Pioneer–10 (angol: úttörő) amerikai bolygóközi űrszonda, amit a Pioneer-program keretében indítottak a Jupiter körzetébe. A Pioneer-program másik, külső Naprendszerbe küldött űrszondája a Pioneer–11 volt.
Küldetés thumb|left|250px|A Pioneer szondák útja A Pioneer–10 volt az első űrszonda, amely megközelítette a Jupitert; az első ember készítette objektum, amely elhagyja a Naprendszert (a bolygók övezetét); az első űreszköz, amely indításakor a pálya hintamanőverrel történő módosítását előre betervezték.
1998-ig a Pioneer–10 volt a legtávolabbi űreszköz a Földtől, de azóta a Voyager–1 megelőzte. Ennek ellenére a Pioneer–10, ha később is, de kijut a Naprendszerből, és elkezdi csillagközi utazását.
Jellemzői 1972. március 3-án a Cape Canaveral rakétabázisról egy Atlas–Centaur hordozórakétával, hintamanőver alkalmazásával indították.
1973. december 3-án kilométerre közelítette meg a Jupitert, ahol közelképeket készített, majd a csillagközi tér fele vette az irányt. Felfedezte a Jupiter mágneses terét és gyűrűit. Fedélzeti műszerei 1997. március 31-én beszüntették a működést a kimerült energiaforrás miatt, de a szonda folytatja útját, és kb. két millió év múlva megközelíti a 68 fényévre lévő Aldebaran csillagot. A Doppler adatok szerint a Pioneer–10 és Pioneer–11 ismeretlen okból a vártnál erősebben lassul, ezt nevezzük Pioneer-anomáliának.
2003-ban, 31 évnyi adatszolgáltatás után végleg megszakadt vele a kapcsolat.https://index.hu/tudomany/2012/03/02/negyven_eve_indult_utnak_a_pioneer-10/
Az üzenet thumb|jobbra|250px|A Pioneer-10 vázlatos felépítése
Az űrszonda végső célja a vörös Aldebaran, a Bika csillagkép legfényesebb csillaga, amelyet mintegy 2 millió év múlva ér el. Útnak indítói arra a valószínűtlen esetre is felkészítették, ha netán értelmes élőlények találnák meg: a fedélzeten egy olyan aranyozott alumíniumlemezt helyeztek el, amely a Naprendszerről, Földünkről és az emberiségről tartalmaz fontos információkat.
Az űrszonda felépítése A legszélső pontjaitól számolva az űrszonda hossza 2,9 méter, szélessége 2,7 méter volt, tömege 270 kg. Tengelye körüli forgással stabilizálta magát, percenként öt fordulatot tett. Hat kisebb hajtómű végezte a tájolást és a forgás irányítását.
Az elektromos energia négy radioizotópos termoelektromos generátorból (RTG) származott. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve. Ezek 120°-os szöget zártak be egymással. Egy harmadik oszlop tartotta a magnetométert. A Pioneer–10 fedélzetén 11 műszer volt.
Jegyzetek
Források Élet és Tudomány, 1998. 40. szám – A tudomány világa: Nem ismerjük elég jól a gravitációt? Élet és Tudomány, 1998. 36. szám – A tudomány világa: Halló, Föld! Itt a Pioneer 10...
További információk
Elődje:Pioneer–9Pioneer-program1965–1978Utódja:Pioneer–11
Pioneer 10 Kategória:Jupiter-kutató űrszondák Kategória:Tejútrendszer-kutató űrszondák Kategória:1972 az űrkutatásban Kategória:1973 az űrkutatásban