Sir Cliff Richard (született: Harry Rodger Webb, Lakhnau, 1940. október 14.–) angol énekes, színész és üzletember.
Háttérzenekarával, a The Shadowszal Cliff Richard a brit zenei élet meghatározó tagja volt az 1950-es évek végétől a '60-as évek elejéig, amikor is a The Beatles először felkerült a slágerlistákra. Keresztény hite és zenéjének későbbi finomsága miatt több mint egy pop és rock arculatú művész. Bár sohasem volt képes ugyanazt a sikert elérni az Amerikai Egyesült Államokban, mint Nagy-Britanniában – számos slágerlistás dala ellenére -, népszerű zenés, filmes és televíziós személyiség maradt Nagy-Britanniában és más országokban is.
Csaknem ötven éve aktív, több slágerlistás kislemeze van és tartja a rekordját (Elvis Presley-vel együtt), mint egyetlen angol énekes, aki a kislemezeit az aktív évtizedei alatt készítette (1950-től 2000-ig). A weboldala szerint több mint 250 millió lemezt adott el.The OFFICIAL Cliff Richard website: Home Cliff Richard hivatalos honlapja Több mint 120 kislemeze, nagylemeze és középlemeze van az első 20 helyezett között a brit slágerlistákon. Több, mint bármelyik másik művésznek.everyHit.com - Anglia Top 40 Listája (archívum), Brit Kislemez és Album Lista
Életrajz Családi háttere, tanulmányai
Cliff Richard 1940. október 14-én született Indiában, Lakhnauban. Ükapja, Thomas Benjamin Webb Angliában élt, ő vezette a családot Indiába 1877-ben. Édesapja: Rodger Oscar (foglalkozása steward), édesanyja: Dorothy Marie Webb (született Dazely néven). 1940 november 2-án keresztelték meg az indiai Dehradunban. Mindkét szülője indiai vagy anglo-indiai keverék.Herbert Alick Stark: Hostages To India: OR The Life Story of The Anglo Indian Race. Third Edition. London, The Simon Wallenberg Press: Vol. 2: Anglo Indian Heritage Books A család egy évvel később Kalcuttába költözött. 1947-ben India független állam lett, ekkor költöztek Nagy-Britanniába. A Webb-család az indiai viszonylagos jólétből szerényebb körülmények közé került Angliában. 3 évig nem volt saját otthonuk, rokonoknál laktak. 1951-ben kiutaltak számukra egy szociális lakást Cheshuntban.
Édesanyja másfél évvel Harry születése után, 1942. június 10-én adott életet második kisfiának, akit Frederick William néven anyakönyveztek. Sajnos, a kisfiú nem sokkal később meghalt. Később született meg a húga, Joan. Anyja Bob Ferrier: The Wonderful World of Cliff Richard című könyvében nyilatkozta a fiáról: „Sohasem találtam benne hibát, sohasem hazudott nekem, sosem sértett meg másokat, ahogy most sem teszi.”
Cliff Richard 1945 szeptemberében kezdte el tanulmányait a St Thomas’ Church Schoolban Howrah-ban, a Church Roadon. Már korábban tanulta a hindi nyelvet, melyen édesapja folyékonyan beszélt, és az iskolában bengáli nyelven is tanult.
1952 szeptemberében ment a Cheshunt County Secondary Schoolba, ahová 800 tanulót vettek fel. A Hertfordshire csapatában focizott, benne volt az iskolai rögbicsapatban, megdöntötte a gerelyhajítás rekordját, futott és jéghokizott.
Jay Norris, a fiatal angol- és dráma tanár, aki Cliffel egy időben került az iskolába, volt az első, aki bátorította őt arra, hogy menjen fel a színpadra és énekeljen. Barátságuk töretlen maradt a mai napig.
1954. április 12-én megjelent New Yorkban Bill Haley dala, a Rock Around the Clock. Haley lemeze megbabonázta az angol tinédzsereket. A rock and roll, pimasz amerikai ragyogásával azt a jövőt mutatta nekik, amit el szerettek volna érni.
Volt egy másik pillanat, ami nagyon meghatározó volt. Ez 1956 májusában történt, amikor Cliff, az utcán sétálva, meghallotta a Heartbreak Hotel című dalt, egy amerikai énekes, Elvis Presley előadásában. Nem hallott még addig senkit sem így énekelni. „Amikor meghallottam Elvist, a következő lépés az volt, hogy megpróbálom én is ezt csinálni.” – nyilatkozta később.
1958-1963 Siker és sztárság thumb|right|160px|Cliff Richard egy sajtótájékoztatón 1962-ben thumb|right|160px|Cliff Richard és a The Shadows 1962-ben Harry Webb kezdetben egy ismeretlen gitáros csoport tagja volt, ezután vezető énekese lett a Drifters pop and roll csapatnak (nem összetévesztendő az ugyanilyen nevű amerikai zenekarral). Mielőtt az első nagy slágerük megjelent volna, 1958-ban Ripley-ben a Regall Ballroom-ban elhatározták, hogy felveszik a „Cliff Richard és a Drifters” nevet. A zenekar négy tagja: Harry Webb, Ian „Sammy” Samwell (gitáros), Terry Smart (dobos), Norman Mitham (gitáros). Cliff Richardon kívül egyikük sem játszott a későbbi és jól ismert The Shadows-ban, bár némelyikük írt Richard számára dalokat a későbbiek folyamán.
1958 nyarán, a zenekart maga mögött hagyva, Richard egyedül írt alá szerződést az EMI Columbia lemezkiadóval. Az EMI-nál maradt egészen 2004-ig, amikor is a Deccához szerződött. Richard első kislemezét 1958. július 24-én rögzítették a Marvin/Welch előtti Drifters-zel. Norrie Paramor producer kevésbé hitt a zenekarban, ezért szerződtetett két tapasztalt session-zenészt: Ernie Sheart és Frank Clarke-ot, mint szólógitárost és basszusgitárost.
Debütálásként, Norrie Paramor lehetőséget adott Richardnak arra, hogy kiadja Schoolboy Crush című dalt, Bobby Helms amerikai lemeze után. Megengedték neki, hogy a B-oldalon saját szerzeményét, a Move It-et adja ki, amelyet Samwell írt a Drifters-ből (a 715-ös buszon írta, útban Cliff háza és a próbaterem között).
Több verzió is van arról, hogy ez dal miért került át az B-oldalról a A-oldalra. Az egyik az, hogy Norrie Paramor ifjabbik lánya rajongva beszélt a B-oldalról és nem az A-ról. A másik lehetséges ok, hogy a befolyásos TV producer, Jack Good, aki művészeket hívott meg az Oh Boy! című Tv Show-jába, egyetlen dalt akart csak és ez a Move It volt.
Bárhogy is történt, a kislemez kijött és felkerült az angol slágerlista 2. helyére. Roy Carr és Tony Tyler zenekritikusok később azt írták, ez volt az első, eredeti brit rock klasszikus (ezt követte a Johnny Kidd és a Pirates által írt Shakin’ All Over). John Lennon is azt nyilatkozta egyszer, hogy a Move It volt az első angol rocklemez.
Az első időkben Cliff Richardot úgy jegyezték, mint az angol Elvis Presleyt. Így nevezte a korábbi brit rocker, Marty Wilde is; Richard átvette a Presley-féle ruhákat és a jellegzetes hajviseletet. Előadásában alkalmazta a rock-attitűdöt, mosolygott, egyenesen a közönségre, vagy a kamerába nézett éneklés közben. 1958 végén, 1959 elején a következő kislemezei jelentek meg: High Class Baby, Lionel Bart Living Doll (dal) és a Mean Streak, ami meghozta számára a igazi szenvedélyes rocker-érzést. A Living Doll (dal) volt az, amit a Drifters segítségével vitt lemezre. Ekkorra az együttes arculata megváltozott, Jet Harris, Tony Meehan, Hank Marvin és Bruce Welch érkezésével. A csapat hálás lehet a The Shadows névért, amit az amerikai Driftersnek köszönhet, egy jogi huzavona miatt.
A The Shadows nem volt tipikus háttérzenekar. Szerződés szerint elkülönültek Cliff Richardtól és a csapat nem kapna semmilyen szerzői jogdíjat azokért a lemezekért, amiket közösen készítettek. 1959-ben a The Shadows (ekkor még Drifters néven), önállóan írt alá szerződést az EMIvel, Clifftől függetlenül. Ebben az évben három kislemezt adtak ki, ebből két lemez duplalemez volt (vokál) és egy pedig instrumentális lemez volt. 1960-ban rögzítették és adták ki az Apache című számot, ami a brit instrumentális zene születése volt. Angliában három gitár+dob felállásukkal ők voltak az előfutárai a klasszikus beategyütteseknek, és az ő érdemük az is, hogy nagyban hozzájárultak a rockzene angolszász országokon kívüli elterjedéséhez.Sebők János: A Beatlestől az Új Hullámig A rock a hetvenes években. Zeneműkiadó, Budapest 1981. Ettől kezdve a The Shadows-nak számos saját slágere született, beleértve öt, az Egyesült Királyságban első helyen végzett dalt. A csapat továbbra is közösen lépett fel és rögzített lemezt Richarddal és több sikeres dalát írták meg.
Richard 5. kislemeze, a Living Doll (dal) változást idézett elő: puhább, még nyugodtabb lett a zenéje. Későbbi sikerei: Travellin’ Light, az I Love You és az A Voice in The Wilderness és a Theme for a Dream megerősítette őt abban, hogy bekerüljön a pop előadók fő áramlatába (beleértve más előadókat, mint például Adam Faith és Billy Fury). Egészen a 60-as évek elejéig a dalai a slágerlistákon az első öt helyezett között voltak.
A koncerteken jellemzően a műsor első felét a The Shadows zárta, az első 30 percben csak ők játszottak és a második részben Cliff Richard előadása 45 percre volt korlátozva. Tony Meehan és Jet Harris 1961-1962-ben elhagyta az együttest, és később sikert arattak a slágerlistákon. A The Shadows-hoz csatlakozott néhány basszusgitáros és Brian Bennett dobos is.
Az első időben Richard néha a Shadows nélkül rögzített lemezt – főleg, miután a Beatles előretört -, további sikereket ért el, bár a Shadows nélkül, de zenekarral: ez volt az It’s All in The Game újjászületése és a Constantly című dal megjelenése. Ez a periódus, Billy Sherrill vezetésével Nashville-ben két újabb sikert eredményezett: a The Minute You’re Gone és a Wind Me Up-ot 1965-ben.
Cliff Richard és a The Shadows nem tudta ugyanazt a sikert elérni az Amerikai Egyesült Államokban, mint Angliában. 1960-ban turnéztak Amerikában és elég jól fogadták őket. Bár segítség nélkül költségesnek bizonyult az ottani lemezkiadás és az esély elúszott. A zenekar szerepelt az Ed Sullivan Show-ban, de ez a fellépés nem igazán segítette Cliffet és a Shadows-t. Végeredményben, Cliff ismeretlen maradt Amerikában. Bár Angliában ők voltak a kulcs ahhoz hogy felhívják az EMI figyelmét a rock and roll fontosságára és erősségére. Az ő népszerűségüknek volt köszönhető, hogy a Parlophone kiadó egy „új Cliff és a Shadows”-zal, a Beatles-szel írt alá lemezszerződést.
Több filmben tűntek fel, elsősorban a The Young Ones című filmben (a címadó dal a legnagyobb siker lett a Mistletoe and Wine-ig), a Summer Holiday-ben (amelyben egy karcsú Cliff Richard csillogtatta a tánctudását), a Wonderful Life-ban és a Finders Keepers-ben. Ezek a filmek új műfajt teremtettek, a „Cliff Richard-musical” műfaját és Cliff lett a No.1. az angliai mozipénztárakban 1962-63-ban. A szemtelen 1980-as TV-komédia a The Young Ones néven szerepelt és végül is referenciául szolgált az énekes számára.
1964-1975 Változó körülmények thumb|left|160px| Allan Warren portréja Cliff Richardról
Ahogy más angliai rocksztárra, Richard karrierjére is hatással volt a Beatles hirtelen megjelenése és a The Mersey Sound (zenei magazin) megjelenése 1963-1964-ben. Bár az ő népszerűsége elég erős volt ahhoz, hogy a viharos időket túlélje és további sikereket érjen el a slágerlistákon, már nem ugyanazon a szinten, mint korábban. Nem nyílt meg számára az amerikai piac, nem tartották a Brit Invázió tagjának, annak ellenére, hogy négy száma bekerült a 100-as slágerlistára (beleértve a legjobb 25 közé került It’s All In The Game-et). 1963 és 1964 augusztusa között az amerikai közönség keveset foglalkozott vele."Brit inváziók a múltban" című cikk az Origo weboldalon