtést.
Az október 7-i támadás után Izrael háborút indított a Hamász ellen a Gázai övezetben, amelynek következtében a konfliktus nagyságrendje minden korábbit meghaladó háborúvá szélesedett, és a palesztin civil lakosság körében is rendkívül súlyos veszteségeket és tömeges elmozdulást okozott.
A konfliktus történetének megértéséhez ezért az október 7-ét nem érdemes sem egyetlen napra, sem kizárólag a Hamász 2023-as döntésére visszavezetni. Ugyanakkor a korábbi történelmi sérelmek és politikai konfliktusok magyarázó háttérként szolgálnak, nem pedig az október 7-i civilek elleni erőszak igazolásaként.
Támadás A Be'erit célzó Hamász-erők az Abed al-Rahman vezette Izz ad-Din al-Kasszám Brigádok Nuseirat zászlóaljhoz tartozó fegyveresekből álltak. 2023. október 7-én reggel 6 óra 30 perckor a Hamász fegyveresei rakétákat kezdtek lőni a kibucra. Egy másik palesztin fegyveres csoport, a DFLP később kijelentette, hogy csapatai (Nemzeti Ellenállási Brigád néven) szintén harcoltak az IDF ellen Be'eriben. Körülbelül 90 fegyveres motorokon és egyéb járműveken tört be a kibucba és a bejáratnál megölték a biztonsági személyzetet. Miután elfoglalták a kibucot, elkezdtek házról házra járni, hogy lelőjék vagy elfogják a lakókat. Az épületekre is lőttek, néhányat közülük felgyújtottak. A fegyvereseket egy "forgatócsoport" és egy "újságíró" kísérte, akik dokumentálták a támadást és a palesztinok győzelmeként értékelték azt. Sok lakos megpróbált az általuk hasonló esetekre kiépített biztonsági szobákban elrejtőzni, de a fegyveresek felrobbantották a biztonsági szobák ajtaját, és megölték a bent tartózkodókat.
A fegyveresek legalább 50 embert túszul ejtettek a be'eri étkezőben, többeket elraboltak, és elvittek a Gázai övezetbe. Az egyik túszul ejtett lakos, Yehudit Weiss holttestét 2023. november 16-án találták meg az Izraeli Védelmi Erők (IDF) katonái a gázai Shifa kórház mellett álló épületben. Amikor az izraeli biztonsági erők ellentámadásba lendültek, a túszokat fogvatartó fegyveresek ellenálltak. Videók bizonyítják, hogy a túszokat mezítláb vezették át a város egyik utcáján.
Idővonal balra|bélyegkép| Isaac Herzog izraeli elnök Be'eriben, 2023. október 15-én. Hozzávetőleges idővonalat állítottak fel a kibuc anyáinak WhatsApp csoportjából származó üzenetek és CCTV- felvételek felhasználásával. A Hamász reggel 6 óra előtt érkezett meg a kibuc kapujához, a fegyveresek először egy járműben ülő civileket végeztek ki. Reggel 7:10-kor az a WhatsApp csoporton belüli első néhány üzenet három motorkerékpárról készült kép volt, amelyek mindegyikén két erősen felfegyverzett Hamász-fegyveres indult el a főkapun. Reggel 9:05-kor a Hamász fegyvereseit látták, amint egy holttestet vonszoltak ki az autóból, amelyet a kibuc kapujánál semmisítettek meg.
A WhatsApp csoportban megosztottak a megfelelő ajtózárásról szóló oktatóanyagokat, de nem voltak biztosak abban, hogy a menedékhelyek képesek megállítani a támadókat. A Hamász támadói körbejárták a környéket, lövöldöztek és gránátokat dobáltak, minden házban lemészárolták a lakókat, néhány épületet pedig Molotov-koktélokkal gyújtottak fel. A kibuc lakói a WhatsApp-ot arra használták, hogy tanácsokat osszanak meg egymással és hogy tudassák, hogy hol van biztonságos ház, de az üzenetváltások idővel egyre kétségbeesettebbé váltak, amikor már csecsemők és családtagok haláláról számoltak be.
Két órával a mészárlás kezdete után az izraeli légierő Shaldag egységének húsz desszantosa helikopterrel érkezett Be'eri Kibucba. Közülük nagyon rövid időn belül öten meghaltak, egyet megsebesítettek, legtöbbjüket a kibuc "ikonikus sárga kapuja" közelében. A túlélő desszantosok kénytelenek voltak visszavonulni, és mivel nagyon kevesen maradtak életben, igyekeztek olyan megtámadott települést keresni, ahol kisebb ellenállásba ütköznek. Egy izraeli CH-53D helikoptert a Hamász fegyveresei a földön semmisítettek meg, pár órával a Be'eri kibutznál történt támadás után.
Körülbelül 12 óra elteltével újabb IDF-erők érkeztek, és megölték a terroristák többségét. 18 órával a mészárlás kezdete után az IDF bejelentette, hogy az étkezőben fogvatartott túszokat kiszabadították. A biztonsági erők azonban továbbra is keresték a faluban bujkáló Hamász terroristákat. bélyegkép| Egy lerombolt óvoda a kibucban bélyegkép| Egy a sok ház közül, amely leégett és megsemmisült a támadás során A kibuc súlyos veszteségeket szenvedett, nagyon sokan meghaltak és a vagyoni kár is jelentős. Gyakorlatilag teljesen elpusztult.
Yossi Landau, a ZAKA segélyszervezet regionális vezetője a Sky News-nak azt nyilatkozta, hogy a Be'eri és a Kfar Aza kibucban talált holttesteknek körülbelül 80%-án kínzás jelei láthatók, ezen kívül „két, egyenként tíz gyerektestből álló holttest halmot találtak a Be'eri Kibucban, a gyerekeknek hátrakötötték a kezét, felgyújtották őket és halálra égtek ".
Túlélők Egy lakos később azt mondta a The Times of Israelnek, hogy a kibuc "teljesen elpusztult". Yasmin Porat, akit a palesztin terroristák túszként tartottak fogva Be'eriben, egy interjúban azt mondta, hogy a Hamász többekkel együtt két napig tartotta fogva, amíg az izraeli védelmi erők be nem vették a kibucot október 9-én. Porat azt is állította, hogy az izraeli katonák túszejtőket és túszokat egyaránt megöltek, és egy izraeli tank robbantott fel épületeket, amelyekben túszok is voltak.
Utóhatások A jelentések szerint 2023. október 24-én az IDF megölte Abed al Rahmant, a Hamász Nuseirat zászlóaljának parancsnokhelyettesét, aki a Be'eri mészárlást vezette.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Kfar Aza-i mészárlás Náhál Oz-i mészárlás 2023-as Izrael–Hamász-háború
Fordítás
További információk
https://oct7map.com/
Kategória:Palesztin terrorizmus Kategória:Terrorcselekmények Kategória:2023-as Izrael–Hamász háború Kategória:Tömeggyilkosságok