A Lotus 33 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Team Lotus tervezett és versenyeztetett az 1964-es, az 1965-ös, az 1966-os, és az 1967-es Formula–1 világbajnokság során, valamint a Reg Parnell Racing és a DW Racing Enterprises csapatok is. A sikeres Lotus 25 továbbfejlesztésével készült, Jim Clark 1965-ben egyéni és konstruktőri címet is szerzett vele a csapatnak.
Áttekintés A Lotus 33 alapját a korábbi autó, a Lotus 25 képezte. Akárcsak elődjét, úgy ezt is a Climax másfél literes V8-as motorja hajtotta. A legfontosabb különbség az átalakított felfüggesztésben rejlett, amely az új, szélesebb gumik miatt volt szükséges. A kasztni valamivel merevebb volt, egyszersmind egyszerűbb kialakítású.
Összesen hat autót építettek. Ebből az egyiket átépítették a Climax flat-16 elrendezésű kísérleti motorjához, és a Lotus 39 nevet kapta a keresztségben. A projekt végül hamvába holt, és azt az autót a Tasman Seriesben versenyzetették egy másik motorral. Egy másik autót a Lotus csapat sosem használt, hanem eladták a Reg Parnell Racing csapatnak, hogy az ő saját, összetört autójukat építsék belőle újjá. Ezt a BRM másfél literes motorjával szerelték. Az utolsó példányok, már az 1966-os szabályváltozásokkal összhangban a BRM 1,9 literes motorját kapták.
A Lotus 33 először egy nem bajnoki futamon, az 1964-es Aintree 200-on mutatkozott be. Clark negyedikként kvalifikált és megfutotta a leggyorsabb kört, mielőtt kiesett volna. Formula–1-es futamon a német nagydíjon debütált az autó, ami ebben az évben még nem volt az igazi, ugyanis mind Jim Clark, mind Mike Spence küszködtek vele. Az igazi áttörés 1965-ben következett be, amikor a Climax bemutatta motorjának továbbfejlesztett változatát, mely jelentős lóerőnövekedéssel járt együtt. A teljesítmény sajnos a megbízhatóság rovására ment – Clark még így is világbajnok lett, ötször győzött az autóval, az utolsó három futamot fel kellett adnia, miután már bezsebelte a bajnoki címet. Clark Monacót kihagyta ebben az évben (ezt a futamot soha nem tudta megnyerni), hogy az Indianapolis 500 versenyen induljon, amit meg is nyert.
1966 első versenyeit úgy kezdték meg, hogy az autók hengereit felfúrták 2 literes hengerűrtartalmúra, hogy azzal versenyezzenek a köztes időben, amíg a 3 literes motorral szerelt Lotus 43 el nem készül. Sőt még 1967-ben is indultak vele, miután kiderült, hogy az egyelőre még problémákkal küszködő Lotus 49 helyett célszerűbbnek látszott azzal indulniuk Monacóban. Clark megfutotta vele a leggyorsabb kört, csapattársa, Graham Hill viszont második lett. Az autó utolsó bevetése az 1967-es kanadai nagydíjon történt, ahol a magánindulóként nevező Mike Fisher tizenegyedik lett vele. Fisher a mexikói nagydíjon is el akart vele indulni, de motorproblémák miatt nem tudott elrajtolni.
Jim Clark és Mike Spence nyertek még vele két bajnokságon kívüli futamot, továbbá Clark vele nyerte meg az 1967-es Tasman Series-t.
Eredmények (félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör)
Formula–1-es eredmények ÉvCsapatMotorPilóták1234567891011PontokHelyezés1964Team LotusClimax FWMV 1,5L V8MONNEDBELFRAGBRGERAUTITAUSAMEX37 (40)3.Jim ClarkKIKI75Mike Spence8KI67Walt Hansgen5Moises Solana101965Team LotusRSAMONBELFRAGBRNEDGERITAUSAMEX54 (58)1.Jim Clark1111110KIKIMike Spence4NVR774KI11KI3DW Racing EnterprisesPaul Hawkins10NVRNVRKIReg Parnell RacingBRM P56 1,5L V8Innes Ireland9KINI28.Bob BondurantKI1966Team LotusClimax FWMV 2L V8MONBELFRAGBRNEDGERITAUSAMEX86.Jim ClarkKIKINI43KIKIKIGeki96BRM P60 2L V8KIKI1287135.KIReg Parnell RacingMike SpenceKIKIKIKI5KI5KINI1967Team LotusClimax FWMV 2L V8RSAMONNEDBELFRAGBRGERCANITAUSAMEX0NRJim ClarkKIBRM P60 2L V8Graham Hill268.Mike FisherMike Fisher11NI
A pontokat a 9-6-4-3-2-1 rendszer alapján kapta meg az első hat versenyző, a konstruktőri bajnokságban viszont csak a legjobb helyen végző versenyző pontjai számítottak. 1964-ben és 1965-ben csak a szezon hat legjobb eredménye számított, 1966-ban pedig csak a legjobb öt. 1967-ben az első hat verseny legjobb öt, és a második hat verseny legjobb öt eredménye számított. Pontokat szereztek a Lotus 25-tel is. Pontokat szereztek a Lotus 43-mal is.
Nem bajnoki futamok ÉvCsapatMotorGumikPilóták123456781964Team LotusClimax FWMV 1.5 V8DMTNWTSYRAININTSOLMEDRANJim ClarkKI1Mike Spence16Jackie Stewart171965Team LotusClimax FWMV 1.5 V8ROCSYRSMTINTMEDRANJim ClarkKI1Mike Spence1KINI3KIDW Racing EnterprisesPaul HawkinsNRNVRKI10NVRReg Parnell RacingBRM P60 2.0 V8Innes Ireland61966Team LotusClimax FWMV 2.0 V8RSASYRINTOULMike Spence1Peter Arundell3NIJim Clark3Reg Parnell RacingBRM P60 2.0 V8Innes IrelandKIDavid Hobbs3Mike SpenceKI1967Team LotusBRM P60 2.1 V8ROCSPCINTSYROULESPGraham Hill4
Jegyzetek
Kategória:Világbajnok Formula–1-es autók Kategória:1964-es Formula–1-es autók Kategória:1965-ös Formula–1-es autók Kategória:1966-os Formula–1-es autók Kategória:1967-es Formula–1-es autók Kategória:Lotus F1