A Burlington grófja címet kétszer hozták létre. Először az angol főrendben 1664-ben, másodjára az Egyesült Királyság főrendjében 1831-ben. 1858 óta a Burlington grófja udvariassági címként szolgál a Devonshire hercegei számára. Hagyományosan a herceg unokája viseli, aki a herceg legidősebb fiának, Hartington márkinak a legidősebb fia.
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
Burlington grófja (1664) Az első létrehozás Richard Boyle, Cork 2. grófja számára történt 1664. március 20-án, ő korábban megkapta a Londesborough Clifford bárója ( 1664) címet. Mivel az Burlington grófi cím az angol főrendben jött létre, ezért előkelőbb volt, mint a korábban létrehozott ír főrendi Cork grófja, ezért a három Boyle a Burlington gróf címet használta. Burlington grófja Elizabeth Clifford, Clifford 2. bárónője férje volt. Legidősebb fiuk, Charles Boyle, Dungarvan 3. vikomtja 1691-ben anyját követve lett Clifford , de előbb halt meg, mint az apja. Ezért Dungarvan vikomt fia örökölte a címeket, 1694-től apját követve viselte a Clifford címet, majd apja halálát követve a Londesborough Clifford 2. bárója, Burlington grófja és a Cork grófja címeket. Egyetlen fia – Clifford , Londesborough Clifford 3. bárója, Burlington Cork – híres építész és mecénás volt. Két lánya született, de fia nem, így halálával, 1753-ban a Londesborough Clifford báró és a Burlingtoni gróf cím kihalt. A Cork grófi címet harmad-unokatestvére, az Orrery örökölte.
Charlotte Boyle lett a női ágon is örökölhető Clifford bárói cím örököse, ahogy a burlingtoni birtokokat is ő örökölte. William Cavendish, Devonshire 4. hercege felesége lett. Harmadik és legfiatalabb fiuk, George Cavendish-t 1831-ben Burlington grófjává ( 1831) és Keighley Cavendish báróvá emelte az uralkodó, az Egyesült Királyság főrendjében. Azóta a „Burlington grófja” címet hagyományosan a Devonshire herceg unokája viseli udvariassági címként, míg a „Hartington márkija” címet a hercegi cím örököse használja. A hercegi cím jelenlegi örököse úgy döntött, hogy továbbra is a Burlington grófja címet használja, mikor 2004-ben elhunyt a hercegi címet viselő nagyapja, ahelyett, hogy a rangban előkelőbb „Hartington márkija“ címet venné fel.
Richard Boyle, Cork 2. grófja, majd Burlington 1. grófja (1664) PC Élete során viselt további címei: Kinalmeaky Boyle 2. vikomtja, Lanesborough Clifford 1. bárója, Cork 2. grófja, Dungarvan 2. vikomtja, Youghal 2. bárója 130px|bélyegkép|Richard Boyle, Burlington 1. grófja (1612–1698), olajfestmény vásznon, Jonathan Richardson műve Anthony van Dyck után, 1685 és 1745 között készült Richard Boyle (1612. október 20. – 1697/98. január 15.) apja Richard Boyle, Cork 1. grófja volt. 1624-ben lovaggá ütötték, majd külföldi tanulmányútra indult. 1635-ben feleségül vette Elizabeth Cliffordot, Cumberland lányát, akitől jelentős yorkshire-i birtokokat örökölt. 1639-ben saját költségén lovasszázadot állított ki I. Károly angol király szolgálatára. 1640-től az angol alsóház tagja volt Appleby képviselőjeként. 1641-ben Youghal kormányzójává nevezték ki. A következő évben az ír felkelők ellen vívott liscarrolli csatábanA liscarrolli csatát 1642. szeptember 3-án vívták az észak-corki Liscarroll közelében. Az angol és protestáns erőket Murrough O'Brien, Inchiquin vezette, míg az ír katolikus lázadó csapatokat Garret Barry és Richard Butler, irányította. A csata protestáns győzelemmel végződött, megállítva a katolikus felkelők előrenyomulását Munsterben, és megerősítve Richard Boyle és fia, Dungarvan vikomt befolyását a régióban. aratott győzelmet.
1642-ben öccse halála után megörökölte Kinalmeaky Boyle vikomtja címet, majd 1643-ban apja halálával Cork grófja, Dungarvan vikomtja, Youghal bárója lett. Mivel összes címe az ír főrendben jött létre, ezért 1644-ben az angol Lanesborough Clifford bárója címet adományozott neki, amely lehetővé tette, hogy részt vegyen a Lordok Háza munkájában. A polgárháború során a királypárti oldalon harcolt, majd a vereség után száműzetésbe kényszerült. A restauráció után visszatért Írországba, és 1660-tól egészen 1695-ig Írország főkincstárnoka volt. Ugyanebben az évben ír titkos tanácsossá is kinevezték. 1664-ben megkapta az angol Burlington grófja címet. Számos más hivatalos tisztséget is betöltött: volt West Riding (Yorkshire) helytartója, York város főjegyzője, valamint több alkalommal a Titkos tanács tagja.
1689-ben, mivel nem vett részt a jakobita ír parlament munkájában, törvényen kívül helyezték, de 1690-ben visszaállították a jogaiban. 1698. január 6-án hunyt el, és február 3-án temették el a yorkshire-i Londesborough-ban. Halála után unokája, Charles Boyle örökölte címeit.
Charles Boyle, Burlington 2. grófja PC 130px|bélyegkép|Charles Boyle, Cork Burlington , olajfestmény vásznon, Godfrey Kneller alkotása, 1695 Élete során viselt további címei: Kinalmeaky Boyle 3. vikomtja, Lanesborough Clifford 2. bárója, Cork 3. grófja, Dungarvan 4. vikomtja, Youghal 3. bárója, Clifford ??? bárója
Charles Boyle (~1673 – 1703/4. február 9.) hasonló nevű apja, Charles Boyle, Lanesborough Clifford A Boyle családról szóló források Charles Boyle-t (~1639–1694) gyakran említik Dungarvan . és Jane Seymournak – William Seymour, Somerset 2. hercege lányának – a fia volt. 1688-ban vette feleségül Juliana Noelt. Politikai pályáját 1690-ben kezdte, amikor Appleby képviselőjeként bekerült az angol parlamentbe, és ugyanebben az évben Cork megye kormányzójává nevezték ki. 1694-ben apja halálával örökölte az ír Dungarvan vikomt, az angol Lanesborough Clifford báró és Clifford báró címeket.
1695-ben bekerült az ír titkos tanácsba, és Írország főkincstárnokává nevezték ki. 1697-ben a király személyes szolgálatában is szerepet kapott, amikor III. Vilmos kamarásáváA Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek voltak az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosítottak az uralkodóhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban ellátandó teendők végrehajtásában. Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú volt, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. Általában nemesi származású, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be. Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amelyet általában hercegek, grófok vagy más magas rangú nemesek viseltek. Bár hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, státuszuk és rangjuk magasabb volt. A pozíció birtokosai közvetlen hozzáféréssel rendelkeztek az uralkodóhoz, így jelentős politikai befolyást élveztek. lett. 1698-ban nagyapja halálával örökölte az Cork és Burlington grófi címeket, valamint az ír Kinalmeaky Boyle vikomt, a Bandon Bridge bárója, és Youghal Boyle bárója címeket.
1699-től haláláig a West Riding of Yorkshire hadnagyaA hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén., 1701-től pedig Yorkshire helyettes admirálisaAz angol helyettes admirális (Vice-Admiral) tisztség a parti vizek és kikötők védelméért felelt. A helyettes admirális egy alárendelt tisztség volt, amely a megyei védelmet koordinálta, különösen a spanyol inváziós fenyegetés idején.. 1702-ben tagja lett az angol Titkos tanácsnak is, és ugyanebben az évben kinevezték a skót-angol unióról tárgyaló bizottság tagjává. 1704. február 9-én hunyt el a London melletti Chiswickben, február 28-án temették el a yorkshire-i Londesborough-ban.
Richard Boyle, Burlington 3. grófja KG Cork 4. grófja, Clifforrd 5. bárója 130px|bélyegkép|Richard Boyle, Burlington 3. és Cork 4. grófja (1695–1753), olajfestmény vásznon, ismeretlen művésztől, 1770 és 1829 között készült Richard Boyle (1694. április 25. – 1753. december 3.) Burlington és Juliana Noel fia. Apja halála után, kilencévesen örökölte az ír Cork grófja, Dungarvan vikomtja és Youghal Boyle bárója, valamint az angol Burlington grófja, Clifford és Lanesborough Clifford bárói címeket. Tanulmányait az Oxfordi Egyetemen kezdte, majd hosszabb tanulmányutakat tett Franciaországban és Itáliában, ahol mély benyomást tett rá Andrea Palladio és Inigo Jones építészete.
Hazatérve Angliába, szenvedélyes pártfogója lett a klasszicista művészeteknek és építészetnek. Saját londoni rezidenciáját, a Burlington házat, majd a Chiswick villát is palladiánus stílusban alakította át William KentWilliam Kent (1685–1748) angol építész, belsőépítész, festő és kerttervező volt, aki a brit palladiánus stílus egyik meghatározó alakjává vált. Legfontosabb támogatója Richard Boyle, Burlington 3. grófja volt, akinek megbízására dolgozott többek között a Chiswick House és a Burlington ház átalakításán. Kent vezette be Angliában a természetes hatású, tájképi kertészet stílusát, és nagy hatással volt az angol építészet és kertművészet fejlődésére a . segítségével. Baráti és művészi kapcsolatot ápolt többek között Alexander Pope-pal, John Gay-jel és Georg Friedrich Händellel is. A Royal Society tagjává választották, és jelentős könyv- és rajzgyűjteményt halmozott fel, melyek az építészetelmélet tanulmányozását is szolgálták. Nevéhez fűződik Inigo Jones örökségének újbóli felfedezése és megbecsültetése Angliában.
Politikai pályája kevésbé volt aktív, de számos címhez és tisztséghez jutott. 1715-től Írország kincstárnoka volt, 1721-ben tagja lett az ír titkos tanácsnak. 1721 és 1753 között East Riding of Yorkshire hadnagya. 1730-ban elnyerte a Térdszalagrendet. Bár több állami tisztséget betöltött, elsősorban kulturális és építészeti mecénási tevékenysége révén vált ismertté és elismertté.
Magánéletét jórészt visszavonultan élte, nem házasodott meg, és nem voltak törvényes örökösei. Birtokain jelentős fejlesztéseket végzett, különösen Chiswickben és Londesborough-ban, de anyagi helyzete életének végére megrendült. Írországi jövedelmei csökkentek, és kénytelen volt egyes földjeit eladni, hogy londoni rezidenciáit és műgyűjteményét fenntartsa. Kortársai egyszerre tisztelték ízlése, visszafogottsága és intellektusa miatt, gyakran illették a „polgári nemesség” példaképeként.
1753. december 3-án hunyt el a Chiswick House-ban. Mivel nem hagyott férfiági örököst, angol címei – köztük Burlington grófja és a Lanesborough Clifford bárója – kihaltak. Ír címei, köztük Cork grófja, tovább öröklődtek a Boyle család másik ágán, John Boyle, Orrery grófja révén. Építészeti hagyatéka, amely kulcsszerepet játszott a angol építészet modernizációjában, ma is fennmaradt, különösen a Devonshire család gyűjteményeiben és a Chiswick House épületében.
Burlington grófja (1831)
George Augustus Henry Cavendish, Burlington 1. grófja