Az influenza (grippe) egy vírus által okozott fertőző betegség. A kórokozó influenzavírusok emlősöket és madarakat képesek megfertőzni. A betegség az emberek között cseppfertőzés útján (kis távolságra), közvetlen testi érintkezéssel vagy a beteg által megérintett tárgyakkal terjed, ezért a fertőzés megelőzésében a mindennapi higiénia szerepe megkerülhetetlen. Fő tünetei a hirtelen kezdődő láz, orrfolyás, torokfájás, izomfájdalom, fejfájás, fáradtság, elesettség, később pedig száraz köhögés. Különösen időseknél léphetnek fel súlyos szövődmények: tüdőgyulladás, a homloküreg gyulladása, asztma, szívműködési zavarok.
A tünetek különböző súlyosságúak lehetnek. A kétnapos lappangási idő után számított egy héten belül a legtöbb tünet megszűnik, de a köhögés két hétig is kitart. Gyerekekben előfordulhat hasmenés és hányás, de felnőtteknél ezek ritkák. Ezek felülfertőzéstől alakulnak ki.
Az influenzavírusok négy típusa közül az A, a B és a C fertőz embereket. Ez a D típus esetén még nem ismert, de feltehetően képes lenne rá. A beteg a lappangási időszak kezdetétől egészen a tünetek elmúlásáig fertőz. A teszteléshez köpetből, torokból, illetve orrból vesznek mintát. Számos gyorsteszt érhető el, ám a fertőzés nem biztos, hogy kimutatható. A vírus RNS-ét kimutató polimeráz láncreakció (PCR) megbízhatóbb.
A vírus terjedését lassítja a gyakori kézmosás, és a maszk viselése. A WHO a kockázati csoportok számára évenkénti oltást ajánl. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) ajánlása féléves kortól szól. Az oltás három vagy négy típus ellen véd, és csak ritkán okoz komolyabb problémát. A vírus gyors mutálódása miatt évenként új oltóanyagot kell készíteni. Az antivirális szereket kipróbálták, de nem segítették a gyógyulást se csak máskülönben egészséges, se egyébként is beteg fertőzötteknél.
Minden évben megindul az influenza. Évente világszerte 3-5 millió esetben okoz súlyos betegséget, és 290 000-650 000 beteg bele is hal. Az oltatlan gyerekek 20%-a, az oltatlan felnőttek 10%-a megfertőződik. A mérsékelt és a hideg égövben jellemzően a téli időszakban jelentkezik; a trópusokon is előfordul, ott egész évben. A legtöbb halott kisgyerek, idős, vagy krónikus beteg. Ritkán okoz pandémiát; a 20. században három influenzapandémia ismeretes: a spanyolinfluenza 1918-ban (17-100 millió halál); az ázsiai influenza 1957-ben (kétmillió halál); és a hongkongi influenza 1968-ban (egymillió halál). A WHO 2009-ben az új influenza A/H1N1 terjedését pandémiává nyilvánította. Nemcsak az emberre veszélyes, hanem más fajokra is, mint disznókra, lovakra és madarakra.
Kapcsolódó BNO-kódok (BNO-10) J1000 Influenza tüdőgyulladással, influenzavírus identifikált J1001 Influenza tüdőgyulladással, H1N1 influenzavírus identifikált J1010 Influenza egyéb légúti tünetekkel, influenzavírus identifikált J1011 Influenza egyéb légúti tünetekkel, H1N1 influenzavírus identifikált J1080 Influenza egyéb tünetekkel, influenzavírus identifikált J1081 Influenza egyéb tünetekkel, H1N1 influenzavírus identifikált J1100 Influenza tüdőgyulladással, vírus nem identifikált J1110 Influenza egyéb légúti tünetekkel, vírus nem identifikált J1180 Influenza egyéb tünetekkel, vírus nem identifikált Z2510 Influenza elleni immunizációra szoruló személy
Kórokozói bélyegkép|300px|Az influenzavírus szerkezete bélyegkép|300px|Az antigen shift elve: két vírus létrehoz egy újat Az influenzát az ortomixovírusok (Orthomyxoviridae) családjába tartozó influenzavírus A, influenzavírus B és influenzavírus C okozzák. Az influenzavírusok genomja nyolc szegmens negatív egyszálú RNS-ből áll.
A vírust lipidtartalmú burok (envelope) veszi körül. Ebből a burokból nyúlnak ki a neuraminidáz és a hemagglutinin glikoproteinek.
A gazdaszervezet immunrendszere a neuraminidáz (NA) és a hemagglutinin (HA) alapján tudja felismerni a kórokozót. E glikoproteineknek azonban több altípusuk is létezik: influenzavírus A hemagglutininjéből eddig 16 altípust (H1-H16), neuraminidázából pedig kilencet (N1-N9) írtak le.
A felszíni glikoproteinek antigenitása gyakran megváltozik (tehát az immunrendszer „többé nem ismeri fel”), s ez az alapja az influenzajárványoknak. E változásnak két módját ismerjük: Antigen drift: pontmutációk következtében a glikoproteinek egy-egy aminosava változik meg Antigen shift: akkor következhet be, ha egyazon sejtet többféle vírus is megfertőz. Ilyenkor genetikai rekombináció jön létre, tehát a két vírusgenom elegyéből új változatok alakulnak ki. A rekombináció alapja, hogy a vírusgenom több különálló RNS-szegmensből áll, melyek tehát könnyedén „összekeveredhetnek egymással”. Az antigen shift jelenségét csak az A típusú influenzavírusok esetében figyelték meg.
Az influenzavírus-törzsek jelölésére speciális kódot használnak, amely a vírus típusát (A, B, C) és HA/NA antigenitását (pl. H3N2) valamint a gazdaszervezetet (pl. disznó), a földrajzi eredetet és egy törzsszámot tartalmaz. Pl. A/Brisbane/10/2007 (H3N2), B/Florida/4/2006. Az influenza D típusát 2016-ban fedezték fel, de kiderült, hogy már 2011-ben izolálták.
Csak távolról rokonok a humán parainfluenza vírusokkal, melyek a paramyxovírus családba tartozó RNS-vírusok. Ezek szintén légúti betegséget okoznak, a kruppot, amelynek tünetei felnőtteknél az influenzához hasonlíthatnak.
Influenzavírus A Az A típusú influenzavírus az emberen kívül más emlősök és madarak között is elterjedt kórokozó. Természetes gazdái vad vízimadarak, ahol a vírusnak számos változata megtalálható. Ez okozza a legnagyobb (akár világméretű) járványokat és a legsúlyosabb betegségeket:antigen shift révén ugyanis gyakran alakulnak ki újabb változatok, melyek ellen a gazdaszervezetek még nem védettek. Az emberre a baromfiról ugrik rá.
Jelenleg a legelterjedtebb emberi kórokozók a H1N1 és a H3N2 altípusú A-vírusok. Eddig a következőket találták meg emberben: H1N1, a spanyolnátha kórokozója 1918-ban, illetve a sertésinfluenza okozója, 2009-ben H2N2, az ázsiai influenza kórokozója, 1957-ben H3N2, ami a hongkongi influenzát okozta, 1968-ban H5N1, a 2004-es madárinfluenza vírusa H7N7, szokatlan fertőzési potenciállal az állatok körében H1N2, madarakban, emberben és sertésben is előfordul H9N2 H7N2 H7N3 H10N7 H7N9, amelyről 2018-ban úgy találták, hogy az A típusú influenzák közül ennek a legnagyobb a pandémiás potenciálja H6N1, csak egy embernél találták meg, aki utána meggyógyult
Influenzavírus B A B típusú influenza ritkább, mint az A típus, és főként embereket fertőz. Csak a vadászgörényről és a fókákról ismert még, hogy fogékonyak erre a vírusra. Mutációs rátája 2-3-sor lassabb, mint az A típusé, így csak egy szerotípusa van. A fertőzésen már korán átesnek az emberek, amely egy időre immunissá teszi őket. Mindez elég arra, hogy ne okozhasson pandémiát.
Influenzavírus C és D A C típusú influenza leginkább gyermekközösségekben terjed, enyhe megbetegedést okozva. Érinthet kutyákat és sertéseket is. Következménye néha komolyabb megbetegedés és helyi járványok. Ritkább, mint az előző kettő.
A D típusú influenza sertések és szarvasmarhák között terjed. Eddig nem mutatták ki emberben, de megvan benne a potenciál az ember fertőzésére.
Szerkezet, tulajdonságok és altípus nevezéktan bélyeg|300px|Az influenza virion felépítése. A hemagglutinin (HA) és a neuraminidáz (NA) proteinek a részecske felületén helyezkednek el. A vírus RNS-e, ami a genomot alkotja, a részecske belsejében pirossal, ribonukleoproteinok (RNP)-ekhez kapcsolódik Az A, B, C és D vírusok szerkezete nagyon hasonló.International Committee on Taxonomy of Viruses descriptions of:Orthomyxoviridae, Influenzavirus B and Influenzavirus C A vírusrészecske (virion) 80-120 nanométer átmérőjű, és a kisebbek ellipszoid alakúak. Hossza változó, vannak hosszú, fonalszerű virionok is, hosszuk akár a mikrométer tízszerese is lehet. Változatos formájuk dacára szerkezetük hasonló. Burkuk hemagglutinint és neuraminidázt tartalmaz, melyek egy központi magot vesznek körül. A mag az RNS-ből, illetve az azt védő és csomagoló fehérjékből áll. A legtöbb virionban az RNS egyszálú, de vannak kétszálú RNS-t tartalmazók is. Az RNS az eukarióták kromoszómáihoz hasonlóan szegmensekből áll, amelyek száma hét-nyolc. Ha az RNS egyszálú, akkor negatív értelmű. Egy szegmens egy-két fehérjét kódol. Az influenza-A 11 fehérjéje: hemagglutinin (HA), neuraminidáz (NA), nukleoprotein (NP), M1 (mátrix 1 protein), M2, NS1 (nem szerkezeti protein 1), NS2 (más néven NEP, nukleáris export protein), PA, PB1 (polimerázbázis 1), PB1-F2 és PB2.
A hemagglutinin (HA) és a neuraminidáz (NA) két nagy glikoprotein, melyek a vírus külső burkának részei. A hemagglutinin egy lektin, ami segít a vírusnak a célsejthez kapcsolódni és az örökítőanyagát bejuttatni, míg a neuraminidáz az új virionoknak segít a sejtből kijutni, kiszabadítva az őket borító cukormázból. Ezért a gyógyszerek ezeket célozzák. Továbbá antigénként működnek, amelyek ellen antitestek termelődnek. Az influenza A osztályozását a hemagglutinin (HA) és a neuraminidáz alapján végzik. A szerotípusban H jelöli a hemagglutinint, és N a neuraminidázt. A számok azt jelzik, hogy az adott fehérjét hányadikként írták le. 18 H és 11 N típust írtak le; ezek közül nem mindegyik kombináció fordul elő. Emberben a H 1, 2 és 3, illetve N 1 és 2 típusok gyakoriak. Ezek kombinációjából áll össze a szerotípus, például H5N1.
Lefolyása bélyegkép|300px|Az influenzavírus életciklusa a fertőzött sejtben Magyarországon a járványveszélyes időszak október elejétől április végéig tart.
A vírusoknak élő sejtre van szükségük a szaporodáshoz. Az influenza szaporodása több lépésből áll: A fertőző váladék (pl. köhögéskor aeroszolként) bejut a gazdaszervezet légútjaiba. Először a vírusnak a sejthez kell kapcsolódnia, és bejuttatnia örökítőanyagát a sejtbe egy olyan helyre, ahol új másolatok készülhetnek róla és az általa kódolt fehérjékről. Ezekből az elemekből aztán a sejt összeállítja a vírusokat, majd az új vírusok elhagyják a sejtet, ami haláláig folytathatja a vírusok termelését.
Az influenza vírusa a hemagglutininnel kapcsolódik az epithélium sejtjeinek felszínének szialinsav cukraihoz. Emlősökben a légutakban (orr, torok, tüdő), madarakban a belekben telepszik meg. Miután egy proteáz lebontja a hemagglutinint, a vírus endocitózissal a sejtbe jut.
A vírus sejten belüli működése nem ismert részletesen. Annyit tudunk, hogy a virionok a mikrotubulusok központját közelítik meg, kapcsolatba lépnek a savas endoszómákkal, végül belépnek a cél endoszómába a genom kiadására.Liu SL, Zhang ZL, Tian ZQ, Zhao HS, Liu H, Sun EZ, Xiao GF, Zhang W, Wang HZ, Pang DW (2011) Effectively and efficiently dissecting the infection of influenza virus by quantum dot-based single-particle tracking. ACS Nano
Az endoszómában levő savas közeg hatására a hemagglutinin a vakuólum hártyához tapad. Ezután az M2 ioncsatorna protonokat enged át, ami savassá teszi a vírus magját. A mag felbomlik, a vírus RNS-e és az azt támasztó fehérjék kiszabadulnak a sejtplazmába. Az amantadin blokkolja az M2 ioncsatornát, ezzel megelőzve a fertőzést.
A mag fehérjéi és a vRNS által alkotott komplex a sejtmagba transzportálódik, ahol az RNS-függő RNS-polimeráz megkezdi a szál átírását pozitív értelmű vRNS-sé. A pozitív értelmű vRNS maradhat a magban, vagy kijuthat a sejt plazmájába. A fehérjék egy részét a Golgi-készülék kiteszi a sejthártyára, így a hemagglutininből és a neuraminidázból is jut oda. A többi termék visszajut a sejtmagba, ahol részt vesz az újabb vírusrészecskék összeállításában. Egyes vírusfehérjék további feladatokat is elvégeznek, mint a sejt mRNS-ének lebontása és a kibocsátott nukleotidok felhasználása vRNS szintéziséhez, ezáltal akadályozva a gazdasejt mRNS-ének fordítását.