A sékel (akkád nyelven 𒅆𒅗𒇻) šiqlu vagy siqlu, héber nyelven שקל, többesszámban héber nyelven שקלים, sheqalim vagy shekels, föníciai nyelven 𐤔𐤒𐤋) ősi mezopotámiai mértékegység, majd ezüstpénz. Eredetileg a súly mértékegysége volt (mintegy 11 gramm, 0,35 uncia) majd ezüstből készült pénzérme lett Türoszban, majd Karthágóban, valamint Izraelben a Makkabeusok idején.
Története
A szó sémi nyelvekben súly mérését jelentő (Š-Q-L) ige tövéből származik. Első említése Narám-Szín akkád király idejéből (i. e. 2150 körül), az Akkád Birodalomból származik. Szerepel Hammurapi törvényoszlopa szövegében is.
A sékel súlyegységet a bronzkori Európában is alkalmazták (9,6 vagy 9,8 gramm).
A sékelt mint súlyegységet széles kőrben használták a nyugati sémi népek, a moábiták, az edomiták, a föníciaiak körében. A sékelt mint fémpénz érmét Karthágóban vagy Türoszban verték először..
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Pénznemek Kategória:Mezopotámia