Srednja Trnova () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén. A település hivatalos neve 1934. december 26. óta Srednja Trnova, amikor a korábbi Turska Trnova nevet a Jugoszláv Királyság belügyminiszterének határozata alapján megváltoztatták.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 14, közúton 17 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 14 km-re délkeletre, a Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 150-276 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Bijelina 426-3-1
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1213Bosnyák682608Horvát00Jugoszláv240Egyéb30Összesen721621 Története A térség középkori előzményeiről vallanak a földből előkerült maradványok. A trnovai Joco Jović 1956-ban egy ház alapjait ásva 65 csontvázat tárt fel, melyeket egy sorban, kelet felé nézve temettek el. A csontvázak között voltak gyermekek és néhány fém is, de a laikusok nem tudták megállapítani, hogy melyik időszakból származnak, és egyetlen intézmény sem végzett ilyen vizsgálatot. Ott számos stećakot, de különféle kerámiákat is talált.
A hagyomány úgy tartja, hogy a középkorban, a törökök érkezése előtt itt magyarok éltek. A magyarok távozásáról van is egy legenda, a Srednja Trnova-i Hasszán pasa elrabolt gyermekének története, amelyet teljes egészében közöl Nedim Ramić „Glinje, Janjari, Atmačići, Srednja Trnava és Bijeljina” című, a Harfo-graf Tuzla által 2002-ben kiadott könyve. Eszerint Hasszán pasának volt egy fiúgyermeke, és amikor a pasa ide megérkezett, magyarokat talált a környéken. Azon az őszön a magyarok megművelték a földet, szántottak, boronáltak, de a magot nem vetették el a földbe. Eltitkolták, hogy nem térnek vissza ezekre a vidékekre. A Száván azzal az ígérettel keltek át, hogy tavasszal visszatérnek. Srednja Trnaván ekkor két ortodox ház volt, melyeknek a gazdái, Pero és Mihajlo dolgoztak és művelték a földet. Miután a magyarok elvonultak, a pasa fia eltűnt. A pasa, szomorúan és aggódva, panaszkodott szomszédjának, Perónak a rá háruló szerencsétlenség miatt, és Pero, mivel sok magyart ismert, elhatározta, hogy megkeresi a gyermeket. Mivel korábban is jó volt a magyarokhoz, és különösen az egyikükhöz, Pero megtudta, hogy a magyarok bosszút akarnak állni a pasán azzal, hogy elrabolják a gyermekét. Ő egy magyarra gyanakodott, ezért a keresésére indult. Szerencsére, amikor átkelt a Száván, Pero megtalálta a gyermeket, akit elraboltak. Hogy megakadályozza a gyermek megfulladását, miközben átkel a Száván, Pero a gyermek szájába csövet helyezett, hogy tudjon lélegezni. A pasa, örülve fia visszatérésének, gazdag jutalomban részesítette Perót, aki ezután áttért az iszlámra, és felvette a Mehmedbegović vezetéknevet.Ramić Nedim „Glinje, Janjari, Atmačići, Srednja Trnava i Bijeljina”, Etnografska i kulturno-historijska građa, Urednik: Šljivić Ferid, štampa Harfo-graf Tuzla, 2002; 75. o.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Beloševac községhez tartozó Trnova településnek 162 háztartása és 798 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 100. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz és Tavna községhez tartozó településen 39 háztartást és 181 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 144. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Ugljevik község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei A Hajrija-mecsetet Srednja Trnova szülöttéről, Hajrudin (Hajro) Mešić századosról kapta a nevét, aki miután elvégezte a belgrádi JNA Katonai Akadémiát, századosi rangot kapott, és utolsó szolgálatát a JNA-ban a horvátországi Karlovacban teljesítette. Amikor a JNA háborúba vonult Horvátországban, visszatért szülővárosába, Gornja Trnova településre, és megkezdte a felkészülést a fegyveres ellenállásra a várható szerb támadással szemben. Zvornik és Ugljevik községek védelmének nagyszerű szervezőjeként bizonyult. A nagyobb csatákban nagyszerű katonai vezető volt, aki sikerült összekötnie Teočakot és Sapnát Tuzlával és más muszlim területekkel. 1992. október 30-án halt meg a zvorniki Nezuk faluban. A nevét viselő felújított mecsetet 2009. augusztus 2-án nyitották meg hivatalosan. A szóbeli hagyományok szerint az első mecsetet ezen a helyen 1879-ben építették, és az építéséhez szükséges telket Jahija Jahić adományozta. A második, nagyobb mecsetet az 1970-es években építették, amely sajnos a régióban zajló boszniai háborúban elpusztult. Trnova lakossága 1992 és 1999 között száműzetésben élt. A mai mecset alapjait 2003 augusztusában rakták le.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései