Keszthely (, , ) város a Nyugat-Dunántúlon, Zala megye Keszthelyi járásának központja. A Balaton nyugati szegletében fekszik, a tóparti térség második és Zala vármegye harmadik legnagyobb települése és a régió egyik legfontosabb kulturális, oktatási, illetve gazdasági központja. Élénk turizmussal, fontos gazdasággal, jelentős történelemmel és kultúrával rendelkezik; kedvező fekvése, könnyű közúti megközelíthetősége miatt kedvelt üdülőhely.
Bár már a római idők óta lakott hely, az első történelmi bizonyíték a település létezéséről egy 1247-es dokumentumból ismert. 1421-ben kapott mezővárosi címet; későbbi története során igen sokat köszönhetett a Festetics családnak. A horvát származású Festetics Kristóf ugyanis Keszthelyt választotta birtokai központjául, ekkor kezdődött meg a Festetics-kastély építése – bár az a mai formáját később nyerte el – és a térség lendületes fejlesztése. 1797-ben Festetics György itt alapította meg a Georgikont, Európa első olyan felsőfokú tanintézetét, melynek célja a hazai gazdálkodás fejlesztése volt.
A főtéren található a város legrégebbi, ma is álló épülete, a Magyarok Nagyasszonya-templom, mely 1390 körül épülhetett, és melyben a mai Magyarország legnagyobb gótikus freskója található. E templom szentélyében helyezték el a Festetics család síremlékeit.
Nevének eredete Neve a szláv Kostel-ből származik (lásd még: Kesztölc). A név magyar részét potenciálisan egy fonetikai hasonlóság és népi etimológia képezheti: Kesztely → Keszthely. (1247 – Kesztel)
Fekvése A Balaton nyugati végén, a Keszthelyi-öböl partján, a Zala folyó torkolatától északra fekszik, délen sík, északra kissé dombos területen. A környéken található Zalai-dombság és Keszthelyi-fennsík dombjai, hegyei ölelik körbe a várost. Éghajlata az Adriai-tenger és a Balaton közelsége miatt kiegyensúlyozottabb, a nyár kevésbé forró, a tél kevésbé fagyos.
Megközelítése, közlekedése Közúti közlekedés A város autóval a 71-es főúton a Balaton északi partján vagy Balatonszentgyörgyön át a déli partja felől is megközelíthető. Keleti határában indul Rédics–Lenti felé a 75-ös, illetve áthalad a külterületei között a Körmend–Zalaegerszeg felé vezető 76-os főút is. A 71-es főút néhány évtizeddel ezelőtt még keresztülhaladt a város központján, de már jó ideje nagy sugarú ívben elkerüli azt. (Szintén a térség településeket elkerülő úthálózatának része a 760-as főút is, mely szintén érinti a területét.)
Keszthely területén több alsóbbrendű, de országos közútnak minősülő útszakasz is húzódik, ezek egy része olyan út, amely a várost elkerülő körgyűrű átadása előtt a 71-es főút valamelyik szakasza volt; más útvonalak kezdőpontja korábban a belvárosban volt, miközben ma már a periférián indulnak. A fontosabb alsóbbrendű utak közé tartozik a Sümeg felé vezető 7327-es út, és a Várvölgy felé induló 7343-as út; a belvárost tehermentesítő utak közé, egyebek mellett az északi városrészben kelet-nyugati irányban végighúzódó 7347-es és a város nyugati szélén húzódó 7348-as számú út tartozik.
A jó útviszonyok (illetve a környező települések rossz vasúti ellátottsága) következtében a Volánbusz által üzemeltetett városkörnyéki autóbusz-hálózat messze a magyarországi átlag fölött van. A kistérség településeivel napi átlagban 10–20 járatpár köti össze a várost, de a megyeszékhelyre (Zalaegerszegre) és Tapolcára is sűrűn járnak járatok. Távolsági járatok közlekednek Keszthely és Budapest, illetve szinte valamennyi dunántúli nagyváros, továbbá Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Szentes, Orosháza, Békéscsaba, Baja és Szeged között is. A városban hat vonalon helyi közlekedés is működik. Hévízre mintegy negyedóránként indul járat Keszthelyről.
A városba közúton érkezők számára fontos információ lehet még, hogy a belvárosban történő parkolás díjköteles.
Vasútállomás A hazai vasútvonalak közül a várost a érinti, melynek két megállási pontja – egy állomása és egy megállóhelye – van a határai között. Keszthely vasútállomás a belváros és a tópart között helyezkedik el, Helikonliget városrészben, az autóbusz-állomástól alig néhány lépésre – közúti megközelítését a 71 345-ös számú mellékút (települési nevén Mártírok útja) biztosítja –, Fenékpuszta megállóhely pedig a névadó külterületi városrész és a Balaton-part között helyezkedik el; közvetlenül mellette található a Fenékpusztai Madárvonulás-kutató Állomás. (Fenékpuszta megállóhely 2019 óta nem üzemel.)
Közvetlen járatokkal elérhető vasúton Budapest, Miskolc, Nyíregyháza és több dunántúli nagyváros – így Kaposvár, Pécs, Siófok, Székesfehérvár, Szombathely – felől; továbbá elővárosi vonatok közlekednek a város érintésével Tapolcára is. Nyaranta a megnövekvő turistaforgalom miatt a Keszthelyre közlekedő járatok száma megnő, az ország több pontjáról, illetve Bécsből is indul ide közvetlen járat. Korábban volt rendszeres vasúti kapcsolata Marcalin át Somogyszobbal is, de a on a személyszállítás 2009. december 13-án, a 2009/2010. évi menetrendváltással megszűnt).
A város vasúti közlekedésének érdekessége, hogy Zala vármegyén belül, három szomszédos községen kívül más településekkel nem érhető el közvetlenül vasúton.
Villamos A 2014-2030 Balatoni Területfejlesztési Koncepcióban megjelent tervek szerint a Keszthely mellett fekvő, gyógyvizéről híres Hévízet és Keszthelyt egy villamosvonallal kötnék össze. A villamos 2 városon áthaladva a helyközi, illetve a helyi autóbusz-állomásokat kötné össze. A nyomvonalra, valamint a megállóhelyekre több elképzelés is készült. A tanulmány szerint nem vennének új villamosokat a vonalra, hanem pl. nosztalgiának számító, ugyanakkor "félmodern", használt járműveket (pl. a Miskolcon már nem használatos SGP E1-es villamosokkal) szereznének be.
Hajó bélyegkép|265px|Vízibiciklik Keszthelyen Nyáron hajójáratok kötik össze több balatoni településsel, köztük Badacsonnyal és Balatonlellével is.
Repülőtér A várostól nem messze, Sármelléken működik a Sármellék nemzetközi repülőtér, amely elsősorban német gépeket fogad.
Története A történelem előtti idők 265px|bélyegkép|Keszthely belvárosa bélyegkép|265px|Ásatás a városközpontban (2011)
A város területén napjainkban is folyó ásatások újabb és újabb bizonyítékokkal szolgálnak arról, hogy az emberi élet első nyomai a város környékén az újkőkorból valók. Feltehető azonban, hogy már korábban is élhetett erre ember, de vízparti telepeinek maradványait jelenleg a Balaton borítja. A Kr. e. 6. évezredben az addigi gyűjtögető, halász-vadász életmódról áttértek az ott élők a termelő életformára, a földművelésre és az állattartásra. Így hogy hosszabb-rövidebb ideig lakott állandó települések jöttek errefelé létre. A város különböző területein kerültek elő régészeti leletek, ám három jól elkülöníthető települési góc volt több korszakban lakott, illetve szolgált temetkezési helyül. A város határának északi részén, a Dobogó-domb környékén, a város mai területén, illetve délre, Fenékpuszta környékén figyelhetők meg ezek a települések. E lelőhelyek egy, a balatoni átkelőhöz vezető, észak-dél irányú távolsági kereskedelmi út nyomvonalát jelölik ki. A kereskedelemnek több tárgyi bizonyítékát találták erre, mint az újkőkori lelőhelyekről ismert obszidiánpengék vagy a Fenékpusztán egy középső rézkori kultikus épületben talált, a Földközi-tenger vidékéről származó triton csigakürt. A földművelés és az állattartás azonban nem fedezte az itt élők teljes szükségletét, így a gyűjtögetés, a vadászat és a halászat továbbra is fontos szerepet játszhatott. Ennek bizonyítékaként csaknem 2 m mély tőzeg alól kerültek elő Fenékpusztán egy késő rézkori, nyílt vízi halászkunyhó tárgyai.
Az őskor különböző időszakaiban elsősorban délről betelepedő törzsek pontos nevét nem ismerjük, megkülönböztetésükre jellegzetes tárgyaikról, díszítésmódjukról, első lelőhelyükről, elterjedési területükről elnevezett kultúrákba sorolja őket a tudomány. Az újkőkori vonaldíszes kerámia kultúrájának második fázisát egy Zsidi út menti telepről keszthelyi csoportnak nevezik. A városközpontban folyó ásatások legalsó rétegbeli leletei is megerősítik ezt.
A középső rézkor anyagi műveltsége pedig a Keszthely környéki lelőhelyek alapján kapta a Balaton-Lasinja kultúra elnevezést. Az egyes időszámítás előtti időszakokban eltérő számban voltak jelen települések. A legsűrűbben a Kr. e. 12. századtól, a bronzkor végén az ún. urnamezős kultúra ideje alatt lakták a város környékét. A Kr. e. 7. században induló korai vaskorban a Zala-völgy alsó szakasza lakatlanná vált, ám a késő népvándorláskoráig a legfontosabb nyugat-balatoni átkelőként szolgáló fenékpusztai átkelőnek köszönhetően a város térsége lakott maradt. A Kr. e. 4. században érkeztek a területre a kelták, akik a Dunántúl északi felét a Balaton vonaláig hódították meg. Széles körben elterjesztették a vas használatát, amelyből már nemcsak fegyvereket és ékszereket, de használati eszközöket, szerszámokat is készítettek, nevükhöz fűződik a lábbal hajtott fazekaskorong meghonosítása. Élénk kereskedelmi kapcsolatot tartottak fenn Itáliával és a Balkánnal, görög mintára ezüstpénzt vertek.
A rómaiaktól a honfoglalásig 265px|bélyegkép|Keszthely belvárosa
Kr. e. 13. és 8. között Tiberius hadvezér meghódította a Dunántúlt, ahol a rómaiak megszervezték Pannonia provinciát. Az ezt átlósan átszelő fontos kereskedelmi és hadiút, amely a provincia székhelyét, Aquincumot kötötte össze Aquileiával, Fenékpusztán (Valcum) kelt át a Balatonon. Itt keresztezett egy másik fontos utat, amely Sopianae-t (Pécs) Augusta Treverorummal (Trier) kötötte össze. A fontos csomópont környékén több település is létrejött. A város déli részén létesült telep temetőjének leletei és sírfeliratai bizonyítják, hogy itt már nemcsak a kelta őslakosság, de római polgárjoggal rendelkezők – elsősorban kereskedők – is éltek. A fejlett római ipar, agrotechnika és kereskedelem gyors változást hozott a környék életébe, nagy mértékű fejlődés indult be a mezőgazdaságban. 160 után a Duna másik oldalán élő barbárok sorozatos betörései komoly pusztításokat végeztek, így a 3. századra valószínűleg már csak egy település maradt meg a területen (Fenékpusztán). Máshol kisebb-nagyobb, 1. században épült villagazdaságok állhattak. Egy részük teljes komforttal, a központi fűtés mellett külön fürdőépülettel is rendelkezett. A városközpontban folyó jelenlegi ásatások eredményei arra utalnak, hogy – a középkori eredetű plébániatemplom és a mellette található gimnázium alá is benyúló – építményromok (villa) két rómaikori időszakból származhatnak.
A 4. században a fenékpusztai erőd kiépültével (feltehetőleg Valcum) Keszthely környéke ismét sűrűn lakottá vált. A településen észak–déli irányban rengeteg ilyen korú temetői lelet került elő. Az erődben egy cohors (egy legio tizedrésze) állomásozhatott. Az erőd az Itáliába vezető fontos út védelme mellett raktárként is szolgálhat a dunai limes erődjeinek ellátására. 374-ben a betörő barbár népek komoly pusztítások nyomát hagyták az erődön. Ezt követően a környék népessége megritkult, de a terület nem vált lakatlanná. Az erődöt később helyreállították, így továbbra is védelmül szolgált az itt élőknek, még a római katonaság 5. századi kivonulása után is. 433-tól a terület hun fennhatóság alá került.
A hunok két évtizednyi ittlétéből két gazdag temetkezési lelőhely, egy lovas harcos és egy előkelő kislány sírját ismerni Keszthelyről. 455-ben Avitus császár rövid időre visszaállította a római uralmat, ám 456-ban a keleti gótok elfoglalták az egész Dél-Dunántúlt, így a fenékpusztai erődöt is, amelyet felgyújtottak, így a lakosság nagy része elpusztult. Majd a megmaradt környékbeliekkel rendbe hozatták az építményt, amely később egyik királyuk, Thiudimer (Nagy Theodorik apja) székhelyeként szolgált. A 6. század elején a környék a keleti gótok itáliai királyságának befolyása alatt állhatott, de Nagy Theoderik 526-os halála után a longobárdok uralma alá került. Az erődöt nem szállták meg, de az átkelőt ellenőrzésük alá vonták.
263px|bélyegkép|Keszthely belvárosa