Leopold Ritter von Sacher-Masoch osztrák nemesember, író és újságíró. Galíciai életről szóló romantikus történeteiről szerzett hírnevet. A mazochizmus kifejezés a nevéből származik, amelyet kortársa, az osztrák pszichiáter, Richard von Krafft-Ebing talált ki. Masoch nem helyeselte nevének ezt a használatát.Alison M. Moore, Sexual Myths of Modernity: Sadism, Masochism and Historical Teleology, (Lexington Books, 2016)
Sacher-Masoch élete során irodalmárként volt ismert, különösen utópista gondolkodóként, aki szocialista és humanista eszméket hirdetett szépirodalmi és ismeretterjesztő műveiben. Műveinek nagy részét máig nem fordították le angolra.
Életrajza Korai élet és tanulmányok Von Sacher-Masoch Lemberg városában, a Galícia és Lodoméria Királyság fővárosában (ma Lviv, Ukrajna) született, amely akkoriban az Osztrák Császárság egyik tartománya volt, római katolikus családban. Apja osztrák köztisztviselő,"City in Ukraine Tied to Masochism Finds Link Painful, Sure, but Some Like It" by Andrew Higgins, The New York Times, 14 November 2014 Leopold Johann Nepomuk Ritter von Sacher, édesanyja pedig Charlotte Josepha von Masoch, rutén nemesasszony volt.The cultural legacy of Sacher-Masoch Nataliya Kosmolinska and Yury Okhrimenko Az apa később felesége családjának kérésére (ő volt az utolsó a családban) összevonta a vezetéknevét felesége von Masoch nevével. Von Sacher a Lembergben működő Császári Rendőrség biztosaként szolgált, és az osztrák császár új osztrák nemesi címet adományozott neki, a Sacher-Masoch-ot.
Leopold jogot, történelmet és matematikát tanult a Grazi Egyetemen (ahol 1856-ban történelemből doktorált), majd a diploma megszerzése után ugyanitt lett előadó.
Galíciai mesemondó
Korai, ismeretterjesztő publikációi főként az osztrák történelemmel foglalkoztak. Masoch ugyanakkor hazája, Galícia folklórja és kultúrája felé fordult. Hamarosan felhagyott az előadásokkal, és szabad irodalmárrá vált. Egy évtizeden belül novellái és regényei felülkerekedtek történelmi ismeretterjesztő művein, bár a történelmi témák továbbra is áthatották szépirodalmi műveit.
A pánszlávista eszmék uralkodtak Masoch irodalmi munkásságában, és különösen érdeklődött a Galíciában élő különféle etnikumok festői típusainak ábrázolása iránt. Az 1860-as és 1880-as évek között számos kötetet adott ki zsidó novellák, lengyel novellák, galíciai novellák, német udvari történetek és orosz udvari történetek címmel.
Das Vermächtnis Kains 1869-ben Sacher-Masoch egy grandiózus novellássorozatot tervezett Káin öröksége gyűjtőcím alatt, amely a szerző esztétikai világnézetét (Weltanschauung) képviselte volna. A ciklus A vándor című kiáltványával nyílt meg, amely nőgyűlölő témákat vetett fel, amelyek Masoch műveinek sajátosságává váltak. A tervezett hat kötetből csak az első kettő készült el. Az 1880-as évek közepére Masoch felhagyott a Káin örökségével. Mindazonáltal a sorozat kiadott kötetei tartalmazták Masoch legismertebb történeteit, amelyek közül a Venus im Pelz (1870-ben jelent meg) a leghíresebb ma. A novella Sacher-Masoch fantáziáit és fétiseit fejezte ki (különösen a domináns, prémeket viselő nőkkel kapcsolatban). Mindent megtett, hogy fantáziáit szeretőivel és feleségeivel kiélje. 1873-ban feleségül vette Angelika Aurora von Rümelint.
Magánélet és inspiráció a Venus im Pelz-hez
Fanny Pistor feltörekvő irodalmi írónő volt. Sacher-Masoch-hal akkor találkozott, amikor felvette vele a kapcsolatot – álnéven és kitalált címen, Bogdanoff bárónőként –, hogy javaslatokat kérjen írásai javítására, hogy azok publikálhatóak legyenek. Ő volt a Venus im Pelz (A bundás Vénusz) című regény ihletője. Az erotikus regényből született meg a mazochizmus szó.
Későbbi évek 1874-ben Masoch megírta a Die Ideale unserer Zeit ("Korunk ideáljai") című regényt, amelyben megpróbálta bemutatni a német társadalmat a GründerzeitA Gründerzeit (szó szerint „alapítók korszaka”) az európai gazdaságtörténet egy időszaka volt a 19. század közepén és végén Németországban és Ausztria-Magyarországon az iparosodás és az 1873-as nagy tőzsdekrach között. időszakában.
Ötvenes évei végén mentális egészsége romlani kezdett, és élete utolsó éveit pszichiátriai kezelés alatt töltötte. A hivatalos jelentések szerint 1895-ben halt meg Lindheimben. (Lindheim, amely akkoriban Altenstadt közelében volt, 1971-ben lett Altenstadt község része.) Azt is állítják, hogy Masoch 1905-ben egy mannheimi elmegyógyintézetben halt meg.
Érdekességek Sacher-Masoch osztrák születésű édesanyján (Eva von Sacher-Masoch), Erisso bárónőn keresztül a néhai angol rocksztár és filmszínésznő, Marianne Faithfull ük-üknagybátyja. A nő 2025 januárjában hunyt el.
Mazochizmus
A mazochizmus kifejezést Richard Freiherr von Krafft-Ebing (1840–1902) osztrák pszichiáter alkotta meg 1886-ban a Psychopathia sexualis című könyvében: ...Jogosnak érzem magam, hogy ezt a szexuális anomáliát „mazochizmusnak” nevezzem, mivel Sacher-Masoch író gyakran tette írásai alapjává ezt a perverziót, amely koráig a tudományos világ számára teljesen ismeretlen volt. Ezzel követtem a „daltonizmus” kifejezés tudományos kialakulását Dalton, a színvakság felfedezője alapján.Az utóbbi években olyan tények láttak napvilágot, amelyek bizonyítják, hogy Sacher-Masoch nemcsak a mazochizmus költője volt, hanem maga is szenvedett ettől az anomáliától. Bár ezeket a bizonyítékokat korlátozás nélkül közölték velem, tartózkodom attól, hogy a nyilvánosság elé tárjam őket. Cáfolom azt a vádat, hogy "egy tisztelt szerző nevét a szexuális ösztön elferdülésével párosítottam", amelyet a szerző néhány csodálója és könyvem néhány kritikusa felhozott ellenem. Férfiként Sacher-Masoch semmit sem veszíthet művelt embertársai szemében pusztán azért, mert szexuális érzéseinek anomáliája sújtotta. Íróként súlyos károkat szenvedett munkássága befolyása és belső értéke tekintetében, olyan sokáig és valahányszor kiiktatta perverzióját irodalmi munkásságából, tehetséges író volt, és mint ilyen, igazi nagyságot érhetett volna el, ha normális szexuális érzések vezérelték volna. Ebben a tekintetben figyelemre méltó példája annak a hatalmas befolyásnak, amelyet a vita sexualis gyakorol – akár jó, akár rossz értelemben – az emberi elme formálódására és irányítására.
Sacher-Masoch nem volt megelégedve Krafft-Ebing állításaival. Magánéletének részletei ennek ellenére homályosak maradtak, amíg Aurora von Rümelin emlékiratai, a Meine Lebensbeichte (Életem vallomása; 1906) Berlinben meg nem jelentek Wanda v. Dunajew álnéven (ez volt a neve a Venus im Pelz-ben című műve egyik főszereplőjének). A következő évben a Mercure de France Párizsban kiadta a "Wanda von Sacher-Masoch" által írt Confession de ma vie (1907) című mű francia fordítását.Wanda von Sacher-Masoch (szül. Angelika Aurora Rümelin; Graz, 1845. március 14. – Párizs, kb. 1933 tavasza) osztrák író és műfordító, Leopold von Sacher-Masoch felesége. A francia kiadás angol fordítása Confessions of Wanda von Sacher-Masoch (1991) címmel jelent meg a RE/Search Publications gondozásában.
Művei (válogatás) 1857: Der Aufstand in Gent unter Kaiser Carl V. (Volltext online) 1858: Graf Donski. Eine galizische Geschichte. 1846 (Volltext online, 2. Auflage, 1864) 1862: Ungarns Untergang und Maria von Oesterreich (Volltext online) 1863: Der Emissär. Eine galizische Geschichte 1863: Polnische Revolutionen. Erinnerungen aus Galizien 1864: Die Verse Friedrich des Großen (Volltext online) 1866: Don Juan von Kolomea 1867: Aus dem Tagebuche eines Weltmannes. Causerien aus der Gesellschaft und der Bühnenwelt (Volltext online) 1867: Anna Versing-Hauptmann. Ein Charakterkopf aus der Bühnenwelt (Volltext online) 1867: Der letzte König der Magyaren 1870–1877: Das Vermächtnis Kains 1870: Venus im Pelz Digitalisat vom Internet Archive 1870: Die Liebe des Plato 1870: Die geschiedene Frau 1872: Unsere Sclaven. Ein sociales Schauspiel in 5 Acten (Volltext online) 1873–1879: Falscher Hermelin. Kleine Geschichten aus der Bühnenwelt 1873: Soziale Schattenbilder. Aus den Memoiren eines österreichischen Polizeibeamten (Volltext online) 1874: Das Marchande de modes-Mädchen und andere Geschichten von den Messalinen Wiens 1874: Die Ideale unserer Zeit. Roman in vier Büchern. Roman des „Neuen Fremden-Blatt“ (Volltext online) 1874: Im Venusberg und andere Geschichten von den Messalinen Wiens 1874: Mondnacht. Novelle. In: Michael Farin (Hrsg.): Don Juan von Kolomea. Galizische Geschichten. 1985 1874 Die Ideale unserer ZeitDie Ideale unserer Zeit , novel in four books, Vienna 1874 (facsimile at Austrian National Library) 1875: Die Toten sind unersättlich, Lemberg, Galizien; NA: Illustriert von Heike Küster, Achilla-Presse, Butjadingen 2008, . 1875: Der Capitulant. Novelle. In: Michael Farin (Hrsg.): Don Juan von Kolomea. Galizische Geschichten. 1985 1875: Don Juan von Kolomea. Novelle. In: Michael Farin (Hrsg.): Don Juan von Kolomea. Galizische Geschichten. 1985 1877: Liebesgeschichten aus verschiedenen Jahrhunderten. Novellen (Volltext online) 1877: Ueber den Werth der Kritik (Volltext online) 1877: Das Vermächtniß Kains. Novellen 1877: Wiener Hofgeschichten. Historische Novellen (Volltext online) 1877: Ein weiblicher Sultan. Historischer Roman 1877–1881: Galizische Geschichten (Digitalisat der 3. Auflage, PDF) 1878: Der neue Hiob. Roman (Volltext online) 1878: Harmlose Geschichten aus der Bühnenwelt (Volltext online) 1878: Judengeschichten (Volltext online). – Darin: Moses Goldfarb und sein Haus (Volltext online) 1878: Die Republik der Weiberfeinde. Roman (Volltext online) 1879: Eine Autobiographie. In: Deutsche Monatsblätter. (Volltext online) 1880: Die Ästhetik des Hässlichen. Erzählung (Volltext online) 1880: Basyl der Schatzgräber und andere seltsame Geschichten (Volltext online) 1881: Galizische Geschichten. Novellen (Volltext online) 1881: Neue Judengeschichten 1882: Hasara Raba. Novelle (Volltext online) 1882: Der Ilau (Volltext online) 1882: Der Judenraphael (Volltext online) 1882: Das Paradies am Dniester. Novelle (Volltext online) 1882: Das Testament. Novelle 1882: Volksgericht. Novelle (Volltext online) 1883 —: Auguste Lavallé (Übers.) Juifs et russes 1886: Die Seelenfängerin 1886: Ewige Jugend 1886: Gute Menschen und ihre Geschichten. Ein Novellenbuch (Volltext online) 1886: Polnische Judengeschichten 1890: Die Schlange im Paradies 1891: Katharina II. Russische Hofgeschichten (Volltext online) 1891: Jüdisches Leben in Wort und Bild 1893: Bühnenzauber 1893: Neue Erzählungen 1894: Die Satten und die Hungrigen 1895: Das Erntefest. Erzählung. In: Alois Brandstetter (Hrsg.): Österreichische Erzählungen des 19. Jahrhunderts. 1986 1898: Russische Hofgeschichten. Liebesgeschichten und Novellen (6. Auflage). (Volltext online) 1900: Zur Ehre Gottes! Roman (Volltext online) 1901: Grausame Frauen. Hinterlassene Novellen 1910: Don Juan von Kolomea. In: Deutscher Novellenschatz. Hrsg. von Paul Heyse und Hermann Kurz. Bd. 24. 2. Aufl. Berlin, , S. 197–279. In: Weitin, Thomas (Hrsg.): Volldigitalisiertes Korpus. Der Deutsche Novellenschatz. Darmstadt/Konstanz, 2016 1985: Matrena. Erzählung. In: Herbert Greiner-Mai (Hrsg.): Die Heirat des Herrn Stäudl. Österreichische Kriminalgeschichten 1985: Der Wanderer. Novelle. In: Michael Farin (Hrsg.): Don Juan von Kolomea. Galizische Geschichten. 1985 2002: Karin Bang (Hrsg.): Der Köhler-Michel. Eine Weihnachtsgeschichte. CØNK, Roskilde,
Magyarul Sacher-Masoch beszélyei / A fekete cárnő / A kiewi vérnász / Pompadour csínyje / A szeretők myrtusa / A színpadi csíny / Lambrun Margit; magyarítá Sziklay János; Lampel, Bp., 1879 Mardona. Regény; ford. Szomory Károly; Mehner, Bp., 1883 A szerelmes szerkesztőség. Elbeszélés; Aigner, Bp., 1884 (Magyar könyvesház) Beszélyek; ford. B. Büttner Lina; Aigner, Bp., 1884 Hitelezők mint házasságszerzők. Elbeszélés; ford. B. Büttner Lina; Aigner, Bp., 1884 (Magyar könyvesház) Az orosz udvar titkaiból. Novellák; ford. Csete Lajos; Grimm, Bp., 1890 (Útközben)