A nílusvörös (más néven níluskékoxazon) lipofil festék. A sejten belüli lipidcseppeket sárgára festi. A legtöbb poláris oldószerben nem fluoreszcens, azonban lipidgazdag környezetben intenzív fluoreszcenciát mutathat a vöröstől (poláris membránlipid esetén) az aranysárgáig (sejten belüli semleges lipid esetén). Erős szolvatokromizmust mutat, emissziós és excitációs hullámhosszai az oldószer polaritásától függ, de poláris közegben csekély fluoreszcenciát mutat. Felhasználás A nílusvöröst a sejtbiológiában membránfestékként használják, mely epifluoreszcencia-mikroszkóppal jól látható, ahol az excitációs és emissziós hullámhosszok a vörös fluoreszcens fehérjééhez hasonlók. A nílusvöröst használták a palackozott vízben lévő mikroműanyagok észlelésében.. Ezenkívül a nílusvörös a környezeti tényezők, például íz, gázösszetétel, pH változásait észlelő szenzorokhoz használható membránanyag lehet.
Sejtek és sejtszervecskék festésére használható: például 2025-ben Baxter a Candida albicans részletes sejtszerkezetét térképezték fel vele.
Fizikai jellemzők Trigliceridekben (semleges lipid) a nílusvörös excitációs maximuma 515 (zöld), emissziós maximuma 585 nm (sárga-narancssárga). Foszfolipidekben (poláris lipid) a nílusvörös excitációs maximuma 554 (zöld), emissziós maximuma 638 nm (vörös).
A nílusvörös diffúziós együtthatója etanolban . Szintézis Savas hidrolízissel állítható elő níluskékoldat kénsavas forralásával. E folyamat egy immóniumiont karbonilcsoportra cserél. Ezenkívül a nílusvörös és analógjai (naftooxazin-festékek) előállíthatók a megfelelő 5-(dialkilamino)-2-nitrozofenolok és a 2-naftol savkatalizált kondenzációjával. Ezek során jobbára közepes arányban keletkeznek ilyen festékek, mivel nincs másik oxidáns a folyamatban. Mivel a nílusvörös-termelő reakció általában nem meríti ki a níluskéket, további elválasztó lépések szükségesek a tiszta nílusvörös előállításához. 400px|center|Nílusvörös-szintézis
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Festékek