Ankürai Nilus (görögösen Neilosz), más néven Sínai Szent Nilus, Idősebb Szent NilusMegkülönböztetendő Rossanoi (Ifjabb) Szent Nilustól (c. 910–1004) ókeresztény görög író, Aranyszájú Szent János tanítványainak és védelmezőinek egyike.
Élete
A róla szóló első információk alapján Nilus egy egyházon kívüli, családos ember volt, a konstantinápolyi bíróság egyik hivatalnoka. I. Theodosius római császár uralkodása alatt (379–395) konstantinápolyi prefektusként működött.Világirodalmi lexikon, III. kötet (Liliencron–Zs), Studium Kiadó, Budapest, 1933, 1298. o. Aranyszájú Szent János konstantinápolyi pátriárkasága idején (398–404), annak első száműzetése előtt ő irányította Nilust a Szentírás tanulmányozásában és a vallásosság terén.Nikephoros Kallistos, hist. Eccl., 14, 53, 54. 390-benTillemont, Mémoires, 14, 190-91. vagy 404-benLeo Allatius, De Nilis, 11-14. Nilus elhagyta feleségét és egyik fiát, és másik fiával, Theodulossal a Sínai hegységbe ment, hogy szerzetes legyen. Ott éltek kb. 410-ig,Tillemont, ib., p. 405. amikor szaracénok támadták meg a kolostort és fiát foglyul ejtették. Fel akarták áldozni a fiút istenüknek, végül azonban eladták rabszolgának, így a palesztinai Eleusa püspök tulajdona lett. Közben Nilus is elhagyta a kolostort, hogy fiát keresse, és sikerült is rátalálnia a püspöknél. A püspök mindkettőjüket szerzetessé szentelte és visszaengedte a Sinai hegyre. 430-ig biztosan életben volt Nilus, halálának pontos ideje azonban ismeretlen, néhány író szerint 451-ig élt.Leo Allatius, 8-14. (A Világirodalmi lexikon szerint 431 körül halt meg.)
Más források úgy tudják, hogy Ankürában állt egy szerzetestelep élén.
Művei A kolostori írásai és levelezései alapján fontos szerepe volt a kor történelmében. Teológusként, Biblia-tanárként és aszkéta íróként volt ismert.
Egyházi íróként Nílus több erkölcsi és aszketikus témájú, elsősorban szerzetesek számára készült értekezést is írt. Neve alatt jelentős, mintegy 1061 darabból álló levélanyag maradt fenn, amelynek darabjai gyakran rövid (néhol akárcsak egy mondatból álló), ismeretlen címzettekhez intézett írások. Tartalmuk sok esetben más szerzők műveiből átvett szemelvényekből és kivonatokból áll, ezért a kutatás a levelek egy részét csak formailag tekinti valódi levélnek.Altaner, 187. o. Számos munkájának, levelének volt témája az eretnekség, pogányság és bűn ellenzése, és az aszkétizmus elvei és szabályai. Félelem nélkül fenyegetett meg magas rangú embereket, apátokat, püspököket, kormányzókat, hercegeket, még magát a császárt is. Levelezésben állt Gainával, a gótok vezetőjével annak érdekében, hogy áttérítse őt az arianizmusról.Leveleinek első könyve, 70, 79, 114, 115, 116, 205, 206, 286. o. Erőteljesen elítélte Aranyszájú Szent János üldöztetését mind a császár, mind udvaroncai ellenében.ib., II, 265; III, 279.,I, 309; III, 199. A levelek 4 db, úgynevezett könyvbe csoportosítva maradtak fenn.
Egyéb írásai: Ta pros eulogion („Eulógioszhoz”) Peri proseuchēs („Az imádságról”) Peri tōn oktō pneumatōn tēs ponērias („A gonoszság nyolc szelleméről”) Eis Albianon logos („Beszéd Albianoszhoz”) Logos askētikos („Aszkétikus beszéd”) Peri aktēmosunēs („A vagyontalanságról”) Parainesis pros monachus („Intés a szerzetesekhez”) Gnōmai („Bölcs mondások”)
Ezek felül léteztek mára már elveszett írása is.
A Nílusnak tulajdonított művek között több olyan is található, amelynek hitelessége vitatott. A Narrationes de caede monachorum in monte Sinai („Elbeszélés a sínai szerzetesek lemészárlásáról”) című művet ma általában egy ismeretlen szerző alkotásának tartják, míg két, hagyományosan Nílus neve alatt fennmaradt írás szerzőjeként a kutatás Evagriosz Pontikoszt azonosítja. Ezek a De oratione (MG 79, 1165-1200) és a De malignis cogitationibus (MG 79, 1199-1228).Altaner, 152. o.
Idézetek
Szent Nilus próféciája
Szent Nilus próféciája egy bizonytalan forrásból származó apokrif mű, melyben az apokalipszis eljövetelét jósolja a 19. vagy 20. századra. Kétséges, hogy valóban ő a szerzője, illetve a létrejötte dátuma is ellenőrizhetetlen. Egy forrás a Bibliotheca Sanctorum IX kötetének 1008. oldalát határozza meg a szöveg egyik lehetséges forrásaként.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Szentek élete az év minden napjára IV., szerk. Schütz Antal, Szent István Társulat, Budapest, 1933. Világirodalmi lexikon, III. kötet (Liliencron–Zs), Studium Kiadó, Budapest, 1933.
Kapcsolódó szócikkek Ókeresztény irodalom
Kategória:Ókeresztény görög írók Kategória:Ókori teológusok Kategória:Görög ortodox szentek Kategória:A 430-as években elhunyt személyek Kategória:Sivatagi atyák