Az ANT–1 (oroszul: АНТ-1)A típusjelzésben szereplő betűk (ANT) Andrej Nyikolajevics Tupoljev nevének kezdőbetűiből erednek. egy együléses könnyű sportrepülőgép, Andrej Tupoljev szovjet repülőgép-tervező első gépe, melyet kísérleti célból, a fémszerkezetű repülőgépek tanulmányozására építettek meg.
Története A Központi Aero- és Hidrodinamikai Intézetben (CAGI) 1922 októberében jött létre egy munkacsoport Andrej Tupoljev vezetésével, melynek feladata a fémépítésű repülőgépek tanulmányozása volt. Röviddel előtte, 1922 augusztusában sikerült a szovjet iparnak a duralumínium egyik fajtáját (orosz nevén: kolcsugaljuminij) előállítania, mely tulajdonságainak köszönhetően már alkalmas volt repülőgépek szerkezeti elemeinek gyártására. A kolcsuginói színesfémüzem (Kolcsugcvetmet) által előállított alumíniumötvözet abban különbözött az először Németországban gyártott duraltól, hogy nikkelt is tartalmazott ötvözőanyagként.
Tupoljev mint a CAGI repülőgép-tervező csoportjának vezetője már 1921-ben elkezdett dolgozni egy kísérleti sportrepülőgépen. Az elméleti számítások során háromféle konstrukciót vetettek össze: egyfedelű, kétfedelű és háromfedelű szárnykialakítású gépeket. Végül az egyfedelű kialakítású, szabadonhordó szárny mellett döntöttek.Az első, szabadonhordó szárnnyal épített szovjet repülőgép az IL–400 volt. Az előzetes terveket fa szerkezetű gépre készítették el. Komoly gondok akadtak a megfelelő motor beszerzésével. Csak egy hathengeres, elhasznált, erősen kopott, 25,7 kW (35 LE) teljesítményű Anzani-csillagmotort sikerült szerezni a géphez.
Az ANT–1 jelzést kapott gép építését 1922 áprilisában kezdték el. Röviddel ezután megalakult a fémépítésű gépek munkacsoportja és rendelkezésre állt a megfelelő könnyűfém-ötvözet is, így Tupoljev a gép több részegységének elkészítéséhez már fémet használt. A törzs, a szárny és a vezérsíkok több eleme fémből készült.
A gép első repülését 1923. október 21-én hajtotta végre. Egyik repülése során 600 m magasságot is elértek vele. Az elhasználódott Anzani-motor azonban alkalmatlan volt a további kísérletekre, mert hamar túlmelegedett és veszített a teljesítményéből. A motort javítás céljából kiszerelték, de már nem volt javítható. Más motor hiányában a gép többet nem repült. Az ANT–1 több évig a 156. sz. gyárban volt a mennyezetre függesztve kiállítva, majd 1937-ben szétbontották.
Szerkezeti kialakítása és műszaki jellemzői Vegyes (fa és fém) építésű, szabadonhordó szárnnyal ellátott együléses repülőgép. A törzs téglalap keresztmetszetű rácsszerkezet, melyet alumínium-ötvözetből készítettek el. A motor és a pilótafülke között a törzset alumíniummal, mögötte vászonnal borították. A szárny két főtartós, a főtartók fából épített dobozszerkezetek. A szárnybordák alumíniumból készültek, a szárnyat szintén vászonnal borították. Az orrba beépített 25,7 kW-os Anzani-csillagmotor kéttollú fa légcsavart hajtott. A pilótafülke nyitott, a szárnyak fölött helyezkedik el, a pilóta elé szélvédőt helyeztek. A főfutó két tárcsás kerékből áll, melyek egy közös tengelyen helyezkedtek el. A függőleges vezérsík és az oldalkormány, valamint a vízszintes vezérsík a magassági kormánnyal alumíniumból készült, mindkettőt vászonnal borították.
Műszaki adatai Tömeg- és méretadatok Fesztáv: 7,2 m Hossz: 5,4 m Szárnyfelület: 10,0 m² Magasság: 1,7 m Üres tömeg: 205 kg Legnagyobb felszállótömeg: 360 kg
Motor Motor típusa: hathengeres Anzani-csillagmotor Motorok száma: 1 db Maximális teljesítmény: 25,7 kW (35 LE)
Repülési adatok Maximális sebesség: 120 km/h Emelkedőképesség: 2,5 m/s Szolgálati csúcsmagasság: 600 m Repülési idő: 4 óra
Jegyzetek
Források
Yefim Gordon, Vladimir Rigmant: OKB Tupolev – A History of the Design Bureau and its Aircraft, Midland, 2005, , pp. 15–16. Az ANT–1 az Ugolok nyeba (ariwar.ru) oldalán (oroszul) Az ANT–1 a Tupoljev oldalán (oroszul)
Kategória:Kísérleti repülőgépek Kategória:Tupoljev repülőgépek