Antal László (Szob, 1930. június 25. – Washington, 1993. január) nyelvész, strukturalista, az amerikai strukturalista nyelvészet egyedüli képviselője Magyarországon. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar (ELTE-BTK) Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanáraként disszidált 1985-ben.
1961-ben A magyar esetrendszer címmel nyújtotta be (nagy)doktori értekezését, amelyet azonban elutasítottak, de a Nyelvtudományi Értekezések sorozatban mégis megjelenhetett 1961-ben. Ennek ellenére ez a műve volt az, amely mind a mai napig hatással van a mai magyar nyelvészetre, különösen a számítógépes nyelvészetre, és amely 2005-ben A formális nyelvi elemzés című művével együtt újra megjelent.
"Docens" fedőnéven a BM III/III-2-a alosztály foglalkoztatta 1978 és 1984 között. Beszervezett ügynökként az ELTE BTK oktatóiról, hallgatóiról, volt tanítványairól írt elemzéseket, részletes, magánéletüket is érintő jellemzéseket. Számos jelentés szól a Hétfői Szabadegyetem (az ún. repülő egyetem) előadásairól, a szamizdatról és a Mozgó Világ-ügyről is. Tartótisztje Éder Mihály r. százados volt.
Családja Édesapja Antal Jenő (?–1960) MÁV-segédtiszt, édesanyja Lóbis Mária, testvére Antal Jenő villamosmérnök volt. 1957-ben vette feleségül tanítványát, az 1935. október 16-án Budapesten született Csongrády Zsuzsannát (Csongrády /Csongrádi/ Zsuzsa/nna/ Magdolna), Csongrády Zoltán Szvoboda és Horváth Izabella (1900–1974) tanítónő lányát, aki több könyvének is a fordítója volt, és akitől két fia született. Az idősebb fiú Antal László Zoltán, aki 1960. március 5-én született Budapesten, és 2004. október 16-án hunyt el Nagymaroson. Fiatalabb gyermeke Antal Zoltán Kornél (1964– ), aki édesanyja születési nevét használja, és a Csongrády Zoltán K. nevet vette fel.
Antal László özvegye, Csongrády Zsuzsanna 2013. február 1-jén Salgótarjánban hunyt el, és földi maradványait 2013. március 6-án helyezték végső nyugalomra Zebegényben, ahol 1985-ös disszidálásuk előtt élt a család.
Élete A budapesti Mátyás Király Gimnáziumban az Esze Tamás Népi Kollégium tagjaként érettségizett 1949-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) végzett 1953-ban magyar–angol–orosz szakon. Egyetemi tanulmányai idején az Eötvös Collegium diákja volt, majd a tanára lett. A Lenin Intézetben oroszfordító szakra került, ahol 1953-ban szerzett orosz-magyar fordítói oklevelet. Közvetlenül az egyetem elvégzése után Tamás Lajos aspiránsaként az ELTE Román Filológiai Tanszékére került, ahol albán nyelvet tanult és tanított itt 1957-től 1959-ig, majd 1959-től az ELTE Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékén 1961-ig adjunktusként. Zebegényben élt. A nyelvtudományok kandidátusa lett 1957-ben. 1960-ban Rómában vendégoktató. 1961-től az Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék docense lett. Telegdi Zsigmond tanszékvezető egyetemi tanár 1961. január 6-án kelt előadói jelentésében így jellemzi Antalt az állás betöltése kapcsán:
„A Kar dékánja a Művelődésügyi Közlöny 1960. évi december 1-i számában pályázatot hirdetett az Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszéken betöltendő docensi állásra. A meghirdetett pályázatra Antal László egyetemi adjunktus és Szabó István dr. magyar-német-orosz szakos tanár jelentkeztek. [...] Antal László tudományos munkájának középpontjában a nyelvelmélet és a magyar nyelv strukturális elemzésének problémái állnak. Ezek a problémák nyelvtudományunkban hosszú időn át nem kapták meg a kellő figyelmet; ez különös fontosságot ad Antal László tevékenységének. Antal László az oktatás területén is értékes, eredményes munkát végez. Nevelő munkája hatékony, a hallgatókkal jó kapcsolata van. 1958-ban a MSZMP tagjelöltje, majd 1960 tavaszán tagja lett. Eredményes oktató munkájára és tudományos tevékenységére való tekintettel tisztelettel javaslom a szakbizottságnak, hogy docensi pályázatát támogatni, a pályázat elfogadását a Kari Tanácsnak ajánlani szíveskedjék.”
Antal László docensi kinevezését az Egyetemi Tanács az 1961. január 20-ai ülésén 22 igen és 4 nem szavazattal, valamint 1 tartózkodás mellett támogatta.
1961-ben A magyar esetrendszer címmel nyújtotta be (nagy)doktori értekezését, amelyet azonban elutasítottak, de a Nyelvtudományi Értekezések sorozatban mégis megjelenhetett 1961-ben. Ennek ellenére ez a műve volt az, amely mind a mai napig hatással van a mai magyar nyelvészetre, különösen a számítógépes nyelvészetre, és amely 2005-ben A formális nyelvi elemzés című művével együtt újra megjelent.
Közben 1962 és 1968 között az MTA Általános Nyelvészeti Bizottságának a titkára. 1966-tól 1967-ig Ford-ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokban és 1970-től 1972-ig Regensburgban vendégoktató.
1981-ben elnyerte a nyelvtudományok doktora fokozatot. „Antal László nemrégiben kapta meg egyetemi tanári kinevezését az ELTE általános és összehasonlító nyelvészeti tanszékére. Ezzel majdnem egyidőben került a könyvesboltokba a Nyelvek nyomában című ismeretterjesztő munkája. Nem ez az első ilyen jellegű műve.”
1985. július 1-jei hatállyal az Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék vezetőjévé nevezték ki, de ő akkor már végleg elhagyta az országot, és az NSZK-ba disszidált. Felesége is vele tartott. Az NSZK-ból pedig az Amerikai Egyesült Államokba ment. Virginia állam Manassas nevű városában telepedett le, a lakcíme 7444 Emerald Drive Manassas, VA 22110 volt.Lásd a Wordben megjelent (1988, 1991) cikkeit.
Szívrohamtól halt meg az amerikai fővárosban, Washingtonban. Szellemi öntörvényűség jellemezte. Nyelvtudása lenyűgöző volt. A szokásos nyelveken kívül, mint az angol, orosz, német és francia, tudott albánul, indonézül, arabul is.
Munkássága Az amerikai strukturalizmus eredményeit próbálta átültetni a magyar viszonyokra. Nyelvészeti ismeretterjesztésben nagy érdemeket szerzett. Antal László, a strukturalista leíró nyelvészet legkiválóbb hazai művelője még nem foglalta el méltó helyét a magyar nyelvészeti közgondolkodásban. Ennek oka egyrészt az, hogy a több nyelven publikáló, hatalmas tudásanyagot alkalmazó nyelvész sorsa szerencsétlenül alakult, másrészt az, hogy Antal a modern nyelvészetnek egy olyan paradigmájában alkotott, amelynek Magyarországon kevés az értő képviselője. Antal a Noam Chomsky előtti amerikai strukturalizmus eredményeit alkalmazta a magyar nyelv leírásában.
Hatása a mai magyar nyelvészetre bélyegkép|jobbra|220px|Ferdinand de Saussure svájci nyelvész Munkássága nem tudott igazán gyökeret verni a magyar nyelvtudományban, amelyet napjainkig – szinte kizárólag – két irányzat, a hagyományos leíró nyelvészet és a chomskyánus elméleti nyelvészet művelése határoz meg.
Antal módszere és elemzései a hazai számítógépes nyelvészet elmúlt évtizedben való kibontakozásával váltak érdekessé. A gépi feldolgozáshoz anyanyelvünkről való tudásunkat a lehető legnagyobb precizitással és elméletfüggetlenséggel kell megfogalmaznunk. Ez a két sajátosság Antal egész életművét jellemzi, és sem az Antal előtti, sem az Antal utáni magyar nyelvtudományban nem járt senkinél ennyire együtt.
Nyelvészkollégája, Papp Ferenc írta róla a halála után: „Sok rosszat fognak hallani róla kivált azok, akik személyesen nem ismerték. Egyrészt azért, mert majdnem mindez a rossz igaz. De másrészt és főleg mert még ma is félnek egyenes, kompromisszumot nem ismerő, mindig újra törő jellemétől.”Papp (1994: 225).
Nemcsak a nyelvtudományon mint tudományon belül hatottak a művei, cikkei, írásai: akár negatívan, akár pozitívan, de közömbösen senki sem fogadhatta őket, hanem az ismeretterjesztésben is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Miután a nyelvtan nem a legnépszerűbb tárgyak egyike a diákok körében, így a nyelvtudomány felé való csalogatás és érdeklődés-felkeltés is fontos teendője lenne a mai magyar nyelvtudománynak Antal szellemében. Antal szellemes és mindenki számára követhető fogalmazásában és stílusában azok számára is tudott hatni és ismereteket közvetíteni, akik nem elsősorban a nyelvtan, a nyelvészet iránt érdeklődtek. Antal másik jelentősége, hogy a nyelvtudomány önálló tudományos létét hangsúlyozta mindig, ami következett a strukturalizmus Ferdinand de Saussure kidolgozta alapelveiből.
Művei
Műveinek listája a teljesség igényével készült, de a termékeny nyelvésznek még mindig akadhatnak eddig ismeretlen írásai, főleg, melyeket az USA-ban publikált. Könyvei 50-es évek Antal, László 1958: Magyar hangtani dolgozatok : tanulmánygyűjtemény. Nyelvtudományi értekezések (17). Akadémiai Kiadó, Budapest
60-as évek Antal László 1961: A magyar esetrendszer, Akadémiai Kiadó, Budapest. = Nyelvtudományi Értekezések 29. (Benyújtott, de elutasított doktori értekezés is. Reprint SZAK Kiadó, Bicske, 2005.) Antal, László 1963: Questions of Meaning, Mouton, The Hague. Antal László 1964a: A formális nyelvi elemzés, Gondolat, Budapest. (Reprint SZAK Kiadó, Bicske, 2005.) Antal, László 1964b: Content, Meaning, and Understanding, Mouton. The Hague. Antal László – Csongor Barnabás – Fodor István 1970: A világ nyelvei, Gondolat, Budapest.
70-es évek Antal, László (szerk.) 1972: Aspekte der Semantik, Athenäum, Frankfurt/M. Antal László 1976: A tartalomelemzés alapjai, Magvető, Budapest. Antal László 1977: Egy új magyar nyelvtan felé, Magvető Kiadó, Budapest. Antal László 1978: A jelentés világa, Magvető, Budapest.
80-as évek Antal László (szerk.) 1981a: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 1 A prágai iskola, Tankönyvkiadó, Budapest. (szerkesztői bevezető, ford. többek között: Csongrády Zsuzsanna) Antal László 1981b: Nyelvek nyomában, Móra, Budapest. Antal László (szerk.) 1982a: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 2, Az amerikai strukturalisták, Tankönyvkiadó, Budapest. (ford.: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1982b: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 3, A genfi iskola 1, Tankönyvkiadó, Budapest. (szerkesztői bevezető, ford. többek között: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1982c: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 3, A genfi iskola 2, Tankönyvkiadó, Budapest. Antal László (szerk.) 1983a: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 4, A koppenhágai iskola 1, Tankönyvkiadó, Budapest. (szerkesztői bevezető, ford.: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1983b: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 4, A koppenhágai iskola 2, Tankönyvkiadó, Budapest. (ford.: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1984a: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 5.1, Tankönyvkiadó, Budapest. (szerkesztői bevezető, ford.: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1984b: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 5.2, Tankönyvkiadó, Budapest. (ford.: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1984c: A világnyelv, Gondolat, Budapest. Antal László 1985: A hatodik mondatrész, Magvető Kiadó, Budapest. Antal László (szerk.) 1986a: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 6.1, Tankönyvkiadó, Budapest. (szerkesztői bevezető) Antal László (szerk.) 1986b: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 6.2, Tankönyvkiadó, Budapest. Antal László (szerk.) 1986c: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 6.3, Tankönyvkiadó, Budapest. (ford.: Csongrády Zsuzsanna)
Cikkei 50-es évek Antal László 1956: Kibernetika és nyelvtudomány, Magyar Tudomány 7–12, 337–340. Antal László 1958a: A strukturalizmusról, Magyar Nyelvőr 82, 94–99. Antal László 1958b: Észrevételek a metalingvisztikáról, Magyar Nyelvőr 82, 343–351. Antal László 1959a: A morfémáról, Magyar Nyelv 55, 16–23. Antal László 1959b: Gondolatok a magyar főnév birtokos ragozásáról, Magyar Nyelv 55, 351–7. Antal László 1959c: Megjegyzések a szóállomány statisztikai vizsgálatáról, Magyar Nyelvőr, 307–311. Antal László 1959d: Megjegyzések Kenneth L. Pike „egyesített” elméletéről, Nyelvtudományi Közlemények 60, 403–406.
60-as évek Antal László 1960a: A nyelv objektivitásának kérdéséről, Magyar Nyelvőr 84, 351–355. Antal László 1960b: Hány esete van a magyar főnévnek? Magyar Nyelv 56, 52–57. Antal László 1960c: Mitől függ, hogy hány morféma? Magyar Nyelv 56, 358–360.