Palež () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 37, közúton 55 km-re délre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 27 km-re délnyugatra, a Sušica-hegység északi lejtőin, a Zeleni Jadar szurdokától délre, 600-740 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Zvornik 477-3-4
Éghajlata A térségben kontinentális éghajlat uralkodik, amelyet hideg, havas telek és meleg, párás nyarak jellemeznek. Az átlagos nappali hőmérséklet januárban -2°C, júliusban 22 - 28°C között mozog. A csapadék az év során eloszlik, átlagosan évi 1077 mm, tavasszal és ősszel nagyobb mennyiségben, ami korlátozott mezőgazdasági területeket tesz lehetővé.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb01Bosnyák00Horvát00Jugoszláv00Egyéb00Összesen01
Története A srebrenicai régióban már a római korban élénk emberi tevékenység folyt, mely a közeli ezüstbányák római kiaknázására vezethető vissza. A római hatalom balkáni megszűnését követően a 6.-7. században szláv népek érkeztek a Drina folyó völgyébe, ahol a bányászati hagyományok helyi szinten továbbra is fennmaradtak. A település középkori életéről tanúskodnak az itt található középkori temető stećak sírkövei.
Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A 15. század végéről a közeli Srebrenica vonzásában már folyamatos emberi jelenlétre utaló bizonyítékok találhatók. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett, mely az oszmán timar rendszeren belül a mezőgazdaságra és a helyi katonai igények támogatására összpontosítva vidéki közösségként működött. Azon falvak közé tartozott, melyek a gabonafélékkel, az állatállomány tenyésztésével és a szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Ezt a tevékenységet Srebrenica bányáihoz gazdaságilag kötődő perifériás közösségként végezte. A kelet-boszniai határvidéken a falvak kezdetben túlnyomórészt szláv népességűek voltak, de a fokozatos iszlamizáció a boszniai muszlimok és az ortodox szerbek demográfiai keverékéhez vezetett. Az oszmán korszakban a térség a szerb ellenállási tevékenységek helyszíne volt. 1849–1851-ben a Szerb Fejedelemség szerb ügynökei, akik Ilija Garašanin Načertanije stratégiai terve szerint működtek, helyi szerb parasztokat toboroztak Podravnóból egy titkos hálózatba, amelynek célja a keresztények mozgósítása volt egy törökellenes felkelésre.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Sućeska község részeként a településnek 6 háztartása és 74 ortodox keresztény lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 12 háztartást és 87 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 112. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. A különböző fegyveres csoportok által elkövetett atrocitások közepette aktivizálódott az ellenállási mozgalom. A település tanúja volt a csetnik, az usztasa és a partizán erők közötti összecsapásoknak. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság korszakában, 1959-ben idult meg a térségben a bauxitbányászat. A bánya területe folyamatosan növekedett és elérte a település házait is, melynek következtében az 1970-es években a település elnéptelenedett.
Gazdaság A térségben a bauxit kitermelése 1959-ben kezdődött, elsősorban olyan bányákban, ahol nem volt fedőréteg. Az 1970-es évek környékén szereztek be gépeket a fedőréteg eltávolítására, de egy idő után már akkora fedőréteget kellett eltávolítani, hogy a bauxit kitermelése egyes bányákban nem volt gazdaságos. Húsz bányában, melyek Šumarnica, Kosturi, Krunići, Jasici, Grabici, Ilići, Braćan, Palež, Potoci, Gunjaci, Nazda, Lokve, Mlakve, Crvene Stijene, Dragošnica és Podbračan településeken működnek, a mai napig folyik a termelés.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései