bélyegkép|jobbra|200px|A pávafácánok hímjeinek legfeltűnőbb ékessége a pávaszemekkel dúsan ellátott farka, mint a barna pávafácán (Polyplectron germaini) hímjénél is látható bélyegkép|jobbra|160px|Az egyetlen hegyvidéki területen élő faj a hegyi pávafácán (Polyplectron inopinatum) bélyegkép|jobbra|160px|A maláj pávafácán (Polyplectron malacense) az egyik leginkább fenyegetett faj a nemből A Polyplectron vagy magyarul pávafácán a madarak osztályába, a tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó nem.
A nembe sorolt fajok nem a pávák és fácánok hibridjei, hanem egy jól elkülöníthető szürke vagy barna színű fácánnem. Hímjeinek ragyogó "pávafarka" van, melyet többnyire dúsan díszítenek a tündöklő pávaszemek. Farkukat felemelik és széttárják az udvarlás során.
Rendszerezés Besorolásuk vitatott, egyes rendszerezők a fácánformák (Phasianinae) alcsaládjába sorolják a nemet.
A nembe az alábbi 8 faj tartozik:
bronzfarkú pávafácán (Polyplectron chalcurum) hegyi pávafácán (Polyplectron inopinatum) barna pávafácán (Polyplectron germaini) pávaszemes fácán (Polyplectron bicalcaratum) hajnani pávafácán (Polyplectron katsumatae) maláj pávafácán (Polyplectron malacense) borneói pávafácán (Polyplectron schleiermacheri) díszes pávafácán (Polyplectron napoleonis, korábban Polyplectron emphanum)
A díszes pávafácán (Polyplectron napoleonis) sok tekintetben elüt rokonaitól. Ez a leginkább izoláltan élő faj, mely kizárólag a Fülöp-szigetekhez tartozó Palawan sűrű trópusi erdeiben fordul elő. Legközelebbi rokonfaja az alig ismert életmódú borneói pávafácán (Polyplectron schleiermacheri), mely Borneó szigetének síkvidéki esőerdeiben honos. Ez a faj bizonyos tulajdonságai alapján szoros rokonságban áll a maláj pávafácánal (Polyplectron malacense), mely kizárólag a Maláj-félsziget déli részén fordul elő. Mindkét faj tojói egyszerre csak egyetlen tojást raknak, mely egyedülálló a fácánfélék családján belül. Feltehetően a trópusi éghajlathoz való alkalmazkodás eredménye, mivel egész évben tudnak költeni.
Előfordulásuk Elterjedési területük Ázsia trópusi és szubtrópusi részére esik.
Megjelenésük A pávafácánok tollazata egyszínű szürkés vagy barnás, hiányzik róluk a többi fácánfajra jellemző tarka tollazat. A szépen mintázott farokfedő tollakat kivéve a hím és a nőstény között nincs észrevehető különbség. A hímek ha összecsukva tartják farkukat nagyon jelentéktelen színűnek tűnnek, kivéve a díszes pávafácán (Polyplectron napoleonis) hímjét, melynek színpompás külsejére utal a neve is.
A fácánfélék többségére jellemző csupasz, élénk színű bőrlebernyegek az arcon és a nyakon, a pávafácánoknál teljesen hiányoznak.
A fajok többségénél a hímek egyetlen dísze szépen színezett pávaszemekkel dúsan ellátott farokfedőtollai. A pávaszemek többnyire zöldes vagy kékes fényben irizálnak és nagyon tetszetőssé teszik az egyébként egyszínű farokfedő tollakat. Ilyen fénylő tollak kisebb méretben többnyire a szárnytollakon illetve olykor a mellen is láthatóak. A párválasztás során döntő fontossággal bírnak a dísztollak a tojók számára.
Életmódjuk A pávafácánokat nem könnyű észrevenni a vadonban, mivel lakóhelyük a sűrű esőerdők, ahol az aljnövényzetben rejtőzködve élnek. A legtöbb faj kizárólag síkvidéki esőerdőkben honos. Egyedüli kivétel a hegyi pávafácán vagy más néven Rothschild-pávafácán (Polyplectron inopinatum), mely hegyvidéki területeken él. Ez a faj a Maláj-félsziget hegyvidéki esőerdeinek dús aljnövényzetében honos.
A fajok többsége kis fészekaljat rak egyszerre, egyes fajok egyszerre csak egyetlenegy tojást költenek ki. Azonban évente többször is költhetnek, mivel a trópusi övezetben nincs kifejezett szaporodási időszakuk. Több fajukról feljegyezték, hogy évente 8-11 alkalommal neveltek fiókákat.
A költés sikeressége és a fiókanevelés kizárólag a tojók feladata mindegyik fajnál. A hímek a fácánfajok többségéhez hasonlóan poligám kapcsolatban élnek és a tojókkal a párzási időszakokon kívül semmilyen kapcsolatban nem állnak.
A fiókák többnyire 20-22 napos költés után kelnek ki a tojásból. Kezdetben nem tudnak önállóan táplálékot szerezni maguknak ezért a fácánféléken belül egyedülálló módon a tojók egy ideig etetik őket. Fogságban ahol a hím madarak állandóan jelen vannak, feljegyezték, hogy olykor a hímek is megetették a fiókákat. Ezt a pávafácánok rejtőzködő életmódja miatt eddig szabadban még nem látta senki sem. A fiókák igen gyorsan megtanulnak önállóan táplálékot szerezni maguknak. Sokszor fel is ugrálnak a levegőbe, hogy elkapjanak egy-egy arra repülő rovart. Szükségük is van rá hogy hamar önellátóak legyenek, mert anyjuk igen gyorsan újra párzik és lerakja a következő fészekalját.
Természetvédelmi helyzetük A Polyplectron nem több faját is veszélyeztetett madárként tartják számon. A fő veszélyeztető tényezőjük mindenütt élőhelyük elpusztítása. A nemből a leginkább fenyegetett fajok a díszes pávafácán (Polyplectron napoleonis) és a maláj pávafácán (Polyplectron malacense). Mindkét fajnak viszonylag kicsi az elterjedési területe és mindkét területen intenzív erdőirtás folyik.
A nemből a legelterjedtebb faj a pávaszemes fácán vagy szürke pávafácán (Polyplectron bicalcaratum). Ez a faj sokszor az kiirtott esőerdők helyén felnövekvő másodlagos bozótosokban is megél és mivel ennek a fajnak van a legnagyobb elterjedési területe, így nem veszélyeztetett.
Források
Paul Johnsgard: Pheasants of the world – Biology and natural history, Smithsonian Institution Press, Washington 1999,
Kategória:Madárnemek