A több mint 50 hektáron fekvő bátorligeti ősláp fokozottan védett természeti értékeink közé tartozik, ezért csak előzetes engedéllyel, kísérővel és kijelölt tanösvényeken járható be. 1882-ben jelent meg a lápról először írásos dokumentum, majd 1914-ben Tuzson János, a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára hívta fel a figyelmet arra, hogy a területen teljesen eltérő jellegű növény- és állatvilág keveredik. Ezután nem sokkal megindultak a kutatások is, és témáról hamarosan tudományos publikációk sora látott napvilágot.
Fekvése Bátorliget község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti-délkeleti szélén, a Nyírség peremén helyezkedik el, közvetlenül a román határ mellett, Nyírbátortól kelet-délkeleti irányban, Mátészalkától délre. Magának az őslápnak a természetvédelmi oltalom alatt álló területe a település lakott területétől északi irányban terül el, a központtól is alig több mint egy kilométerre.
A község határai között egyébként két másik, jelentős természetvédelmi terület is található, ezek közül a bátorligeti legelő az ősláp nyugati szomszédságában terül el, a Fényi-erdő pedig a település határának délkeleti szélén. bélyegkép|jobbra|180px|Fekete gólyák
Jellege
Ősláp – a jégkorszak előtti és az azt követő időkből itt maradt páratlan növény- és állatvilággal.
Az ősláp
A bátorligeti őslápon a különleges mikroklímának köszönhetően Magyarország egyik leggazdagabb és legváltozatosabb növény- és állatvilága maradt fenn. bélyegkép|jobbra|180px|Elevenszülő gyík bélyegkép|jobbra|180px|Kis kócsag A lápot ölelő szélfútta homokdombok vízzel borított mélyedéseiben nedves, hűvös élőhelyek alakultak ki, mivel a mélyen fekvő buckaközök lápját a mocsárvilágot körülvevő erdők megvédték a melegebb légáramlatoktól, hűtve a felszínt és megakadályozva a mocsár fölött lebegő ködfelhők szétáramlását.
Ennek ellentéteként a lápot körülvevő száraz homokdombokon a jégkorszak előtti időkből megmaradt melegkedvelő fajok élték túl az eljegesedések viszontagságait.
A jégkorszak előtti, utáni és a mai növényfajok, a puszták, mocsarak, hegyek, észak és dél növényeinek egymás mellé kerülése példátlan fajtagazdagságot eredményez.
A láp területe 53 hektár, sűrű erdő borítja és változatos domborzati, illetve mikroklimatikus viszonyok jellemzik. A területen megtalálhatók a homokpusztagyepek, a pusztai tölgyesek, a gyöngyvirágos tölgyesek és a keményfás ligeterdők állományai is. Az alacsonyabb területeken magasabb a talajvíz, mivel a buckák közti futóhomokon keresztül feljön a víz, ezért itt lápvilág (zsombékosok, magassásosok, láprétek, nyír- és fűzlápok) alakult ki.
A védett terület természeti értékekben igen gazdag, elsősorban a tölgy-kőris-szil ligeterdő, a mocsár, a nyírláp és a hárserdő miatt olyan különleges. Számos hideg- és melegkori reliktumnak ad otthont, amelyeket elsősorban hegyvidékekről ismerünk, és amelyek alföldi előfordulása ritka. A lápból 1130 növény- és 5836 állatfajt írtak le, többek között megtalálható itt: az európai zergeboglár, a békaliliom, a lápi csalán, a réti kardvirág, a molyhos nyír, a babérfűz, a pompás kosbor, a húsevő harmatfű és a mocsári angyalgyökér is.
Az ősláp kialakulása A Würm időszak végén a bátorligeti üledékgyűjtő medencében kialakult egy körülbelül 2 méter mély oligotróf tó, melyet kezdetben tajgás sztyepp, majd a ciklikus éghajlati változások hatására egy tajgaerdő vett körül. A Kr. e. 14 000-től kezdődően folyamatos hőmérsékletemelkedés és csapadéknövekedés vette kezdetét, aminek következtében a pleisztocén végén vegyeslombú zárt tajga fejlődött ki a tó körül, a podzoltalajjal borított homokbuckán.
Kr. e. 10 600 körül már olyan magas volt a hőmérséklet, hogy a fenyőfélék visszaszorultak, és a korábban csak maradványfajként jelenlévő lombos fafajok terjedtek szét az üledékgyűjtő környékén. Ezzel párhuzamosan megváltozott a talaj- és üledékképződés is. A területen a hideg időszakban termomezofil lombos erdei fajokkal jellemezhető erdőrefugium, a felmelegedés során hidegtűrő fajok reliktuma alakult ki (kettős refugium hatás). Kr. e. 8400-ban a kora holocén hárserdőket felváltotta a zárt tölgyerdő, és ebben az erdőtípusban a balkáni és a közép-európai tölgyesekre jellemző Mollusca fajok terjedtek szét. Ez az erdőtípus Kr. e. 6000-ben változott meg, amikor kora neolit közösségek telepedtek meg a vizsgált terület környékén, és egy nyitottabb erdőtípus alakult ki. A késő vaskori kelta közösségek megtelepedésével párhuzamosan a bátorligeti láp területén antropogén hatásra terjedő fajok jelentek meg. A népvándorlás végén, a magyar honfoglalást követően a bátorligeti láp centrumát kitisztították, az üledéket kimerték és egy mesterséges tavat alakítottak ki, amely egészen a török hódoltság kezdetéig fennállt. Jelenleg a honfoglalás kori tó mélyedésében maradtak fenn a glaciális korabeli vegetáció reliktumai.
Növényvilága bélyegkép|180px|Szibériai nőszirom bélyegkép|jobbra|180px|Réti boglárka bélyegkép|jobbra|180px|Harmatfű Az őslápon mintegy 1100 virágos növény él, ezért szinte minden évszakban, tavasztól késő őszig színpompás.
Korán, már januárban kipattannak a rekettyefűz barkái, és hamarosan a réteken is megjelennek az első tavaszt köszöntő virágok: a martilapu és a keserű kakukktorma, amelynek virágai fehérbe öltöztetik a rétet.
A kakukktormával egy időben jelenik meg az első spórás növény, a mocsári zsurló is.
Április elején bontják szirmaikat a boglárkák, amelyeknek itt több fajtája, így: a réti boglárka és a európai zergeboglár is megtalálható.
Április végén nyílik egy orchideafaj is, a nagy békakonty.
A május a kosboroké; ekkor nyílik: a hússzínű ujjaskosbor, a vitézkosbor, továbbá: a kétlevelű sisakvirág, a gyöngyvirág (a mocsári tölgyesek aljnövényzetének meghatározó faja), a szibériai nőszirom, a fehér zászpa, a buglyos szegfű, a menta, a közönséges lizinka, a sisaknád, a különleges „rovarevő” harmatfű (Drosera rotundifolia), a mocsári angyalgyökér, a lápi csalán, a vidrafű és a turbánliliom is.
Az égerláp növényflórájából érdemel említést egy, a kankalinfélék családjába tartozó hínárnövény, a virágzó békatutaj, aminek csak 20–25 cm magas virágzata emelkedik ki a vízből.
Nyár elején a perjefélék virágzásakor bontja szirmát az utolsóként nyíló orchideafaj, a széleslevelű nőszőfű.
Októberben, a természet elpihenése előtt utolsóként nyílik az ördögharaptafű kék virága.
Védett fajok Szibériai nőszirom (Iris sibirica) Hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) Buglyos szegfű (Dianthus superbus) Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) Fehér zászpa (Veratrum album) Békakonty (Listera ovata) Európai zergeboglár (Trollius europaeus) – a mocsárrétekre magról betelepítve.
Állatvilága
bélyegkép|jobbra|180px|borzas gödény bélyegkép|jobbra|180px|Mocsári teknős Az ősláp állatvilága is igen gazdag; hétezer állatfaj, ezen belül több mint 30 madárfaj fészkel és költ is itt:
Itt él a mocsári béka, a barna varangy, az ásó béka, mocsári teknős, a tarajos gőte és a vízisikló is, de megfigyelhető az ősláp környékén a szigorúan védett elevenszülő gyík is.
A láp víztükre fölött több értékes szitakötőfaj is látható. Ilyen a nyerges acsa is, mely a torkán lévő (hímnél kék, nősténynél zöld) nyeregről ismerhető fel.
A vízimadarak közül jellemző a nyári lúd, a tőkés réce, a szárcsa, a gém, a daru, a borzas gödény és a kócsag, de idetéved a ritka fekete gólya is. A cserjések, nádasok szélén él a citromsármány, a függőcinege, az őszapó, a nádirigó, és fészkel itt a rétisas és a békászó sas is.
A lápszéli nádasokban él a fürj, a fogoly, a fácán, de megtalálható a környéken a róka és a mezei nyúl is.
Források
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága Garami László: Védett természeti értékeink Európa fái és bokrai Nyírerdő Zsibongó Natura 2000
Hivatkozások
Kategória:Hortobágyi Nemzeti Park Természetvédelmi Területei