Az alábbi táblázat azokat a hangokat sorolja fel, amelyek az idők során eltűntek a magyar nyelvből.
Jel Leírása Idegen nyelvi megfelelői Mikor tűnt el a magyar nyelvből Mi lett belőle Hol van még jelen Megjegyzésȧ(IPA a)röviden ejtett ápéldául német, francia rövid aómagyar korbana vagy ányelvjárásokban, idegen szavakban manapság újból ejtett hang pl. hardverē(IPA ɛː)nyílt, hosszú e hang, mint az erre szóbanfinn ää, olasz beneújmagyar korbanényelvjárásokbani̬ vagy ii és u közötti, veláris vagy mediális i hang (ajakréssel ejtett u: azaz az u ejtése során az ajkakkal i-t kell formázni) orosz ы (jeri),török ı (ï)ómagyar korbani, néhol umoldvai csángó nyelvjárásbanE hang szerepelt az íj, híd; hív, bír stb. szavakban, s emiatt mély hangrendű a ragozásuk: íjak, hidak; hívok, bírok; nem pedig mint: hírek, viszek.βbilabiális (két ajakkal képzett) zöngés réshangspanyol bocaómagyar korbanv vagy u̯ ü̯ (diftongusokban)moldvai csángó nyelvjárásbanPéldául az ősmagyar neβü (név) szóbanćspalatális cs ősmagyar korbancs, smoldvai csángó nyelvjárásbandźspalatális dzs ómagyar korbangymoldvai csángó nyelvjárásbanγmediopalatális (a szájpadlás közepén képzett) zöngés réshangspanyol seguirómagyar korbanØ vagy au, eü diftongusokban (> ó, ő)–Például a feγ szóban fordult elő, ebből vált ketté például fő és fej, ugyanígy a nő és nej.ly (IPA ʎ)kb. ljolasz figlioújmagyar korbanj hangmezőségi (Közép-Erdély) és moldvai csángó nyelvjárásokbanEzt a hangot ejtették az ly helyén, például folyó ejtése kb. [foljó] volt, ma [fojó].χ(IPA x)a k helyén képzett réshangnémet achómagyar korbanh vagy Ø csak fonémaként tűnt el, variánsként még élŋmint a harang szóbana legtöbb ismert idegen nyelvenősmagyar korbanŋg (> g) vagy γcsak fonémaként tűnt el, beszédhangként ma is jelen vanϑ(IPA θ)zöngétlen interdentális (fogak közt képzett) réshangangol thinkősmagyar korbanØ–
Megjegyzések A Ø jel jelentése: törlődött; a „kacsacsőr” (>) a hangváltozást jelöli. Az ősmagyar és az ómagyar korban jóval több diftongus (kettőshangzó) létezett. Jellegzetes mássalhangzó-kapcsolatok voltak az ősmagyar kor elején az -mp-, -nt-, -ŋk-, nyćs- is, de ezek az ómagyar korra zöngésültek, majd elvesztették nazalitásukat, és b, d, g, dźs (> gy) lett belőlük. Az ā (hosszan ejtett a, mint az arra szóban) mindig is csak nyelvjárásokban fordult elő. A veláris i és í két külön hang volt, belőlük i ill. í lett.
Kapcsolódó szócikkek Fonetika A magyar nyelv történeti korszakai A magyar hangrendszer bővüléseinek listája
Jegyzetek
További információk Az ómagyar hangrendszer
Kiveszetthangok Kiveszetthangok