Eugen Barbu modern román regényíró, novellaíró, újságíró és a Román Akadémia levelező tagja volt. Ez utóbbi álláspontot hevesen bírálták azok, akik azt állították, hogy plagizált Incognito című regényében, valamint az általa alapított és vezetett Săptămîna és România Mare újságokban indított antiszemita kampányai miatt.Grigurcu; Martin; Tismăneanu, p.183, 225 Tanítványával, Corneliu Vadim Tudorral együtt megalapította a nacionalista Nagy-Románia Pártot.Martin

Leghíresebb művei a Groapa (1957) és a Principele (1969) című regények.Călin Barbu prózáját, amelyben a neorealizmus hatása is megfigyelhető, Mateiu Caragiale, Tudor Arghezi és Curzio Malaparte műveihez hasonlították.Iliescu Több kritikus azonban egyenlőtlennek tartotta, akik Barbu archaizmusok iránti preferenciáját, valamint ingadozó elbeszélőstílusát vették figyelembe.Grigurcu; Iliescu

Barbu számos filmforgatókönyvet is írt,Călin; Iliescu amelyek közül néhányat felesége, Marga Barbu színésznő főszereplésével készült filmekhez (Florin Piersic Mărgelatu sorozata).

Élete Fiatalkora és irodalom N. Crevedia író és újságíróDorin Tudaran, Eu, fiul lor- Dosar de Securitate, Bucharest, Polirom 2010, p.76 fiaként Barbu Bukaresten született, rövid ideig a Bukaresti Egyetem Jogi Karán tanult, majd 1947-ben elvégezte a Bölcsészettudományi Kart; ezt követően újságíróként dolgozott a baloldali sajtónak. A Sburătorul társaság ülésein részt vett, és 1955-ben debütált (a Munca de jos című kisregénnyel). A következő évben kiadta első, Balonul e rotund című regényét.

A kommunista rezsim alatt – Gheorghe Gheorghiu-Dej, és különösen Nicolae Ceaușescu alattMartin; Tismăneanu, p.183, 225 – azon kevés személy egyike volt, akiket hivatalos kritikával illetett mind politikai, mind irodalmi kérdésekben, és akiket korai írásaival dicsért, például olyan szovjet vívmányokat dicsérve, mint a Szputnyik-program,Grigurcu valamint fokozatosan egyre nacionalistább hangvételre tért át, mivel ezt elnézték neki (és később bátorították).Grigurcu; Martin Részt vett a cenzúra-apparátusban is, amely pozíciót egyesek szerint válogatás nélkül használt fel irodalmi riválisaival szemben.Grigurcu; Ioanid

Hivatalos kinevezések A Fanarióta-korszakban játszódó Principele című regényét Gheorghiu-Dej uralmára és a Duna–Fekete-tenger-csatorna munkatáboraira való ironikus utalásként értelmezték, és a rezsim a viszonylagos liberalizáció időszakában – amelyet az 1971-es júliusi tézisek szakítottak félbe – elnézte.Deletant, p.182 Ekkoriban a Luceafărul magazin szerkesztője is volt, mielőtt a fiatalabb írókkal folytatott elhúzódó és hírhedt konfliktusai miatt elbocsátották (miközben a rezsim érdekelt volt az utóbbiak bizalmának biztosításában). Barbu az 1960-as évek végén informális küldöttként szolgált az Egyesült Államokban, meglátogatta a befolyásos száműzetésben élő Mircea Eliade tudóst chicagói otthonában, sikertelenül szólította fel visszatérésére, és kezeskedett egy „nagyszerű fogadtatásról” hazájában (a lehetséges imázspuccs megünneplése érdekében).Șimonca

Többször is megválasztották a Nagy Nemzetgyűlésbe,Grigurcu; Teodorescu & Mihai míg a plágiumbotrány megakadályozta abban, hogy újra jelöljék a tisztségre.Teodorescu & Mihai 1977-ben Barbu elnyerte a Herder-díjat, amely lehetővé tette számára, hogy pártfogoltjának, Tudornak egy ösztöndíjas évet ajánljon fel Bécsben.

Plágiumbotrány és Săptămîna 1979-ben a România Literară egy különkiadást jelentetett meg, amelyben egymás mellé helyezett egy szöveget az Incognito-ból és egy Konsztantyin Pausztovszkij szovjet író művének fordításából; a két részt gyakorlatilag azonosnak tekintették.Groşan; Teodorescu & Mihai Az ezt követő botrány felpezsdítette az irodalmi világot, és gyakran hivatkoznak rá hasonló és újabb vitákban. Barbu akkoriban karaktergyilkosságként utasította el a vádakat.

Az 1970-es és 80-as években nevezetesen verbális támadásokat indított a román értelmiségiek ellen, akik disszidáltak az országból, valamint a rezsimmel szemben kritikusan gondolkodó írók ellen"File dintr-un..."; Tismăneanu, p.225 (utóbbiak közé tartozott Paul Goma is, akit 1977-ben „jelentéktelennek” nevezett).Ioanid

Barbu polémikus cikkei gyakran obszcén hangvételűek voltak,Tismăneanu, p.225 és üzenetük nacionalista támogatást nyújtott Ceauşescunak, amit Vladimir Tismăneanu „sovinisztaként” azonosított. 1980-ra Tudor Săptămîna-beli vezércikkei panaszokat váltottak ki a zsidó-román közösség tagjaiból;Savaliuc ennek következtében Barbu és Tudor a Securitate figyelmébe kerültek. A Ziua újság szerint egy korabeli Securitate-aktából kiderül, hogy a két politikus elkezdte megkérdőjelezni Románia és az Egyesült Államok közötti enyhülést, ellentmondva a hivatalos politikának, és azt feltételezve, hogy a Románia által újonnan kapott legkedvezményezettebb nemzet státusz valójában káros az országnak (miközben azzal érveltek, hogy az ezt bizonyító adatokat egy zsidó összeesküvés miatt elrejtették).

Sok támadás Monica Lovinescu ellen irányult, aki kommunistaellenes üzeneteket sugárzott a Szabad Európa Rádióban – egy esetben 1987-ben Barbu a Săptămîna című lapban megjelent rovatában Eugen Lovinescu, egy jelentős irodalomkritikus, Monica Lovinescu apjának munkásságát bagatellizálta; ez bírálatot váltott ki a Román Kommunista Pártból (amelynek Barbu tagja volt), és aggodalmat keltett a Securitate-ban, mivel ellentétes volt az Eugen Lovinescu műveivel kapcsolatos visszafogottabb hivatalos irányelvekkel."File dintr-un..."

Forradalom utáni időszak Az 1989-es romániai forradalom után Barbu és Tudor egy új nacionalista irányzat ideológusaiként jelentek meg, amely nagyrészt megismételte a korábbi hivatalos diskurzusban jelen lévő témákat, miközben félretette a kommunizmusra való utalásokat.Tismăneanu, p.249 1992 és halála között Barbu a Román Képviselőházban szolgált a Nagy-Románia Párt bukaresti képviselőjeként.

2005 elején, halála után tizenegy évvel, az Academia Cațavencu szatirikus magazin feltárt és nyilvánosságra hozott egy Securitate-aktát, amely arra utal, hogy Barbu szexuális kapcsolatot létesített kiskorú lányokkal, akiket a Tudor biztosított, és fizetett a szolgáltatásaikért.Popescu Tudor kezdetben a Securitate archívumának tanulmányozásáért felelős Nemzeti Tanácshoz fordult, hogy elmagyarázza, valódi-e a lelet, és igenlő választ kapott. Később hevesen elutasította a vádakat, jelezve, hogy a lányok személyes adatai gyakorlatilag nem szerepeltek a népszámlálási nyilvántartásokban, és hogy Anita Barton, az egyetlen közülük, akit valóban megtaláltak, 19 éves volt a Barbuval való állítólagos találkozása idején.

1993-ban halt meg Bukarestben, és a Bellu temetőben temették el, az Írók sorában, Mihai Eminescu nyughelye közelében. Felesége, Marga Barbu 2009-ben hunyt el, és mellé temették.

Magyarul megjelent A labda kerek (Balonul e rotund) – Irod. Kiadó, Bukarest, 1957 · Fordította: Kerekes György A bakter s a fiai (novellák) – Irod. Kiadó, Bukarest, 1961 · Fordította: Méhes György Az északi műút (Şosesua nordului) – Irod. Kiadó, Bukarest, 1969 · Fordította: Fodor Sándor Világteremtés (Facerea lumii) – Kriterion, Bukarest, 1973 · Fordította: Bálint Tibor A fejedelem (Princepele) – Albatrosz, Bukarest, 1975 · Fordította: Veress Zoltán A gödör (Groapa) – Kriterion, Bukarest, 1978 · Fordította: Bálint Tibor

Jegyzetek

Források "File dintr-un dosar controversat: C.V. Tudor", in 22, 2004. november–december Liviu Călin, "Tabel cronologic", a Principele 4. kiadásában, Minerva, Bukarest, 1977 Dennis Deletant, Ceauşescu and the Securitate: Coercion and Dissent in Romania, 1965–1989, M.E. Sharpe, London, 1995 Gheorghe Grigurcu, "Evocându-l pe Eugen Barbu", E-Leonardo (Dan Ciachir művének recenziója: Când moare o epocă, II.) Ioan Groşan, "Beuran, ca Jean Valjean", in Ziua, 2003. szept. 15. Nicolae Iliescu, "Nisipul timpului", in Ziua, 2006. aug. 30. Radu Ioanid, "Paul Goma – între Belleville şi Bucureşti", in Observatorul Cultural Mircea Martin, "Cultura română între comunism si naţionalism", VI., in 22, 2003. március Răsvan Popescu, "Apărarea lui Vadim", in 22, 2005. február Răzvan Savaliuc, "Liderul PRM urmărit în anii '80 pentru antisemitism", in Ziua, 2004. jan. 12. Ovidiu Șimonca, "Mircea Eliade și 'căderea în lume'", Florin Țurcanu művének recenziója: Mircea Eliade. Le prisonnier de l'histoire, in Observator Cultural Cristian Teodorescu, Silviu Mihai, "Toleranța românească la impostură: cursul scurt", in Cotidianul, 2005. okt. 25. Vladimir Tismăneanu, Stalinism for All Seasons: A Political History of Romanian Communism, University of California Press, Berkeley, 2003,

Fordítás

További információk

Kategória:1924-ben született személyek Kategória:1993-ban elhunyt személyek Kategória:Román írók Kategória:Román újságírók Kategória:Román forgatókönyvírók Kategória:Román kommunisták Kategória:Herder-díjasok Kategória:Bukarestiek Kategória:A Román Akadémia tagjai