Sniježnica település Bosznia-Hercegovinában, Teočak községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 28, közúton 46 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban és közúton 3 km-re délnyugatra, a Majevica-hegység északkeleti lejtőin, a Janja vizéből felduzzasztott Sniježnica-tó partján, 320-500 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/bijelina_11/h172.htmlTopografska karta Bijelina 427-3-3
Éghajlata Teočak község éghajlata átmeneti jellegű, alapvetően mérsékelten kontinentális, de a magasabb fekvésű, dombvidéki részeken pedig már hegyvidéki hatások is érvényesülnek. A község a Majevica-hegység északkeleti lejtőin fekszik, nagyjából 300–600 m tengerszint feletti magasságban, ezért éghajlata hűvösebb és csapadékosabb a közeli síkvidéki területeknél. Az éves középhőmérséklet nagyjából 10–11 °C körül becsülhető. A leghidegebb hónap a január, az átlagos minimumok fagypont körül, a maximumok többnyire 5–7 °C körül alakulnak. A legmelegebb időszak a július és az augusztus, amikor a nappali maximum rendszerint 27–30 °C, de hőhullámok idején 35 °C fölé is emelkedhet. Az évi csapadékmennyiség 900–1100 mm közötti, tehát viszonylag csapadékos a terület. A csapadék egész évben előfordul, nincs kifejezetten száraz évszak. A kontinentalitás miatt azonban a késő tavaszi–kora nyári időszak különösen csapadékos lehet. A júniusi csapadékmaximum általános jelenség Észak-Boszniában. A hó télen rendszeres, de a hótakaró tartóssága erősen függ a magasságtól és az adott évtől. A magasabb településrészeken több hóra lehet számítani. A nyár meleg, időnként forró, de a domborzat miatt az éjszakák általában kellemesebben lehűlnek. A tél hideg, gyakran ködös és párás; időnként erősebb fagyok is előfordulnak.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb11Bosnyák15671684Horvát01Jugoszláv00Egyéb54Összesen15731690
Története Középkor A „sniježnica” név a délszláv „snijeg” szóból származik. A név jelentése nagyjából „havas hely”, „havas víz/forrás”, illetve olyan hely, amely a hóval kapcsolatos. A Sniježnica tehát nagyon valószínűen szláv eredetű, természeti eredetű helynév. A -nica képző különösen gyakori víz- és helynevekben. Emiatt a név eredeti jelentése nem feltétlenül egyszerűen „havas hely”, hanem akár „havas forrás”, „hóból származó víz”, „hóolvadékból táplálkozó víz” is lehetett.
A falu a Majevica-hegység északkeleti peremvidékén fekszik, azon a történeti határtérségen, amely a középkorban a boszniai és a magyar területek érintkezési zónája volt. A település középkori létezésének a mai napig fennmaradt tárgyi bizonyítékai az itt található középkori stećak sírkövek. Sniježnica Stari Mezar nevű helyén 14 középkori stećakot tartanak nyilván. Ezek között láda- és nyeregtetőszerű sírkövek vannak. A lelőhelyet 2017-ben részletesen felmérték, majd 2021-ben megkezdték a régészeti helyszín rendezését és védelmét. Különösen fontos, hogy az egyik stećakon bosančica/bosnyák középkori írású felirat található. Ez azért jelentős, mert a stećakok nem egyszerűen sírkövek, hanem a 14–16. századi boszniai középkori társadalom, vallásosság és helyi nemesség fontos emlékei.
Sniježnica történetét nem lehet teljesen elválasztani Teočak várától. Teočak a középkor végén rendkívül fontos erődített központ volt. Teočak vára a 15. század első felében vált jelentős erősséggé, majd a török hódítás előtt magyar és szerb despotai fennhatóság alatt is állt. A magyarok 1521-ig védték a támadásokkal szemben, amikor az oszmánok elfoglalták. Sniježnica ennek a Teočak körüli középkori települési övezetnek volt a része.
Az oszmán uralom Az Oszmán Birodalom 1520 körül foglalta el Teočakot. A terület az oszmán hódítás után hosszú időre az Oszmán Birodalom része lett. A Majevica vidéke ekkor fokozatosan átalakult: a korábbi középkori településhálózat mellett új, muszlim lakosságú falvak és házcsoportokból álló falucskák (mahalák) alakultak ki. Teočakhoz tartozó településként Sniježnica egy olyan régió része volt, ahol a lakosság folyamatosan mozgott az oszmán és a Habsburg területek között.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket. A térség iparosodása felgyorsult. Az Osztrák-Magyar Monarchia számos szokást és életmódbeli elemet honosított meg Bosznia-Hercegovina területén. Magasan fejlett ipari államként kiemelt figyelmet fordított az utak, vasútvonalak, hidak, gyárak és egyéb kiszolgáló létesítmények kiépítésére, hogy hatékonyan hasznosíthassa a régió erőforrásait.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. A királyság idején a boszniai muszlim társadalom egyik legfontosabb problémája a földbirtok és a földreform volt. Ez az oszmán örökségből következett. Boszniában jelentős számú muszlim földbirtokos, illetve korábbi földesúri réteg rendelkezett földdel, miközben a paraszti lakosság egy része korábban függő helyzetben volt. Az új jugoszláv állam 1919-től földreformot hajtott végre. Ez különösen érzékenyen érintette a boszniai muszlim földbirtokosokat. Teočak ebben az időszakban nem vált ipari központtá. A környék gazdasága továbbra is elsősorban a földművelésre, az állattenyésztésre, a gyümölcstermesztésre és a kisebb helyi kereskedelemre épült. A nagyobb gazdasági központok továbbra is Tuzla, Bijeljina és Zvornik voltak.
Az 1929-es közigazgatási reform után a terület a Drinai bánsághoz (Drinska banovina) került. Ennek székhelye Szarajevó volt. Teočak térségének társadalmi jellegét továbbra is meghatározta a muszlim bosnyák lakosság. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a terület kizárólag muszlim lett volna. A tágabb Zvornik–Majevica térség vallásilag vegyes volt, jelentős ortodox szerb lakossággal. Az 1930-as években a Teočakhoz hasonló vidéki térségekben lassú modernizáció zajlott. 1934-ben a krstaci településrészen felépült Teočak új iskolája. A Teočak környéki gyerekek addig Janjare és Priboj iskoláiba jártak.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. A Teočakról szóló helyi források szerint a település lakosságát a háború alatt ismételten csetnik alakulatok támadták. A helyi történeti összefoglaló szerint 1943-ban jelentős számú teočaki muszlim csatlakozott a partizánmozgalomhoz. 1943. augusztus 9-én a Brčko–Bijeljina útvonalon fekvő Dragaljevacban a 6. boszniai rohamdandár részeként megalakították az első muszlim zászlóaljat. 1943 nyarára a partizánok helyzete Északkelet-Boszniában jelentősen megerősödött. A helyi forrás szerint a Drina, Száva, Boszna és Spreča közötti hatalmas térség nagy része partizánellenőrzés alá került, miközben Tuzla, Brčko és Zvornik közvetlen környéke továbbra is fontos ellenőrzési pont maradt. 1944–45-ben a partizánok fokozatosan kiszorították a tengelyhatalmi és kollaboráns erőket.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A település a háború után egy hagyományosan falusias, muszlim többségű, dombvidéki közösségből fokozatosan modernizálódó vidéki térséggé vált. Ugyanakkor Teočak nem lett ipari központ, ezért fejlődése erősen függött a közeli nagyobb településektől. A háború utáni első években a legfontosabb feladat a helyreállítás volt. A régi társadalmi és birtokviszonyokat a kommunista rendszer fokozatosan átalakította. Az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta. Teočak fejlődésében a közeli Tuzla különösen fontos volt, mert munkahelyeket és magasabb szintű oktatást biztosított. Megjelent a vendégmunkás-migráció is. Sok boszniai fiatal az 1960-as évektől Nyugat-Európában, különösen Ausztriában, Németországban és Svájcban vállalt munkát. A hazaküldött pénz jelentős szerepet játszott a vidéki települések modernizációjában.
1981-ben a településrendezés során a korábbi Teočak települést felosztották több önálló településre. A jugoszláv statisztikai összesítés szerint Teočakot ekkor Jasikovac, Krstac, Mezgraja, Sniježnica és Stari Teočak településekre osztották fel. Sniježnica a jugoszláv korszak második felében jelentős növekedésen ment keresztül. 1971 és 1991 között a lakosság mintegy 36%-kal nőtt.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira.
Teočak a Majevica-hegység északi részén, Tuzla, Bijeljina és Zvornik térsége között fekszik. Ez a fekvés 1992-ben óriási katonai jelentőséggel bírt. A Majevica térségének ellenőrzése lehetővé tette a közlekedési és kommunikációs útvonalak ellenőrzését, különösen a Tuzla–Bijeljina irányt. A Majevicán működő rádió- és kommunikációs létesítmények miatt a hegység stratégiai fontosságú volt mindkét fél számára. Teočak helyzete ezért lényegében egy előretolt bosnyák állás volt a boszniai szerb területek peremén. A háború kezdetén Teočak környékén a boszniai szerb erők gyorsan megszilárdították pozícióikat. A település számára a legnagyobb veszély az volt, hogy elvágják Tuzlától. 1992 nyarán súlyos harcok alakultak ki a Teočakhoz vezető útvonalak és a környező magaslatok ellenőrzéséért. A források szerint július–augusztusban zajlottak azok a harcok, amelyek eredményeként augusztus közepére sikerült áttörni Teočak blokádját.