thumb|200 px|A gyomai református templom tornya
Gyomaendrőd város Békés vármegyében, a Gyomaendrődi járás székhelye.
Etimológia A város neve Gyoma és Endrőd településrészek neveinek összevonásából keletkezett.
Gyoma a régi magyaroktól használt személynév volt. A Szinnyei Merse család ősét pl. Gyomának hívták. Gyoma község tehát első Gyoma nevű tulajdonosától vagy lakosától vette nevét.
Endrődöt Endre nevű tulajdonosáról vagy lakosáról nevezték el.
Fekvése A város Békés vármegye északi részén, a Békési-sík északi peremén, a Hármas-Körös bal partján, a Szolnok–Túri-sík és a Körös menti sík szomszédságában fekszik.
A szomszédos települések: észak felől Túrkeve, északkelet felől Dévaványa, kelet felől Körösladány, délkelet felől Csárdaszállás és Mezőberény, dél felől Hunya, délnyugat felől Örménykút és Szarvas, északnyugat felől pedig Mezőtúr.
Megközelítése Közúton Békéscsaba vagy Szolnok felől a 46-os, Szarvas felől a 443-as főútról érhető el. Dévaványa irányából a 4231-es, Körösladány felől a 4232-es út vezet a városba; Kondorossal és Szentessel a 4642-es út köti össze. Déli határszélét érinti még a Mezőberény-Szarvas közti 4641-es út is.
Vonattal a MÁV 120-as számú (Budapest–) Szolnok–Békéscsaba–Lőkösháza-vasútvonalán, illetve a 127-es számú Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonalon érhető el. Gyoma vasútállomás a 120-as vonalon Nagylapos megállóhely és Csárdaszállás vasútállomás között, a 127-esen pedig Dévaványa vasútállomás - Kősziget után található.
2014. október 22-én átadták a 46-os főút és korszerűsített 120-as vasútvonal közúti aluljáróját.
Története
A település 1982-ben jött létre Gyoma és Endrőd települések egyesülésével. A városi rangot 1989-ben kapta meg.
Helyi mondák Szájról szájra terjed, sokaknak ismerős a gyomaiak karórágó és az endrődiek vacer csúfneve. Eredetükről azonban kevesen tudnak. A két városrész lakosai, a gyomaiak és az endrődiek, mindig is nagy ellentétben álltak egymással. Határaik jóval egybeolvasztásuk előtt közvetlenül összeértek, ami már önmagában ellenségeskedésre ad okot, nem csoda hát, hogy csúfnevet adtak egymásnak.
A karórágók: Úgy mesélik, hogy se a gyomaiak, se az endrődiek nem elégedtek meg a területeikkel, és a faluhatárokat jelző karókat mindig ki-ki saját javára arrébb helyezte. Egyszer azonban az endrődiek kitalálták, hogy a karókat bekenik trágyával. Így aztán mikor a gyomaiak arrébb tették, a kezük nyoma rajtamaradt a karón, és úgy nézett ki, mintha beleharaptak volna a karóba. Így lett a nevük karórágó.
A vacerok: Gyomaendrőd területét rendkívül erős gátak védik. Szükség is van rá, mert a Hármas-Körös árvíz idején igencsak megárad. Régen azonban nem voltak jó gátak, így a víz gyakran komoly károkat okozott a házakban. Egyszer ezekben az időkben, mikor még osztrák fennhatóság alá tartozott az ország, az árvízkárok miatt az endrődiek segélyt kértek, és a következőt mondták: „Kiöntött a Vacer” (Wasser ’víz’ németül) A gyomaiak ezért hívják őket ma is vacernak.
Helyi elbeszélések szerint az ellentétek olyan mérvűek voltak, hogy időszakonként, amikor a két település legényei átjártak udvarolni a másik helység lányaihoz, a helyi fiatal férfiak, érdekeik védelmében esetenként bicskázásig is elmentek. Szintén autentikus forrás szerint a gyomai emberekre aggatott „karórágó” gúnynév – mint másik magyarázat – onnan ered, hogy a két falu határába szomorúfűzfa-sort telepítettek az elválasztás érdekében. Mivel minden megművelhető terület számított, ezért a gyomaiak egyik este lenyesték az ő oldalukon lévő terebélyes fűzfaágakat, így egy keskeny, de hosszan elnyúló, ezáltal viszonylag nagy, megmunkálható területet szereztek. Ezt a leleményességet az endrődiek rossz szemmel nézték, és a „karórágó” gúnynévvel igyekeztek kompenzálni. (saját gyomai nagyszülői forrás)
A „vacer” kifejezés az elődökre jellemző ejtéskönnyítés eredménye is lehet – tartja a szóbeszéd. Endrőd lakossága ugyanis jellemzően betelepült szerbek leszármazottjaiból állt, akiket „vad szerbek”-nek neveztek el. Az egyszerűsítés elve mentén, a könnyebb és gyorsabb kiejtés végett az egyben kimondott „vadszerb” kifejezésben a „dsz” helyére „c” lépett, a szó végi „b” elmaradt, így keletkezett a vacer vagy vacerek. (saját endrődi nagyszülői forrás)
Gyoma Gyoma nevét 1332-ben említették először az oklevelek Gama néven, midőn papja, Pál, 5 garast fizetett a pápának. Temploma minden szent tiszteletére volt avatva.
1338-ban Gyuma-nak írták nevét, ekkor Gyomai Bethlen fiainak, az iktári Bethlen-ek őseinek birtoka volt. Egy ekkor kelt oklevélben Tamás erdélyi vajda utasította őket, hogy ne zavarják a szomszédos Ege helységbe települőket. (Ege ma puszta Gyomától délkeletre.)
Gyoma már a XIV. század elején falu volt és plébániával bírt. 1421-ben Zsigmond király Neczpáli Györgynek és iktári Bethlen Miklósnak és Péternek adományozta a huszita háborúkban szerzett érdemeikért; a XV. században a Dóczyak lettek Gyoma urai.
A török uralom előtt Gyoma határa szűk volt. 1425-i határjárása szerint keletről az Őzedhalomtól a Keselyűshalomig terjedő vonal különböztette meg Egétől. Nyugat felé sem terjeszkedhetett, mert közte és Endrőd közt még ott volt Nyárszeg. E kis határon az 1413—96 években 3 puszta volt: Őzed, Miklóslaka és Téglástelek.
1552-ben hét, 1553-ban 15, 1556-ban 22, 1560 23, 1562-ben 19 kapu után fizettek lakosai adót.
1562-ben húsz itt lakó jobbágynak (férfi) volt vetése, 7-nek pedig nem.
Az 1557-58. évi defter szerint 25 ház volt benne.
Az 1563. évi összeírás szerint 27 jobbágycsalád lakott Gyomán. A családok Dezső, Erdős, Kettős, Szécsény stb. neveket viseltek.
1564-ben vagy leégett Endrőd vagy csak elmenekültek a lakosai.
A reformáció nyomán a 17. században református vallású lakosai voltak. 1685-ben a lakosai valamiért elmenekültek; 1698-ban a kincstári tiszttartó Gyomán húsz elpusztult házhelyet számlált meg.
A 17. században a határán még 3 helység volt: Ege, Pó és Nyárszeg, ezek azonban 1682-ben egészen elpusztultak s ma csak a hasonnevű pusztákban maradt fenn nevük.
1705 körül a rácok egészen elpusztították, lakói elszéledtek és csak 1719-ben szállingóztak vissza. Népessége 1719-ben legfeljebb 150 fő, ami viszont gyorsan gyarapodott.
1729-ben a tisztán református vallású gyomai lakosok vályogból új templomot építettek maguknak. 1775-ben még nagyobb templomot építettek, de ugyancsak csak vályogból. 1791-ben pedig tornyot építettek mellé.
Az 1739-es pestisben 485 ember halt meg.
1750-ben már nem volt elég eddigi határuk jószágaik tartására, ezért bérbe vették Póhalmot is. Ebből a határból 1773-ban holdat műveltek.
1773-ban 191 telkes jobbágy, 10" házas zsellér, 81 házatlan zsellér, 18 iparos és 1 kereskedő család, vagyis mintegy 1490 ember lakta. A házak száma ekkor 330.
A Körösön 1795-ben Gyoma községe hidat épített.
Leírás a településről a 18. század végén: "GYOMA: Magyar falu Békés Vármegyében, földes Ura B. Harukker, és G. Teleky Uraságok, lakosai leginkább reformátusok, fekszik Körös vize mellett, Endréddel által ellenben, Szarvashoz egy jó mértföldnyire, legelője száraz időben minden marháinak elég, szántó földgyei termékenyek, réttyei többnyire jók, szőleji számossak, valami kevés nádgya is van, vízi malma nintsen, és fája sints, piazozása meszsze, mind azon által határjának termékeny voltához képest, első Osztálybéli." (Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799)
1798-ban a Harruckern-örökösök Gyomát a szarvasi rátához osztották s így került a gróf Stockhammer család kezére. Nevezetesen 1806-ban gróf Stockhammer Ferdinándé lett. De 1829-ben vagyonát s közte Gyomát is zárlat alá vették, s amint az alól felszabadult Gyomát 1836-ban haszonbérbe adta Szitányi Ulmann Francziskának, Wodiáner Móricz nejének. 1839-ben pedig ugyanennek eladta.
1830-ban mezőváros lett.V. ö. Haan Lajos, Békésvármegye hajdana (Pest, 1870). 1840-től kezdve az egyik megyei esküdt itt lakott, 1877-ben pedig szolgabírói székhely lett.
A zsidók száma 1852-ben 139-re emelkedett, majd 1868-ban zsinagógát építettek.
A házak száma Gyomán: 1827-ben 736 1850-ben 1107 1890-ben 1807 volt.
Népessége: 1827-ben 5244 1852-ben 7806 1890-ben fő.
1891-ben 10867 magyar és 596 német lakossal, melyek közül 9038 református vallású volt. Gyoma a járási szolgabírói hivatal székhelye volt ekkor; járásbírósággal és adóhivatallal, takarékpénztárral, alsófokú ipariskolával, Wodianer-féle árvaházzal, könyvnyomdával, két tégla- és cserépgyárral, három gőzmalommal, vasúti állomással, posta- és távíróhivatallal és postatakarékpénztárral rendelkezett. Itt jelent meg a Gyakorlati Bibliamagyarázatok című lap (XIII. évf., szerk. Garzó Gyula). Lakói ekkoriban leginkább földművelők voltak, akik sok jó gabonát, gyümölcsöt termeltek és állattenyésztéssel foglalkoztak. Kereskedelme is élénk volt a XIX. század végén. Termékeny határa 22399 ha-ra rúgott.
Endrőd A legrégibb megyei községek közé tartozik. 1425-ben fordul elő először a neve, de már akkor jelentős község lehetett. Lakosai ezelőtt mind nemesi kiváltsággal bírtak.
A 15-16. században: Balassa, Bereczky, Bernóthy, Both, Botos, Dienes, Eszes, Farkas, Fodor, Haranghy, Harasztos, Kamuthy, Keresszegi, Kis, Köre, Kövér, Nemes, Seres, Vasas és Veres nevű családok lakták Endrődöt. Közülük többnek tagjai a vármegye alispánjai, szolgabírái, országgyűlési követei voltak.
Az 1563-i jobbágy összeírásból Endrőd, mint túlnyomó részben nemesi község, kimaradt. 1557—8 defterből azonban tudjuk, hogy 35 ház volt benne, s így lakossága 70 családra tehető. A 16. század közepén némely gazdagabb család jobbágyokat is telepített az addig csupán nemesektől lakott faluba.
1598-ban lakatlanná vált, majd 1685-ben újra elpusztult.
1703-ban a rácok dúlták fel és csak 1718-ban kezdett újraépülni; később Detváról, Zsaluzsánból, Csabáról és Nógrád némely vidékéről számos tót települt be, akik azonban még a 18. században elmagyarosodtak.
A 18. században a gyulai jószágkormányzó hozzácsatolta a tölgyi pusztát és Nyárszegnek nagyobb részét. 1751-pen Harruckern Ferenc adta a lakosoknak Kis-Kondorost, tíz év múlva pedig haszonbérbe adta nekik a simai pusztát. Így emelkedett Endrőd határa (1200 öles) holdra, melyből volt használható szántásra, a többit pedig legelőnek használták.
A Körös áradása néha-néha nagy kárt okozott a faluban, s 1748 körül Harruckern Ferenc a lakosokat a Köröstől távolabb egy pusztára akarta kiköltöztetni, de ebbeli szándéka a lakosok ellenállásán meghiúsult. Így aztán az 1750-es évek elején a régi templomot elbontva, új, mennyezetes templomot építtetett, s így a község régi helyén maradt. Mivel a gyorsan szaporodó népességnek egy fél század múlva már e templom is kicsiny volt, az 1799—1805 években a Harruckern-örökösök és a katolikus hívek egy bolthajtásos templomot építettek a régi templomtól délre, az áradásoktól védett helyen.
1732-ben 251 ember lakott Endrődön; 1764-ben már -re emelkedett a lakosok száma.
1773-ban 191 telkes jobbágy, 74 házas zsellér, 90 házatlan zsellér, 15 iparos és egy kereskedő család, vagyis mintegy ember lakott itt 266 házban.
Leírás a településről a 18. század végén: "ENDRŐD: Magyar falu Békés Vármegyében, földes Ura Báró Harucher Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Gyoma, és Ötsödhöz nem meszsze, ’s a’ Gyulai Uradalomhoz tartozik, szántó földgyei többnyire jók, réttyei hasonlóképen, legelője számos gulyabéli marháiknak alkalmatos, szántó földgyeinek némelly része ugyan az áradások alá vagyon vertetve, és néhol salétromos, fája, nádgya sem sok, malma tsekély, piatzozása pedig távol lévén, második Osztálybéli." (Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799)
Endrőd 1891-ben csinos nagyközség volt Békés vármegye gyomai járásában, 1807 házzal és magyar lakossal, 2 gőzmalommal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Endrődön történt 1935. március 20-án a 8 halálos áldozatot követelő endrődi sortűz.