Árki () falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Sikirevcihez tartozik.

Fekvése Bród központjától légvonalban 32, közúton 38 km-re keletre, községközpontjától 3 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Szávamenti-síkságon, az A3-as (Zágráb-Lipovac) autópálya és a Száva folyó között, az Eszék-Slavonski Šamac vasútvonal mentén fekszik ott, ahol a Berova-patak a Szávába ömlik.

Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már ősidők óta éltek emberek. A „Gođevo”Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4833 és a „Gođevo-Berava”Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4834 régészeti lelőhelyek feltárására 2000-ben a Zágráb-Lipovac autópálya építésének előkészítő munkálatai során került sor. A feltárt régészeti lelőhelyek az őskor, a klasszikus ókor és a középkor korszakaiba tartoznak. A leletek többségét kerámia-, tégla- és kőtöredékek képezik. A legrégibb leletek a kőrézkori bádeni és kosztoláci kultúrához, valamint az újkőkorszaki Sopot- és Starčevo-kultúra kezdeteihez tartoztak, míg a késő bronz- és a korai vaskorban már a különféle kulturális eredetű csoportok egymással is érintkezésbe kerültek. A kelta törzsek által lakott Szávamente a vaskorra az intenzív transzeurópai kapcsolatok területévé vált. Végül Pannónia déli részét a római légiók foglalták el. A római korszakban itt vezetett át a fontos Siscia-Sirmium kereskedelmi és hadiút.

A terület a középkorban is megőrizte jelentőségét, amint azt a sűrű népesség és a lelőhelyek száma is jelzi. A „Gođevo-Berava” lelőhely legkésőbbi leletei a 14. - 16. századból származnak. A középkorban a mai Šamac közelében fontos átkelőhely volt, melyet Mihaljevački brodnak, azaz Mihaljeváci révnek neveztek és amelyen át élénk forgalom folyt Szlavóniából Bosznia felé. Az átkelőhely megvédésére a terület akkori birtokosa a Beriszló család 1500 körül felépíttette Árki várát, melyet 1506-ban „Arky” névenEzt a várat gyakran összetévesztik a másik Árki nevű erősséggel, melyet Zsigmond király 1407-ben építtetett Szávaszentdemetertől délkeletre a Száva ottani átkelőhelyének őrzésére. Ez a hely ma a szerbiai Jaraknak felel meg. említenek először, amikor már a Garaiak kosztormán-szentdénesi kastélyához tartozott.Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894. A térséget 1536-ban szállta meg a török. Ezután a várat már nem említik, így valószínűleg még 1550 előtt elpusztult. Árki 1572-ben „Yarki” néven kis faluként 10 házzal, mint a Szerémi szandzsák része szerepel a török defterben.

Árkit a szlavóniai települések 1698-as kamarai összeírásában nem említik. 1702-ben a határőrség szervezéskor 25 házzal és 24 határőrrel említik. Az 1730-as egyházi vizitáció jelentése szerint 28 ház és egy Szent Márk fakápolna állt a településen. 1746-ban 29 házában 221 katolikus lakos élt. 1578-ben említik Keresztelő Szent János kápolnáját, mely a könnyebb megközelíthetőség miatt a kopanicai plébániához tartozott. A gyakori árvizek miatt a faluban nem volt temető, így lakói a kopanicai Gradac temetőbe temetkeztek. Az 1760-as jelentés szerint a faluban 34 ház volt, ahol 34 család és 246 katolikus lakos élt. A katonai közigazgatás megszervezése után a bródi határőrezredhez tartozott.

Az első katonai felmérés térképén „Jaruge” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Jaruga” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...272. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Jaruga” néven 78 házzal, 392 katolikus és 5 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 144. o. A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Szerém vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 320, 1910-ben 377 lakosa volt. Szerém vármegye Zsupanjai járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakossága horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 695 lakosa volt.

Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 320 381 315 324 381 377 351 360 355 376 494 616 610 679 738 695

Nevezetességei Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1902-ben épült, a sikirevci Szent Miklós plébánia filiája.

Kultúra KUD „Savica” Jaruge kulturális és művészeti egyesület.

Oktatás A településen a nagykopanicai általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport Az NK Sloga Jaruge labdarúgóklub a megyei 2. és 3. ligában szerepel.

Egyesületek DVD Jaruge önkéntes tűzoltóegyesület.

Jegyzetek

Források A község honlapja Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894. Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. Az első katonai felmérés térképe A község kulturális emlékei

További információk A megye turisztikai irodájának honlapja Bród turisztikai irodájának honlapja

Kategória:Bród-Szávamente megye települései