Gábry György (Konstantinápoly, 1927. április 23. – Szombathely, 1998. július 3.) zenekutató.
Életpályája 1947-től a Bartók Béla Népi Kollégium alapító tagja volt. 1947–1952 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Szabó Ferenc növendékeként zeneszerzést tanult.
1952–1957 között Bartha Dénes, Szabolcsi Bence és Kodály Zoltán növendékeként zenetudományt tanult. 1957–1974 között a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumának munkatársa volt; a hangszertárban dolgozott.
1974–1979 között a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumának tudományos munkatársa volt. 1975-ben a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemen esztétika szakon végzett. 1976-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc Múzeumának gondozójaként tevékenykedett. 1978-tól a Néprajzi Múzeum Zenei Gyűjteményének tudományos kutatója volt.
Munkássága Főként hangszertörténettel foglalkozott. Régi magyar hangszeres zenével, a magyar hangszeres zenekultúra emlékeivel, azoknak művelődés- és kultúrtörténeti jelentőségével foglalkozott. Fontos szerepet vállalt az országos hangszerkataszter kidolgozásában, munkáinak elindításában és szervezésében. Muzeológusként kezdeményezte Kovács Lajos hegedűkészítő mester műhelyanyagának megvásárlását, ahol egy hangszeres javítóműhelyt rendezett be. A Zeneműkiadó Musica Rimata sorozatában közreadta J. Fuchs és Johann Georg Albrechtsberger műveit. Több népszerű zenei ismeretterjesztő könyvet és számos zenekritikát is írt. Több szakmai kiállítást rendezett (Fertődön, Budapesten, a Liszt-emlékszobákban), elkészítette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Liszt Múzeumának leíró lajstromát. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízgépek Tanszékének felkérésére elkészítette a margitszigeti Bodor-kút (= zenélő kút) zenei felülvizsgálatát és zenélő mechanizmusának új programját.
Családja Szülei az 1920-as években külföldre utaztak, születése után visszatértek Nagyváradra. Szülei: Gábry Sándor postai műszaki ellenőr és Daday Ilona zenetanár volt. Édesanyjával Romániában maradt, 1947. őszén települt át Magyarországra (anyja 1951-ben repatriált). 1951-ben házasságot kötött, felesége Léderer Antónia (1935–?) gyógyszerész volt. Leánya: Gábry Borbála (1959–) és Gábry Anna (1962–).
Művei Brandenburgi Katalin virginálja (1959) Marie Antoinette aranyhárfája (Folia Archaeologica, 1961) Das Meisterbuch der Pester Instrumentenmacher-Innung (Studia Musicologica, 1962) M. P. Muszorgszkij (Zenei Kiskönyvtár; Budapest, 1964) II. József gyermekkori csembalója (Arrabona, 1964) Das Klavier Beethovens und Liszts (Studia Musicologica, VIII. Budapest, 1966) Das reiseklavichord W. A. Mozarts. – Neuere Liszt-Dokumente (Studia Musicologica, 1968) A pesti hangszerkészítő céh mesterkönyve (Folia Archaeologica, 1970) Le „tárogató”, ancien chalumeau hongrois (Studia Musicologica, 1971) A Magyar Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményének kialakulása. (Folia Archaeologica, 1971; angolul: Studia Musicologica, 1972) Adalékok Balassi Bálint énekelt verseinek dallamaihoz (Filológiai Közlöny, 1973) Régi hangszerek (Budapest, 1969; 2. kiadás: 1976) Liszt Ferenc zongorái (Folia Historica, II. Budapest, 1973) Hangszertörténeti tanulmányok I.-III. (1977–1978) A tárogató, akusztikai tulajdonságok, repertoár, hangszerkészítők (Musica Pannonica, 3. Budapest, 1978) Oberschützen; Egy hangszertípus útja Ázsiától Európáig (Magyar Zene, XX. 1979-1980) A magyar hegedű (Ethnographia, XCIV. 1983) Liszt Ferenc és C. F. Weitzmann (1983)
Díjai Szocialista Kultúráért (1965)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 Névpont.hu
További információk Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerkesztette: Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerkesztője: Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
Kategória:1927-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar muzeológusok