A Gordon hercege címet kétszer hozták létre, először George Gordon, Huntly számára 1684-ben a skót főrendben (peerage), a cím 1836-ban kihalt az ötödik herceg halálával. A címet újra létrehozta Viktória brit királynő 1876-ban a Charles Henry Gordon-Lennox részére az Egyesült Királysága főrendjében. (A lapja alján található lila navigációs sablonban ezért szerepel az Egyesült Királyságnál, mert a második létrehozás ott történt és ez az élő cím, az első skót létrehozás kihalt.) Richmond hercegének apai nagyanyja Gordon a nővére, Charlotte Gordon volt.
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A szócikk – különösen a családfa – számos olyan hivatkozást tartalmaz (kék szöveg), amelyik másik szócikkre visz.
Első létrehozás (1684)
George Gordon (1649-1717), Gordon 260px|bélyegkép|John Baptist Medina vászonra készült olajfestménye George Gordon, Gordon és családjának portréja. Ül George Gordon, áll Jean Gordon (később Perth hercegnéje) és Alexander Gordon, Huntly márkija, (később Gordon ) A kép 1694-1706 között készülhetett George Gordon(1649 Leith – 1716. december 7.) a Gordon család befolyásának helyreállítása és fenntartása mellett a dicsőséges forradalom zűrzavarában is hűséges maradt a Stuart-házhoz. Apja korai halála után, mindössze tízévesen örökölte a Huntly márkijaA Huntly márki al– vagy mellékcímei: Enzie grófja és Lord Gordon of Badenoch. A cím férfiágon öröklődik. A Huntly grófság és a grófi cím 1599. április 17-e óta a Huntly márkik birtokában van. címet. Bár családja birtokait és címeit a polgárháborús évek során elkobozták, II. Károly visszaállította őket 1661-ben, miután a királypártiak győztek. 1673-ban csatlakozott a francia hadsereghez, ahol jelentős tapasztalatot szerzett az európai hadszíntereken, különösen a hollandiai háborúk során. Részt vett a Maastricht 1673-as ostromában, valamint a francia-flamand háborúban Turenne marsall és az Orániai herceg oldalán.
1684. november 1-én az uralkodó Gordon hercegévé tette ( 1684)A Gordon hercege ( 1684) cím al– vagy mellékcímei: Huntly márkija, Huntly és Enzie grófjai, Inverness vikomtja és Badenoch, Lochaber, Strathaven, Balmore, Auchindoun, Garthie és Kincardine Lordja. A Huntly márki és Huntly gróf alcímek nem azonosak a főcímként létező Huntly grófja ( 1445) és a szintén főcímként létező Huntly márkija ( 1599) címmel. Amikor 1836-ban a Gordon hercege cím kihal férfi utód híján, az 1445-ös grófi és 1599-es márki cím tovább öröklődik. A Gordon herceg alcímeként azért adta meg az uralkodó a két önállóan létező címhez hasonló címet, hogy a Gordon hercegi cím várományosa – a herceg legidősebb fia – az apja hercegi címének második legrangosabb címét, a Huntly márki-t viselhesse. A várományos örököse – a herceg legidősebb fiának a legidősebb fia – a Huntly és Enzie grófja címet viselhette. Az örökösi címekhez semmi jog, birtok nem fűződött, csupán státuszukat jelezte címük. A szócikk családfáján ezért az ilyen címeket dőlt betűvel szedtük. A következő évben, amikor Argyll grófja lázadást vezetett a Skót-felföldön, Gordont nevezték ki a királyi erők északi parancsnokává. Bár a lázadás gyorsan elbukott, Gordon pozíciója megerősödött.
1688-ban, a dicsőséges forradalom idején, Gordon Edinburgh várának kapitányaként szolgált. Hű maradt , és védelmezte a várat a konvent által küldött ostromló erők ellen. Miután a lőszerek elfogytak, Gordon megadta magát, de biztosította a vár védőinek tisztes visszavonulását. A Stuart-ház híveként Gordon a dicsőséges forradalom után is kapcsolatban állt a jakobita udvarral. Bár a Hanover-ház alatt több alkalommal bebörtönözték hűsége miatt, politikai tevékenysége továbbra is jelentős maradt. Élete végén, 1716-ban, Edinburgh/ban halt meg házi őrizet alatt.
George felesége a Norfolk hercegének a lánya, Elisabeth Howard (1659–1732) volt, akitől két gyereke született. A hercegi pár 1707-től külön élt, valószínűleg vallási és politikai különbségek álltak a háttérben. George Gordon hűséges katolikus jakobita volt, míg Lady Elizabeth Howard protestáns maradt. A különéléséről már 1697-ben említés történik, amikor Elizabeth visszavonult egy flandriai kolostorba. A jogi vita külön tartás biztosításáról folyt közöttük. Egy 1707. március 19. levélben Elizabeth örömét fejezi ki a jogi siker miatt, amely külön ellátást biztosított számára, utalva arra, hogy a különválás már ekkor érvényben volt. Lányuk, Jane a jakobista James Drummond (1674–1720), Perth felesége lett. A Perth hercege cím jakobita főrendi cím, amit a jelenlegi törvények nem ismernek el.
Alexander Gordon (~1678–1728), Gordon Alexander Gordon (~1678 – 1728. november 28.) apja hagyományait követve jakobita támogató volt, ahogy húga, Jane Gordon, aki a jakobita Perth hercegi családba nősült be. Az 1715-ben, a jakobita felkelés előestéjén Alexander, akkor még Huntly márkija, Gordon kastélyában kinyilvánította támogatását a Stuart trónkövetelő, James Francis Edward Stuart mellett. Szeptember 6-án és csatlakozott a jakobita seregekhez Perthben, majd részt vett a sheriffmuiri csatábanA seriffmuir-i csata a jakobita felkelés döntő csatája volt 1715-ben. Sheriffmuir egy távoli magaslati fennsík, amely Stirling és Auchterarder között fekszik, az Ochil-hegység északi peremén. A csatateret szerepel a skóciai történelmi csataterek jegyzékébe.. A lázadás leverése után, 1716 februárjában, Gordon kastélyát elfoglalták az északi lázadások leverésére küldött csapatok, és Alexander megadta magát. Edinburghba vitték, ahol bebörtönözték, de mivel időben elhagyta a felkelők táborát, kegyelmet kapott.
1716-ban, ő örökölte a Gordon hercegi címet és a családi birtokokat. Életének jelentős részét Gordon kastélyában töltötte, miközben európai udvarokkal tartott kapcsolatot. Különösen szoros barátságot ápolt I. Frigyes Vilmos porosz királlyal és a III. Cosimo de’ Medici toszkánai nagyherceggel. Alexander bőkezű volt birtokainak lakóival, és a szegényeknek is bőven juttatott támogatást. Élete végéig a Stuartok iránti hűség és a jakobita ügy támogatója maradt, bár nyíltan politikai szerepet már nem vállalt. 1728. november 28-án halt meg.
Cosmo Gordon (1720–1752), Gordon KT 260px|bélyegkép|Philippe Mercier (1689–1760) portréja Cosmo Gordonról, Gordon 3. hercegéről. Az alkotás XVIII. századi vászonra készített olajfestmény Cosmo George Gordon, Gordon 3. hercege (1720. április 27. – 1752. augusztus 5.) nevét apja közeli barátja, III. Cosimo de’ Medici toszkán nagyherceg után kapta. Hét évesen örökölte a hercegi címet. Levelezéséből kevés információ nyerhető a jelleméről, mivel a fennmaradt írások többsége formális udvariassági levél. Jogi tanulmányait a Leideni Egyetemen végezte, amely híres volt kiváló jogi képzéséről a . Apja tudta és beleegyezése nélkül 1741-ben feleségül vette Catherine Gordont. 1747 és 1752 között skót képviselő lordként ült a Lordok Házában, ahol Skócia érdekeit képviselte a brit parlamentben. 1748-ban a Bogáncsrend lovagjává avatták, elismerve ezzel szolgálatait és társadalmi státuszát. 1752-ben, mindössze 32 évesen, a franciaországi Breteuil-ben hunyt el. Holttestét hazaszállították, és az elgini katedrálisban helyezték örök nyugalomra, ahol később felesége is mellé került.
Alexander Gordon (1743–1827), Gordon KT PC 260px|bélyegkép|Alexander Gordon. A portrét Rómában festette az olaszországi brit arisztokrácia körében népszerű portréfestő Pompeo Girolamo Batoni. Batoni Grand Tour portréi általában Róma régiségeire utalnak, de itt Gordon vadászszenvedélyét hangsúlyozta. A fiatal herceget nem különösebben érdekelték az ókori lelőhelyek vagy a klasszikus tanulás. Alexander Gordon(1743. június 18. – 1827. június 17.) mindössze kilencéves korában örökölte a hercegi címet. Fiatal korában az Eton College diákja volt, majd később részt vett a Grand TourA Grand Tour a XVII. és XVIII. században kialakult utazási forma volt, amelyet főként brit és más európai nemes ifjak folytattak azzal a céllal, hogy bejárják Európa kulturális központjait. Az utazás célja az volt, hogy az ifjú arisztokraták műveltséget és tapasztalatot szerezzenek a kontinens neves városaiban, valamint megismerjék az antik és reneszánsz művészet, a történelem és a klasszikus kultúra emlékeit. Az utazás rendszerint az angliai fiatal nemesek tanulmányainak befejezése után kezdődött, általában a közötti korosztály körében. A Grand Tour gyakran évekig tartott, és olyan helyszíneket érintett, mint Párizs, Róma, Firenze, Velence, Bécs, valamint más jelentős európai városok. Az út során a résztvevők megismerkedtek az adott helyszínek történelmével, művészetével és társadalmi szokásaival. Az utazók gyakran mentorok vagy kísérők (ún. "bear leaders") társaságában jártak, akik segítettek nekik a nyelvi és kulturális különbségek áthidalásában. A Grand Tour része volt az európai királyi udvarok meglátogatása és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése is. nevű európai körutazáson, amely a nemes ifjak képzésének része volt. 1767-ben választották a Skóciát a Lordok házában képviselő lordok egyikévé és ugyanebben az évben megházasodott. Az 1780-as években jelentős katonai tevékenységet folytatott: két gyalogezredet, az Északi FenciblesA Fencibles (a defencible szóból) brit ezredek voltak, amelyeket az Egyesült Királyságban, a Man-szigeten és a gyarmatokon állítottak fel, hogy megvédjék ezeket a hétéves háború, az amerikai függetlenségi háború, a francia függetlenségi háborúk, Napóleoni háborúk és a Brit–amerikai háború (1812) inváziós fenyegetéseitől. Általában a helyi újoncokból álló ideiglenes egységek voltak, amelyeket a reguláris hadsereg tisztjei irányítottak, leggyakrabban helyőrségi és járőrszolgálati feladatokra korlátozták, felszabadítva a reguláris hadsereg egységeit támadó műveletek végrehajtására. A Temze és és más dél-angliai városok és városok tengerészeiből „River Fencibles” néven alakultak mai szóval területvédelmi egységek. és a Gordon Fencibles nevű egységeket szervezte meg saját költségén. Az utóbbi 1793-ban alakult, és 1799-ig, a napóleoni háborúk idején működött.
Feltételezhető, hogy az állandó parlamenti jelenlétet biztosítandó, III. György brit király 1784. február 12-én Norwich grófjává ( 1784)A Norwich gróf ( 1784) al– vagy mellékcíme huntly-i báró Gordon. A cím a Gordon hercege címmel együtt öröklődött, 1836-ban az Gordon 5. hercegének halálával kihalt. emelte Nagy-Britannia főrendjében. A címet 1672-1777 között Norfolk hercegei viselték, Gordon első hercegének felesége Elisabeth Howard Norfolk hercegkisasszony volt – bár házasságuk nem volt boldog különböző vallási meggyőződésük miatt.