Haiman György (Budapest, 1914. május 26. – Innsbruck, 1996. augusztus 13.) tipográfus, könyvművész, nyomdatörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudomány doktora, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja (1992), Kner Izidor (1865–1930) unokája.

Életpályája

Kaesz Gyulánál tanult az Iparművészeti Iskolában 1929–1932 között. 1932–1934 között a nyomdászat mesterfogásait sajátította el a gyomai Kner Nyomdában és a budapesti Hungária Nyomdában. 1933–1934-ben az Atelier művészeti tervező és műhelyiskola grafikai szakán tanult, ahol Végh Gusztáv, Kner Albert voltak a mesterei. Haiman már 1938-ban kitűnt könyvtervezői tevékenységével, két kötetéért (Radnóti Miklós: Meredek út; Régi magyar szerelmes versek) a Magyar Bibliophil Társaság oklevéllel jutalmazta.

1937. április 25-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Hajdu Veronikával (1916–1962), Hajdu Miklós és Déri Vilma gyermekével.A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 250/1937. folyószám alatt.

1932-től 1945-ig betűszedő volt a Kner Nyomdában, illetve a Hungária nyomdában. A második világháború alatt, 1942–1944 között többször behívták munkaszolgálatra. 1945-től 1948-ig a Kner Nyomdát vezette. 1948-ban kinevezték a Könyvnyomdaipari Központ igazgatóhelyettesévé. 1951 és 1963 között a Nyomdaipari Igazgatóság osztályvezető főmérnöke volt. 1963. július 1-jétől a Nyomdaipari Tröszt vezérigazgatójává nevezték ki. 1967. április 15-től a Magyar Iparművészeti Főiskola címzetes főiskolai tanára, 1968-tól a Tipografikai Tanszék vezetője, 1971 és 1983 között tanszékvezető egyetemi tanára volt.

1948-ban megalapította a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesületet. Rendszeresen publikált a Magyar Grafika című nyomdaipari szakfolyóiratba. 1957-től a megalakult Helikon Könyvkiadótól rendszeresen kapott megrendeléseket könyvtervezésre.

Gyakorlati tervező munkájával, pedagógiai és publikációs tevékenységével a magyar nyomdászat, nyomdászattörténet és a tipográfiai tervező művészet egyik legjelentősebb alakja a 20. század második felében. Sokat tett a szép magyar könyvért, egységben szemlélte a könyvet mint műalkotást, a tartalom és a forma egységének megteremtésére törekedett kezdve a betűtípusok megválasztásán, a könyv lapján elhelyezett szöveg arányosságán (szedéstükrön) keresztül a címoldal, címsorok, a kötés, a borítófedél, az illusztrációk mértékéig. S adott erre példát, köztük Tótfalusi Kis Miklós a betűművész és a tipográfus című könyvnek ő volt a szerzője és egyben tipográfusa. E könyv nemcsak tartalmában, hanem egész megjelenésében is az ő munkáját dicséri, de valójában és hatásában Tótfalusi Kis Miklósnak állít örök emléket. Az egész tipográfusi munka egy csendes háttérmunka, fő a tartalom, ha a tartalomhoz jól illeszkedik a megjelenés, akkor azt az olvasó talán észre sem veszi. Az irodalomtudomány kandidátusa (1973), majd doktora (1993). 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia egyik alapító tagja. Haiman a 20. század második felében Lengyel Lajossal, Szántó Tiborral együtt a legjelesebb könyvművészek sorába tartozott. Mindhárman Tótfalusi Kis Miklós-díjasok. Haiman tanítványa volt többek között Virágvölgyi Péter, Vida Győző, Kiss István vagy Keresztes Dóra.

Családja

Apja Haiman Hugó (1881–1932), anyja Kner Ilona. Kétszer nősült. Két fiú és két lány apja.

Művei (válogatás)

A nyomtatott betű művészete, 1942 Kner Imre: A könyv művészete, szerk., 1957 Tótfalusi Kis Miklós, monográfia, 1972 Tótfalusi Kis Miklós Mentsége, szerk., 1974 Bod Péter és a magyar nyomdászat, 1975 Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája [Tolnai Gáborral], 1978 A könyv műhelyében, tan., 1979 A Kner-család és a magyar könyvművészet, 1979 Nicholas Kis, a Hungarian Punch-cutter and Printer, Bp. San Francisco, 1983 A Kner-nyomda, kiadványainak tükrében 1882-1944. [Lévay Botondnéval], 1982 Tótfalusi Kis Miklós. Előadások, szerk. [Gomba Szabolcsnéval], Debrecen, 1985 Kner Izidor: Fél évszázad mezsgyéjén, szerk., 1987 Kner Imre emléke, szerk., 1990; A nagyszombati jezsuita kollégium és az egyetemi nyomda leltára 1773 A nagyszombati egyetemi nyomda betűmintakönyve, 1773 [hasonmás] [Muszka Erzsébettel és Borsa Gedeonnal], 1997

Díjai, elismerései bélyegkép|jobbra|Tótfalusi Kis Miklós-díj Magyar Bibliophil Társaság oklevele (1938) Szocialista Kultúráért (1958) Munka Érdemrend arany fokozata (1964) Tótfalusi Kis Miklós-díj (1974) Gutenberg-díj (Lipcse, 1977) Szocialista Magyarországért érdemrend (1983) Földi Lászó-díj (1994) Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete Életmű Díja (1995) Gyomaendrőd város díszpolgára (1996)

Jegyzetek

Források

Magyar és nemzetközi ki kicsoda. Budapest, 1994.

Kapcsolódó információk Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája / [Tolnai Gábor, Haiman György tanulmányával ; latin szöveget sajtó alá rend. Kulcsár Péter ; ford. Jakó Zsigmond, Tóth István, Weöres Sándor [mell.: Az 1702. évi kárta hasonmása]. – Budapest : Akadémiai Kiadó, 1978. – 109 p.

Kapcsolódó szócikkek Magyar grafikusok listája Magyar bélyegtervezők listája

Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Magyar tipográfusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1914-ben született személyek Kategória:1996-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:Munkaszolgálatosok Kategória:A holokauszt magyar túlélői