Az ingatlanérték-becslés nem egzakt tudomány, nem csupán matematikai modelleket alkalmazó szakma, hanem bizonyos mértékig látnokság, jövőkutatás is. Abban az értelemben igaz mindez, hogy a vagyontárgy piaci értékét csak akkor lehet biztosan tudni, ha az már elkelt. Az értékbecslési problémák megoldásához azonban mégiscsak nélkülözhetetlen a matematika bizonyos szintű alkalmazása. Az értékbecslés egyrészt rögzíti és dokumentálja mindazokat a tényeket, melyek befolyásolják az ingatlan értékét. Ilyenek: az ingatlan fekvése, telekterületének építési hatósági besorolása, az építmény műszaki állapota stb. Meghatározhatja ezen túlmenően mindazokat az ingatlan közelebbi és távolabbi környezetében ható tényezőket, melyek kihathatnak az ingatlan forgalmi értékére. Így foglalkozhat a település közlekedési viszonyaival, országos (nemzetközi) megközelítésének lehetőségeivel, a térségre vonatkozó fejlesztési elképzelésekkel is. A feltárt és lehetőség szerint dokumentált műszaki, jogi és egyéb tényekből történő kiindulás mellett az értékbecslő meghatározza az ingatlan forgalmi értékét. A forgalmi érték meghatározásához az értékbecslő a konkrétumok mellett az adott ingatlan tipusra és adott fekvésre vonatkoztatható forgalmi értéket határozza meg. Ehhez a tényleges keresleti-kinálati viszonyok illetőleg az adott térség hatóságilag regisztrált (illetékkiszabásra bejelentett) ingatlan adásvételek összehasonlító adatainak vizsgálata szükséges. Magyarországon az államkapitalizmus (szocializmus) korszakában az ingatlan értékbecslési tevékenységet egyrészt az Ingatlanközvetítő Vállalatok, másrészt a tanácsok illetékes osztályai látták el. thumb|Az IKV emlékérme

Az ingatlanpiac sajátosságai Az ingatlanpiac természete jelentősen különbözik más piaci szegmensektől. Noha kevés olyan piac illetve áru létezik ahol a tökéletes verseny ismérvei teljesülnek, az ingatlanpiaci verseny „tökéletlensége” mégis szembeötlő.

Vizsgáljuk meg, miképpen foglalhatók össze tömören azok a főbb sajátosságok, amelyek csak az ingatlanpiacra és annak mechanizmusaira érvényesek.

nincs központi piac: a tranzakciók számtalan eltérő helyszínen mennek végbe az ingatlan típusától, elhelyezkedésétől, valamint attól függően, hogy adásvétel, befektetés vagy ingatlanfejlesztés a tranzakció tárgya. információhiány: a tranzakciók információ-szegénysége, esetenként információhiánya a központi piac hiányának következménye. Noha a nyilvános árverés, pályázat (mint marketing módszer) - elterjedőben van, a legtöbb ügyletet a titokzatosság lengi körül. Még ha az eladási ár nyilvános is, a teljes tényanyag ritkán ismert, és e nélkül teljes körűen megalapozott elemzések nem végezhetők. Ilyen eset például ha a közölt főbb adatok nem tartalmazzák az épület állapotát, a kifizetések időpontját, pontos ütemezését, hogy fennáll-e valamilyen speciális kapcsolat az eladó és a vevő között, vagy a bérbeadó és bérbevevő között, és még számos más tényezőt, amelyek alapvetően befolyásolhatják az árat

stabil kínálat: noha idővel a föld kínálata (adott körzetben, településen, utcában, stb.) a regionális rendezési terv szerint esetleg növelhető, rövidtávon a föld kínálata mégis adottnak tekintendő. Ez a tény monopolhelyzetbe hozhatja a már tulajdonos eladókat és a bérbeadókat.

komplexitás: eltérően más piacoktól az ingatlanpiaci tranzakciók gyakran komplex finanszírozási egyezményeken alapulnak, így például az egyik fél (vevő vagy eladó) több üzlettársat képviselhet, akiknek érdekei egymástól eltérőek lehetnek. Ez azzal a hátránnyal járhat, hogy a tranzakció időtartama megnő, és ezáltal jelentős többletköltség keletkezik. Az időtartam hosszúságának és az ügylet komplexitásának pozitív hatása ugyanakkor, hogy az ingatlanpiac jóval állhatatosabb mint például a tőzsde, ahol a tranzakciók gyorsak, és hatásaik könnyen lemérhetőek.

eltérő érdekek: eltérően más piacoktól, ahol többségükben a homogén áruk forgalma jellemző, az ingatlanpiac az ingatlanhoz fűződő számos joggal, érdekeltséggel foglalkozik.

Az ingatlan-értékbecslő szakember, az ingatlan fogalma Az elmúlt 60-80 évben az ingatlanérték-becslés mestersége világszerte elterjedt. Magyarországon az ingatlanpiac egy része, így a magántulajdonú lakások piaca a második világháború befejeződése után is folyamatosan működött.

Az 1988-ban megjelent társasági törvényt követően már nemcsak a lakás-célú hanem a kereskedelmi és ipari ingatlanok piaca is fejlődésnek indult. Az egyre nagyobb számban megjelenő hazai és külföldi befektetők számára a magyar gazdaság jelentős inflációs nyomásával szemben az ingatlan-befektetések jelenthetnek hosszú távon stabilitást. Mindehhez járult hozzá az 1990-es években a privatizáció, mely még nagyobb lendületet adott az ingatlanpiac fejlődéséhez. A gazdasági és szociális változások, úgymint a lakástulajdonosok számának növekedése, és a befektetői piacok fejlődése mind-mind az értékbecslők munkáját növelte.

Az eszközértékbecslő (szakértő) a TEGOVOFA definíciója szerint- egy olyan jó hírnevű személy, aki egy elismert oktatási intézményben megfelelő képesítést szerzett, vagy ezzel egyenértékű egyetemi végzettséggel rendelkezik; és megfelelő gyakorlata és szakértelme van az állóeszközök (földrajzi) helyét és kategóriáját figyelembe vevő értékbecslésben.

Elfogadott ingatlan-értékbecslő Olyan ingatlanforgalmi szakember, aki a megfelelő engedélyek birtokában az ingatlanok értékét megállapíthatja. Elfogadott értékbecslő az az értékbecslő, akinek szakvéleményét - szerződés alapján - az adott bank elfogadja.

Az érték, az ár és a költség Az érték elvont fogalom, több elfogadható, lehetséges meghatározással. Tágabb értelemben az érték meghatározható egy kapcsolat kifejeződéseként a megkívánt áru, és a lehetséges vásárló között. Az érték egy termékkel vagy szolgáltatással való rendelkezést képvisel, amely átváltható más termékre, illetve szolgáltatásra esetleg pénzre. Az ingatlanérték-becslés vonatkozásában az értéket meghatározhatjuk, mint a jövőbeli előnyök pillanatnyi értékét, melyet az ingatlan birtoklásából nyerünk. Gazdasági értékkel azon eszközök bírnak, amelyek tulajdonosaiknak, használóiknak gazdasági hasznot hajtanak. Egy ingatlan egy időben több különböző értékkel rendelkezhet, mint például piaci érték, gazdasági érték, biztosítási érték, könyv szerinti érték, jelzálogérték, amortizált érték stb. Az ingatlan-értékbecslő célja rendszerint a piaci érték becslése. A piaci érték azt az árat jelenti, amely összegért egy vagyontárgyban való érdekeltség méltányosan, magánjogi szerződés keretében és az értékbecslés időpontjában várhatóan eladható, feltételezve a következőket:

az eladó hajlandó az eladásra, az adásvételi tárgyalások lebonyolításához, figyelembe véve a vagyontárgy jellegét és a piaci helyzetet, észszerű hosszúságú időtartam áll rendelkezésre, a tárgyalás időszakában az érték nem változik, a vagyontárgy szabadon kerül piacra, meghirdetése megfelelő nyilvánossággal történik, az átlagostól eltérő, speciális vevői külön ajánlat figyelembevételére nem kerül sor.

Ez a definíció a további jelentéseket is hordozza:

a piaci érték a legvalószínűbb érték amit az ingatlanért adnak, és nem az átlagos ár és nem a legmagasabb ár, a fizetés készpénzben, vagy annak megfelelő fizetőeszközzel történik, a vásárló és az eladó nem lehetnek kapcsolatban, és szabad elhatározásból kell cselekedniük, mind az eladó, mind a vásárló jól informált az ingatlan állapotáról, illetve hasznosítási lehetőségeiről, az eladó csak akkor adja el az ingatlant, ha az elvárt árat kapja meg érte.

Tehát nincs „kényszer eladás”, az eladó határozhatja meg, hogy milyen árat kíván az ingatlan fejében. Ha a kereslet magasabb a kínálatnál, akkor válik jövedelmezővé az „árucikkünk”, és ugyanezen az alapelven működik az ingatlanpiac is. A piacgazdaság elmélete szerint az árat az egyensúlyi szakasz határozza meg, ahol a kínálat függvény keresztezi a keresleti függvényt. Ez azonban csak tökéletes verseny esetén teljesül, amikor minden szükséges információ a rendelkezésre áll, és nincsen semmiféle külső befolyásoló tényező. A gyakorlatban az ingatlanpiac nem tökéletes piac, nem teljesek az információk, nem tiszta a verseny, valamint jelen vannak a kormány, illetve más intézmények gátjai, befolyása. Az értékbecslő feladata, hogy megpróbálja felbecsülni az ingatlan árát a határidőt betartva, és szem előtt tartva a rengeteg piaci befolyásoló tényezőt. A jártasság ahhoz kell, hogy mérlegelni tudjuk, hogy a tényezők közül melyik segít a szabatos érték megállapításában.

Az ingatlan értékbecslés meghatározása A föld-, és vízterületek, valamint az azokon levő vagyontárgyak, és az azokhoz kapcsolódó jogok gazdasági értékének, vagy értékhatásának meghatározása.

Az ingatlan értékét az árakból szerzett információkból vezetjük le, melyek lehetnek:

hasonló üzletkötések középértékeként, figyelembe véve az értékmódosító tényezőket, hasonló üzletkötésekből többváltozós matematikai modell segítségével.

Az ingatlan értékbecslés során figyelembe veendő alapvető tényezők:

az ingatlan fajtája, az ingatlan alapterülete, az ingatlan tulajdoni viszonyai, az ingatlanhoz kapcsolódó jogok (pl. építési jog), az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb előnyök (pl. közcélú létesítmények használati lehetősége), az ingatlant terhelő vagy kiszolgáló jogok, környezeti hatások (pl. közlekedési zaj, stb.).

Az ár (általánosságban) valamely árunak pénzben kifejezett értéke. Az ingatlan pénznemben kifejezett piaci ára tehát kifejezi az ingatlan értékét. Az ingatlan költsége általában a telek költségét és az épület vagy építmény nettó pótlási költségét foglalja magába. A nettó pótlási költség kifejezés alatt az épület vagy építmény avulással csökkentett újra-előállítási költségét értjük. Piaci viszonyok között az ingatlan értéke és költsége között nincs közvetlen összefüggés.

A föld (- ingatlan), mint a tranzakciók tárgya, különleges árucikknek tekintendő, a következő jellegzetes tulajdonságai miatt:

a hely kötöttsége, mennyisége korlátozott, használati ideje korlátlan, a föld minden működés alapja, értékét nem veszíti el (nincs értékcsökkenési leírás), nem lehet exportálni, importálni, nem lehet megsemmisíteni, gyakran érzelmi kötődés tárgya („apáink földje”), nem öregedik, nem válik divatjamúlttá, nem romlékony.

Az ingatlanpiac főbb szektorai az alábbiak:

lakó- vagy rezidenciális ingatlanok, kereskedelmi célú ingatlanok (pl. bér irodaházak, szállodák, stb.), ipari vagy üzemi ingatlanok, mezőgazdasági célú ingatlanok, termőföldek, különleges rendeltetésű ingatlanok (pl. kórházak, mozik, kaszinók), egyéb ingatlanok.

Az értékcsökkenés

A közteherviselés megvalósításának egyik fontos módszere a magánszemélyek és vállalkozások adóztatása. Az adózást a gazdasági számítások során feltétlenül figyelembe kell venni, ezért is szükséges az adózás mikéntjéről tájékozottnak lenni. Az értékcsökkenés az adószámítások egyik lényeges eleme.

Az értékcsökkenés fogalma, fajtái:

A kifejezés valamely tárgy, eszköz , épület, építmény, stb. értékének „kevesebbé válását” jelenti. Mivel az érték szónak többféle értelmezése lehetséges, ezért szükséges a kifejezés jelentését pontosítani. Közgazdasági értelemben, különösen az ingatlan értékbecslési szóhasználatban, az érték jelenthet piaci forgalmi értéket, de jelentheti valamely gazdasági szereplő tulajdonosi voltát kifejező tulajdoni (számviteli, könyv szerinti) értéket is.

Amíg a könyv szerinti érték csökkenése általában az alkalmazott értékcsökkenési leírási módtól függ, addig a piaci érték csökkenését számos egyéb tényező befolyásolhatja, például a piaci kereslet-kínálat alakulása, a fizikai és erkölcsi avulás, stb. A vállalkozásoknak eszközökkel kell rendelkezniük, hogy termelni tudjanak. Ezek az eszközök azonban nem tartanak örökké. Az értékcsökkenés mint költségtétel azt tükrözi, hogy ezek az eszközök véges élettartamúak, és hogy az eszközök költségeit azokra az időszakokra kell ráterhelni, amikor hasznot hajtottak.