Az ún. Garzonház Budapest VII. kerülete egyik nevezetes társasháza a Damjanich és a Bajza utca sarkán, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium egykori teniszpályái helyén.

Története Az OTP különleges, az 1930-as évekből átvett nyugat-európai modell alapján kidolgozott lakáspolitikai kísérleteinek egyike volt a Garzonház. Németországban ezekkel a „lakókombinátokkal” próbálták meg kiváltani a szoba-konyhás, közös vécés munkás- és bérlakásokat; nálunk a lakáshiányos, és nyomasztóan társbérletes időkben pedig olyan fiatal, gyermektelen, tehetősebb házasoknak és egyedülállóknak épült 1970-ben ez a nyolcemeletes, 150 kisméretű öröklakásos ház, akik közös életük elején álltak, s akik – mint egy óceánjáró fedélzetén – minden akkoriban fontos szolgáltatást helyben, házon belül szerettek volna megkapni. Innen származik a „boarding house” elnevezés, amellyel a Garzonház eladó lakásait hirdették.

Felépítése Az épület földszintjén ennek megfelelően volt központi társalgó – de volt belőle emeletenként is egy –, tévészoba nagyképernyős, fekete-fehér készülékkel (a kezelőgombjait lakattal zárt vaskazetta védte a babrálóktól, a doboz kulcsa a recepción volt). Működött zeneszoba és könyvkölcsönző, ahol a lakók egymást váltva, hetente kétszer adtak ügyeletet, hogy cseréljék a kiolvasott könyveket.

Volt a földszinten étterem, cukrászda, bérmosoda (Patyolat), a sarkon egy kis OTP-fiók, ahol lottót is árultak, a pincében mosógéppel, centrifugával felszerelt mosókonyha és szárítóhelyiség, a tetőn pedig napozóterasz, nyugágyakkal, öltözővel és zuhanykabinnal. A ház Városligeti fasor felőli oldalán kerthelyiség működött, ahol késő tavasztól őszig bokszokban ebédelhettek-vacsorázhattak a vendégek, a középen lévő, mázas cementlapokkal burkolt „táncparkett” körül. A zenét az étterem együttese szolgáltatta; hol dzsesszt, hol divatos slágereket játszottak, de mindig minőséget. Emellett minden emeleten volt egy telefonkészülék, amelyikről ugyan csak a ház portáját lehetett hívni, de a portás leadta a rendelést az étteremnek, hívott taxit, mentőt. S végül minden emeleten volt egy lakás, amelyet eredetileg az ügyeletes nővér szobájának szántak, de kezdetben azok az emeleti pincérek kaptak bennük helyet, aki az étteremből ételliften érkező fogásokat vitték ki a megrendelő lakásához. ….

Lakói Az első beköltözők között volt Ruttkai Éva, a párizsi Foch sugárút 78. alatt lakó pénzügyi zseni, André Kostolany, aztán Payer András, a Csűrös Karola – Horváth Ádám házaspár, Toldy Mária, később pedig Halmai Gábor, Orosz Pál, Szendrő József, Péchy Blanka, Latinovits Zoltán, Harangozó Teri, Zalatnay Sarolta és sok más ismert személy. A házirend szerint a lakások egyedülálló személyek és gyermektelen házaspárok számára épültek, akik beköltözéskor vállalták, ha családi körülményeik úgy változnak, hogy gyermekük születik, lehetőséget keresnek arra, hogy elköltözzenek. A ház alapokmányából persze az sem maradt ki, hogy a lakók „a szocialista együttélés szabályainak megfelelően kötelesek a Házirendhez alkalmazkodni, annak előírásait betartani.” Olykor nem volt konfliktusmentes a dolog. Korda ugatós kutyája miatt volt népszerűtlen a lakók között, Latinovits pedig azért, mert nemigen tűrt meg maga mellett más utast a liftben.

Források

Kategória:Budapest VII. kerülete Kategória:Budapest 20. századi építményei