A Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (rövidítve SZEFHE) az erdélyi fiatalok egy csoportja által 1920-ban létrehozott önsegélyező szervezet.
Története és tevékenysége A háború borzalmait végigélt fiatalok, akik közül többen személyes élményként tapasztalták meg a nagyhatalmak politikáját, és tudták, miért következett be az „összeomlás” a harctéren és otthon egyaránt, és akiket fogságból, kórházból, háborúból hazatérve szülőföldjükön üldöztek, megaláztak, menekülésre késztettek.Raffay Ernő 1995. Ránki György. 1989. Erdélyben 1920. szeptemberétől a teológiákon kívül egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézmény sem működhetett, így azok a magyar anyanyelvű fiatalok, akik nem tudtak jól románul, de diplomát akartak szerezni, külföldre kényszerültek, el kellett hagyniuk szülőföldjüket.Mikes Imre 1996. 267. Nem rendelkezik az egyesület semmiféle összeírással, de még becsléssel sem, arra vonatkozóan, hogy hány diák vagy tanulni vágyó fiatal, ifjú értelmiségi hagyta el hazáját a trianoni békeszerződés miatt.A népszámlálási adatokból utólag levont következtetések 200 000 bevándorlót említenek, mert ennyivel gyarapodott egy évtized alatt a Trianon utáni országrész felnőtt lakossága a háborús veszteségek ellenére.
Az egyesület céljai A SZEFHE az otthontalan székely a fiatalokból verbuválódott az összetartozás-tudat és a szülőföld szeretet ápolására, a jogosnak tartott határ-revízió hangoztatásával, az igazságtalannak mondott békeszerződés ismeretében, a jövőbe vetett hit reményében. Csanády György két évtized múltán így vallott: „1920-21-ben ötenCsanády György, Incze Antal, János Áron, Kolosváry-Borcsa Mihály, Zakariás Gergely Sándor. építettük a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületét, ami akkori hontalanságunkban hazánk, szegénységünkben otthonunk, árvaságban anyánk, világból kiesettségünkben egész világunk volt.”Csanády György Bp. 1941. 4.
Az egyesület keletkezése A költő Csanády György 1941-es visszaemlékezése szerint „öt hontalan álmodta meg” azt az egyesületet, amely formálisan 1920-ban jött létre és 1939. március 26-án társult az Erdélyi Szövetséghez,Az Erdélyi Szövetség 1939-ben 54 különböző egyesületet tömörített. Ezek közé lépett a SZEFHE, de a csatlakozással önállóságát nem adta fel. de 1945-ben még önálló kiadványokkal, rendezvényekkel részese volt a közéletnek. Létezésének egyik bizonyítéka, hogy 1946-ban tiltakozik a székház bezárása ellen.Rajk László belügyminiszter utasítására 1946. június 14-én azonnali hatállyal bezárták a Liszt Ferenc téri Székely házat. A szervezet életrehívója Csanády György 25 éven át irányította és összefogta a sokszínű egyesület munkáját.
A SZEFHE bemutatkozása 1922-ben az egyesület által fenntartott Új Élet című újságban olvasható.A tájékoztató írást a sajátos hangvétele miatt kell figyelemre méltatni: „Legyen a tiétek minden áldás riadó ősök, kik dobbanó egészségtek megfáradt erejét Hadúr elé vittétek Áldozatra. Harcba, becsületben előjáró nemzetségfők elől botokkal, okos Táltosaitok áldozó hitükkel vezettek, kormányoztak, indítottak ezer évnek elébe…. A munka vége messzi, de közel sok a tennivaló, s azért a földért a verejték se kár. Hát hulljon a verejték, hulljon a vér is, minden cseppjében egy új mag kél ki, minden új mag az erdőt sokasítja. Incze Antal: Szefhe című írása az Új Élet 1922. május 21-i számában jelent meg az előző napi ünnep, a nagyáldozat élményével. Az alapelveket Incze Antal fogalmazta meg tekintettel a nemzetiségi, közösségi és "áldozati" (pénzügyi) feladatokra. János Áron közgazdász vállalt felelősséget az anyagi lét megteremtéséért, Kolosváry-Borcsa Mihály akkor még katonaként "politikamentes nemzetvédelem" eszme kidolgozására vállalkozott, Zakariás Gergely Sándor, a művelődésügy szakértője a művészet ápolásáért volt felelős. Előzménynek tartották a hivatalos keretet nem öltött, Bándy Árpád, Antal Dezső, Farkas Imre, Zakariás Árpád és János Áron által 1918/1919-es tanévben kitervelt diákszövetséget. A felsorolt személyek közül többen a két világháború közti évek közügyeiben jelentős szerepet vállaltak.
A nyilvános bemutatkozás egyik emlékezetes alkalma 1922. március 26-án volt a Budai Vigadóban (ma Corvin tér 8.), ahol védnökséget vállalt Horthy Miklós, Bethlen István és Teleki Pál. Ezt megelőzően a március 15-dikei megemlékezésen az Ébredő Magyarok Szervezetével együtt ötvenezer embert megmozgató ünnepség szervezésében vállalt feladatot.
Tevékenysége
A SZEFHE tevékenysége széles körű volt, de leginkább a kulturális eseményekre vonatkozó információk maradtak fenn, amelyekről az Új Élet rovata, a "Szefhe Hírek" tanúskodik. Közvetett írások szólnak az egyesület segítő tevékenységéről, például az érettségi előtt álló hontalan fiatalok elszállásolását kollégiumok létesítésével oldották meg. Egy-egy ilyen lakóhely kialakítása, felavatása a szervezet keretein túlmutató esemény volt, amelyet Bethlen István, Teleki Pál személyes jelenléte is mutat.Bethlen István és Teleki Pál a SZEFHE rabonbánja volt, vagyis legfőbb tanácsosként, vezetőként tisztelték. Bethlen István iránti megbecsülést jól mutatja Szegedy Maszák Aladár személyes hangú visszaemlékezése, aki szerint a békekoncepciót illetően ő volt „Magyarország leghatalmasabb embere” (Szegedy Maszák 1996. II. 150. 1922-től Szegeden a SZEFHE működtette a Bethlen István fiúkollégiumot, amelynek felavatását maga a miniszterelnök, Bethlen István megtisztelte. Az egyetemisták számára szálláshelyet kerestek,Szegeden nyílt meg a Bocskai Kollégium 1928-ban, amelyet állami segítséggel létesítettek a menekült fiatalok részére. a szülőföldről kitiltottaknak az útlevelek megszerzésében hivatalosan jártak el, tankönyvek vásárlását az ajándékozóknak adott tanácsokkal igyekeztek könnyíteni, a betegeknek orvosi felügyeletet, ellátást szerveztek, a szünidőben nyári munkát ajánlottak és más egyéb módon karolták fel az idegenbe került, családi háttér nélkül maradt fiatalokat. Ezekről a látszólag apró, de az emberek életét alapvetően meghatározó eseményekről kis hírek tanúskodnak az Új Életben.A rendelkezésre álló adatok szerint a szervezet független volt a felekezeti különbségektől. Bármilyen vallású csatlakozhatott. Társadalmi tagolódástól is elhatárolódott, és a megnevezés ellenére nem csak diákok, hanem idősebbek is tagok lehettek, a nem értelmiségi területen dolgozókról érdemeik kapcsán egy-egy rendezvényről szóló tájékoztatás ad hírt.
Az egyházaktól, társadalmi szervezetektől független egyesület eredményeiről adott áttekintést húsz év távlatából Csanády György A májusi nagyáldozat című könyvben. Ez a mű valójában egy rituális forgatókönyv a két évtizeddel korábban kitervelt egyesületi ceremónia lebonyolításához. A címlapon 1921-es évszám olvasható, és valóban az eredeti alkotást tette közzé kiegészítve a bevezetővel és krónikás adatokkal. A záró fejezet kronológiai rendben ad hírt a "nagyáldozatokról". A mai tudásunk szerint a SZEFHE tevékenységéről ez a kiadvány ad legsokoldalúbb tájékoztatást, amit az újságok híradásaival, visszaemlékezések felhasználásával egészítettünk ki.
Nem kétséges, hogy a SZEFHE létrejötte az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződéssel, pontosabban a trianoni döntéssel szorosan összefügg. Magyarországról leválasztott területeken a magyar nyelvű állami felsőoktatási intézmények megszüntetése a diákok és a tanárok között méltánytalanságot, általános mozgalmat váltott ki.Dümmerth Dezső 1998. 11., A román irredentizmusról, a gyulafehérvári határozatról a trianoni események visszhangjáról l. Mikes Imre 1931. A rendszerváltás előtt megszaporodtak a hivatalos történelemírással szembenálló vélekedések, amelyek tényekre alapozva más látásmódot hirdettek. v.ö. Függelék Nemeskürty István Édes Erdély című dokumentumjáték című művéhez. (Nemeskürty István 1988. 107.) A revízió nyílt felvállalására vall, hogy a háborús eseményeket, a békeszerződést történészek, politikusok, katonák szakmai szempontok szerint interpretálták. Bár a székely egyetemistákat és főiskolásokat tömörítő egyesültet 1921-ben jött létre, már egy éven belül 12 nagy csoportot, "nemzetséget" hozott létre, ami kibővült a délvidéki és felvidéki diákok csoportjaival. A központ Szegeden volt, nem véletlenül, hiszen a trianoni békeszerződés értelmében megszüntetett kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanári karának, diákjainak egy része Szegedre települt. A székhelye ennek ellenére Budapesten működött a Deák tér 2. sz. alatt. Az egyesület legfelsőbb szerve a Nemzetségfők Tanácsa volt. Első ülésre 1921. április 29-én került sor. Vidéken alszervezetek tevékenykedtek, elsősorban egyetemi városokban: Debrecenben, Szegeden, Keszthelyen, Mosonmagyaróváron. Az alábbi területi szervekről vannak adatok:
1921 októberében jött létre a Szegedi SZEFHE (Incze Antal vezetésével) 1922. februárjában alakult a Soproni SZEFHE (Mildschütz Gyula vezetésével) 1922. májusában alakult a Debreceni SZEFHE (R. Sánta István irányításával) 1922. szeptemberében alakult a Keszthelyi SZEFHE (Radnóti István vezetésével) 1922. októberében alakult a Pécsi SZEFHE (Gelei Kálmán vezetésével) 1923. áprilisában alakult meg a magyaróvári SZEFHE (vezetőjét nem ismerjük)
Az országhatár túlsó oldaláról érkező egyetemisták és főiskolások szervezeti összefogására szintén a SZEFHE vállalkozott. Így 1922-23-ban létrejött a SZEFHE Területi Szövetsége, ami három egységet tömörített: Délvidéki EFHE, Felvidéki EFHE és a Vidéki SZEFHE. A „Szefhék Országos Szövetsége” először 1922. december 8-án ülésezett Budapesten.
Azok a fiatalok, akik a kolozsvári egyetem megszüntetésére vonatkozó döntés ellen írásos tiltakozást nyújtottak be és aláírásukkal igazolták szembenállásukat, Romániában nemkívánatos személyek lettek. Hazatérésüket nemcsak az okmányok hiánya, hanem a kitiltás is nehezítette.Személyes érintettségből tudom, hogy édesapámat Kríza Kálmánt más háromszáz diákkal tanárral együtt utasították ki Erdélyből, és öt éven át nem volt módja özvegy édesanyját meglátogatni, testvére temetésére hazatérni. A szülőföldről eljött, kitiltott egyetemisták számára nemcsak összetartozás-tudatot, a hazához való hűséget jelentette az egyesületi tagság, a rendezvényeken való részvétel, hanem segítséget a mindennapi ügyek intézésében. Az egyesület vezetői sokféle programmal, személyes odafigyeléssel, részben anyagi támogatás megszervezésével álltak a sokféle problémával küszködő fiatalok mellé. A szülőföldtől való elszakadás, a családi háttér hiánya, a kapcsolatrendszer nélkülözése miatt a civil szervezet eme formája programokon túlnövő jelentőségű volt.
A SZEFHE gazdasági, jóléti, nemzetvédelmi és kultúrpropaganda osztályának vezetője Szász Béla volt, aki 1922. áprilisában kezdte ilyen irányú tevékenységét és 1922. október 25-én nyújtotta be tervezetét a Tanácsnak. A szervezeti, gazdálkodási feltételek rendezésének egyik következményeként 1922-23-ban Baránszky LászlóBaránszky Jób László (1897-1987), későbbi irodalom-esztéta ifjúkori szegedi kötődésének egyik bizonyítéka. megszervezte a SZEFHE gazdasági osztályát egy cipőkészítő és bőrdíszmű üzem támogatásával. A külügyi osztály irányítását 1926-tól Tamás András vezette, amire a bonyolult határátlépési előírások, tiltások miatt volt szükség. Volt segélyezési csoportjuk, amelyet a Sicula gazdasági és kereskedelmi Rt. jótékonyságával lehetett működtetni.