Az államcsíny vagy puccs törvénytelen hatalomátvétel, a szélesebb néptömegek támogatása nélkül, többnyire fizikai erőszak, nem ritkán katonai erő alkalmazásával, de előfordul békésen is. Az irányító hatalmat egy szűk és szervezett elit ragadja magához a törvényes formák és a politikai többség akaratának mellőzésével. Politikai jellege általában jobboldali, de vannak baloldali példák is.

A forradalomtól eltérően csak a vezető csoport lecserélése a célja, nem törekszik a társadalmi és politikai struktúrák megváltoztatására.

Az ókori és középkori történelemben gyakran palotaforradalomnak nevezik, mivel a hatalom ellenlábasai jellemzően az uralkodó palotájában, udvarában szervezték meg. A 19. században és a 20. század első felében Európában is gyakori volt. A 20. század második felétől főleg a harmadik világban fordul elő.

Államcsínyek a történelemben Franciaország, 1799: Bonaparte Napóleon államcsínyt hajt végre, új rendszert épít ki, a Konzulátust, melyben minden hatalom az Első Konzul (azaz ő maga) kezében összpontosul Svájc, 1839: Német Birodalom, 1920. március 13-16: Kapp-puccs az SPD vezette kormány ellen. Wolfgang Kapp megdöntöttnek nyilvánítja a köztársasági kormányt, majd magát kancellárrá nevezte ki. Néhány nap alatt leverték. Német Birodalom, 1923: Müncheni sörpuccs Hitler vezetésével. Kínai Köztársaság, 1924. október 23.: A pekingi puccs során Feng Jü-hsziang kínai hadúr megdönti Cao Kun elnök uralmát. Lengyelország, 1926. május: Józef Piłsudski hatalomátvétele. Ausztria, 1933. március 4.: Engelbert Dollfuß államcsínyt hajt végre, korlátlan hatalomra törekszik, törvénytelenné nyilvánítja a kommunista és a náci pártot is, felszámolja a gyülekezési és sajtószabadságot, fasiszta nézeteit próbálta érvényre juttatni. Német Birodalom, 1934: Röhm-puccs Ausztria, 1934. július 25.: osztrák nácik Bécsben meggyilkolják Dollfuß kancellárt. Japán Birodalom, 1936: a kiéleződött politikai ellentétek hatására február 26-án is meggyilkoltak 5 kormánytisztviselőt, – a hasonló akciók megakadályozására – a hadsereg átveszi az irányítást. Végül 1941-ben Tódzsó Hideki tábornokot miniszterelnöknek nevezik ki. Spanyolország, 1936. július 17.: nacionalista felkeléssel megkezdődik a polgárháború. A köztársaságiak veszik át a hatalmat. Német Birodalom, 1943. március 7.: kísérlet Hitler eltávolítására az ország éléről Német Birodalom, 1944. július 20.: sikertelen bombamerénylet Hitler ellen, a merénylet ürügyén leszámolnak a merénylőkkel és az ellenzékkel. Magyarország, 1944. október 15.: Szálasi-puccs (nyilas hatalomátvétel). A német hadsereg támogatásával Szálasi Ferenc lemondatja Horthy Miklós kormányzót, és átveszi a hatalmat. Csehszlovákia, 1948. február : A Csehszlovák Kommunista Párt Klement Gottwald vezetésével átveszi a hatalmat az országban. Irán, 1953. augusztus 22.: a CIA 1953-ban megdönti Mohammed Mossadegh iráni elnök uralmát az Operation Ajax akcióval. Irak, 1958. július 14-én a hadsereg és a Nemzeti Egységfront vezette forradalom megdönti a királyságot, és megalakították az Iraki Köztársaságot. Franciaország, 1961. április 23.: Algéria, 1965. június 19.: Az országot 1962-től irányító Ahmed Ben Bella elnököt korábbi harcostársa, Houari Boumedien vértelen puccsal távolítja el a hatalomból. Görögország, 1967: A görög katonai diktatúra kezdete, melynek az 1974-es ciprusi válság vet véget. Chile, 1973. szeptember 11.: Augusto Pinochet megdönti a törvényes elnök, Salvador Allende hatalmát. Argentína, 1943, 1962, 1966 és 1976 is erőszakos hatalomátvétel Irán, 1979: 'Iszlám forradalom', a császárság megdöntése, Irán államformája köztársaság. Törökország 1980. szeptember 12. : katonai puccs a török hadsereg vezetésével, amely megakadályozza az iszlám szélsőségesek előretörését. Spanyolország, 1981: február 23-án, Antonio Tejero alezredes vezetésével a Guardia Civil egyik szakasza behatol a spanyol parlament üléstermébe. Céljuk a Franco tábornok halálát követő politikai folyamatok megállítása. Guatemala, 1982 (és többször előtte is) Szovjetunió, 1991 augusztusában puccskísérlet, majd 1991. december 8-án bejelentik a Szovjetunió megszűnését. 1999., Pakisztán, októberében Pervez Musarraf tábornok katonai puccsal átveszi a hatalmat. 2000., Fidzsi 1987 után ismét katonai puccs 2004., Haiti (vitatott), 2005., Mauritánia Thaiföld, 2006. katonai puccs Fidzsi, 2006. Mauritánia, 2008 Thaiföld 2014. katonai puccs Isztambul és Ankara, Törökország, 2016. július 15-én: 2016-os törökországi katonai puccskísérlet. Zimbabwe 2017. Szudán 2019. katonai puccs: 2019-es szudáni katonai puccs. Mianmar 2021. katonai puccs: 2021-es mianmari katonai puccs. Gabon 2023. katonai puccs: 2023-as gaboni katonai puccs.

bélyegkép|320px| Teodoro Obiang Nguema Mbasogo, Egyenlítői-Guinea puccsal hatalomra jutott elnöke és Condoleezza Rice 2006-ban

Egyéb Magyarországon Posta Imre és Kovács Áron egy belső összejövetelükön, a világhálón is közvetített felszólítással élt 2019-ben, hogy döntsék meg a fennálló államrendet.Megkezdődött a per, amelynek a vádlottjai meg akarták ölni Orbán Viktort (Index) Posta és hívei ráadásul saját alkotmányt fogalmaztak és konkrét személyek likvidálására ösztökéltek. 2024 elején a magyar hatóságok őrizetbe vettek néhány, magukat szkítának valló személyeket, akik az azt megelőző hónapokban nyíltan készültek államcsínyre (lásd szkíta puccskísérlet).Felfegyverzett szkíták akarták megdönteni Orbán Viktor hatalmát, a TEK-nek kellett értük mennie (Népszava)

Kapcsolódó szócikkek önpuccs

Jegyzetek

Források

További információk

2002. április 13. – Államcsíny Venezuelában: megbuktatták Chávez elnököt, gondola.hu Melyik ország a katonai puccsok világcsúcstartója?, hvg.hu Edward N. Luttwak: Puccsisták kézikönyve; ford. Szalay Zsuzsanna; Századvég, Budapest, 2023 (Furor politicus)

Kategória:Politika