Brakovci () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 31, közúton 52 km-re délre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 13 km-re nyugatra, egy völgyben és a környező domboldalakon, szétszórt házcsoportokban, 525-780 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Zvornik 477-3-4 Brakovci a kelet-bosnyák felföldre jellemző dombos és hegyvidéki terepen helyezkedik el, maga a falu központja körülbelül 650 méter tengerszint feletti magasságban található. A környező táj meredek lejtőkkel, völgyekkel és mészkő masszívokkal rendelkezik, amelyek a szélesebb értelemben vett Drinamente részét képezik, ahol szurdokok és szakadékok váltakoznak a sziklákkal. Folyóvizei, melyek keskeny völgyeket vájtak a túlnyomórészt hegyvidéki domborzat közé a Drinába ömlenek.
Éghajlata A falu a Kelet-Bosznia-Hercegovina-i Srebrenica község hegyes-dombos vidékén fekszik. Az éghajlat párás, kontinentális, és jól elkülönülő évszakok jellemzik, hideg, havas telekkel és meleg, párás nyarakkal. Az éves csapadékmennyiség átlagosan 1077 mm, amely viszonylag egyenletesen oszlik el. A téli hőmérséklet gyakran fagypont alá süllyed, a januári átlaghőmérséklet 6°C körüli nappali maximumokat, az éjszakai minimumokat pedig -3°C közelében mérik, míg júliusban az átlagos maximumok akár 29°C-ot is elérhetnek.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák217124Horvát00Jugoszláv00Egyéb40Összesen221124
Története Amint azt a közeli Skelaniban található 4. századi bazilika maradványa is igazolja itt már a római korban élénk emberi tevékenység folyt, mely a közeli ezüstbányák római kiaknázására vezethető vissza. A régió bányászati jelentősége különböző telepeseket és kereskedőket vonzott, elősegítve a vidék fejlődését a késői középkorban. Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A 15. század végéről a közeli Srebrenica határterületi erődítményei és bányászati tevékenységei révén már folyamatos emberi jelenlétre utaló bizonyítékok találhatók. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett, mely az oszmán timar rendszeren belül a mezőgazdaságra és a helyi katonai igények támogatására összpontosítva vidéki közösségként működött. A kelet-boszniai határvidéken a falvak kezdetben túlnyomórészt szláv népességűek voltak, de a fokozatos iszlamizáció a boszniai muszlimok és az ortodox szerbek demográfiai keverékéhez vezetett.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a településnek Sućeska község részeként 15 háztartása és 95 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 20 háztartást és 110 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 104. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. A különböző fegyveres csoportok által elkövetett atrocitások közepette aktivizálódott az ellenállási mozgalom. A település tanúja volt a csetnik, az usztasa és a partizán erők közötti összecsapásoknak. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (1945–1992) korszakában Brakovci, mint sok kelet-boszniai vidéki falu, a mezőgazdasági kollektivizálás nemzeti keretébe illeszkedett. Ez a folyamat, amelyet a negyvenes évek végén kezdeményeztek, magában foglalta a paraszti munkaszövetkezetek (zadrugе) megalakítását, a gépesített gazdálkodás előmozdítását és a vidéki gazdaságoknak az ipari fejlődéssel való összekapcsolását, bár a végrehajtás régiónként változott, és gyakran ellenállásba ütközött a parasztok részéről.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával.
1992. május elején a Bosznia-hercegovinai Köztársasági Hadsereg (ARBiH) megszállta a korábban is a bosnyákok által ellenőrzött Srebrenicai enklávénak ezt részét. A Srebrenica enklávét, melynek a település is része volt, annak a nyugati szélén helyezkedett el, a bosnyák civilek menedékeként hozták létre és a Jugoszláv Néphadsereg kivonását és a bosnyák és a boszniai szerb fegyveres csoportok közötti ellenségeskedést követően a terület 1992 végére a Naser Orić által vezetett bosnyák erők de facto ellenőrzése alá került.
Válaszul a bosnyák falvak elleni fokozott boszniai szerb támadásokra, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993. április 16-án elfogadta a 819-es határozatot, amely Srebrenicát „biztonsági övezetnek” nyilvánította, amelyet az ENSZ békefenntartó csapatai megvédtek bármely fél támadásaitól. Ez a státusz a humanitárius segítségnyújtás és a polgári biztonság megkönnyítését célozta, bár a határozat nem rendelkezett szilárd végrehajtási mechanizmusokkal, az ENSZ Védelmi Erőire (UNPROFOR) támaszkodva.
1995 közepére az enklávé lakossága elsősorban a szomszédos területekről kitelepített bosnyák civilek és menekültek, valamint a boszniai hadsereg 8. hadtestének elemei miatt mintegy 40 ezer főre nőtt. Az ostromlott településeken, köztük Brakovcin, szörnyű körülmények voltak, amelyeket krónikus alultápláltság, nem megfelelő menedék és az orvosi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés jellemez az időszakos segélykonvojok és a boszniai szerb blokádok miatt. A boszniai szerb erők (VRS) ismételt ágyúzásnak és mesterlövésztűznek vetették alá a területet, megsértve annak biztonsági státuszát. Közben az enklávé bosnyák védői a határokon átnyúló razziákat indítottak a szerb falvak ellen, ami polgári haláleseteket és további feszültségeket okozott. Az UNPROFOR holland zászlóalja (Dutchbat), amely mintegy 600 katonát számlált korlátozott bevetési szabályokkal és nehézfegyverzet nélkül, hatástalannak bizonyult a betörések megelőzésében illetve a védelem következetes biztosításában.
Az enklávé bukása 1995. július 6-án kezdődött, amikor a Ratko Mladić tábornok alatt működő VRS-egységek megkezdték a Krivaja 95 hadműveletet. A VRS erők elfoglalták az ENSZ megfigyelőállomásait és visszaverték a holland ellenintézkedéseket, a NATO szoros légi támogatás iránti kérelmeket pedig az ENSZ parancsnoksága ismételten késleltette vagy megtagadta. Július 11-én a VRS csapatok behatoltak Srebrenica városába, és civil bosnyák tömegeket indítottak a közeli ENSZ-bázis felé Potočariba. A megmaradt bosnyák katonai egységek megpróbálták kitörni a szerb vonalakon keresztül, de súlyos veszteségeket szenvedtek.
Megkezdődött a Potočariba összeterelt a bosnyák férfiak szisztematikus elválasztása a nőktől és a gyermekektől, ami a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) által később népirtásnak ítélt cselekményekben, tömegsírok, szemtanúk beszámolói és lehallgatott kommunikációk törvényszéki bizonyítékai alapján több mint 7 ezer férfi és fiú kivégzéséhez vezetett. Az empirikus veszteségek becslése a DNS alapján történt azonosításokból származik (2015-ig több mint 6900 főt azonosítottak, bár a viták továbbra is fennállnak a harcosok és a civilek megkülönböztetéséről és a kivégzések előtti harcokban bekövetkezett halálesetekről.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
A háború utáni újjáépítés A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület háború előtti bosnyák többség ellenére a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
A falu újjáépítése része volt annak a nemzetközi erőfeszítésnek, hogy lehetővé tegyék a bosnyákok visszatérését a Szerb Köztársaság területekre. Az újjáépítést a srebrenicai enklávében is az UNHCR koordinálta gyors intézkedések révén, amelyek során olyan anyagokat szállítottak, mint a sátrak és az építőanyagok a visszatérő családok számára. Augusztus elejére a sućeskai régióban 200 házat takarítottak el a romokból, és 350 család kérte ingatlana visszaszerzését. Az előrehaladás fokozatos maradt, amelyet a visszatérésekkel szembeni szerb ellenállás akadályozott. Összességében Brakovcin és az önkormányzat területén a folyamatos etnikai feszültségek közepette az újjáépítés korlátozott maradt.
Nevezetességei A brakovci régi mecset, amely ma Brdoi mecsetként is ismert, az oszmán korszak építészetének maradványaként áll a Srebrenicát a szomszédos területekhez összekötő ősi kereskedelmi útvonalak mentén. A mecset a 19. század végén vagy korábban épült, egyszerű kőszerkezettel rendelkezik, amely a vidéki boszniai mecsetekre jellemző. A közelben a hagyományos kőházak a vidéki bosnyák népi építészetet példázzák, vastag falakkal, amelyek a dombos terephez igazodnak, megőrizve a háború előtti építési technikákat.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései