Bántornya (, ) település és a hasonló nevű község központja a Muravidéken, a Pomurska statisztikai régióban, Szlovéniában. Ezt a magyar nevét a 19. század végi névmagyarosítási hullám során kapta, sokan a muravidéki magyarok közül sem használják.
Fekvése Muraszombattól 15 km-re délkeletre a Dolinsko nevű tájegységben található, a Lendva-patak jobb partja közelében.
Története Területén már az ókorban is éltek emberek, ezt bizonyítják a határában található római kori halomsírok.
Első írásos említése 1379-ből származik "Toronhel" néven. 1389-ben "Turnicha", 1403-ban "Tornischa", 1405-ben "Tornisa", 1411-ben "Thornisca", 1428-ban "Tornissa", 1481-ben "Thurnissa", 1524-ben "Tornysthya" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Nemti (Lenti) várának uradalmához tartozott.Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
Először az alsólendvai Bánffy család alsólindvai (Lendva) ága birtokolta, aztán a Csáky család birtokába jutott. A település 1548-ban mezővárosi rangot kapott. 1524-ben történt említés a piactérről. Bántornyán fejlett volt a kézművesség. 1760-ban cipész, 1770-ben pedig szabó céh alakult, melyeknek latin nyelvű alapítólevelét Mária Terézia is megerősítette. A falu a 19. század második feléig Turniscsa néven szerepelt a térképeken, ezután magyarosították.
Vályi András szerint „TURNISA. Tót Mezőváros Szala Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik A. Lendvához 1 mértföldnyire; határja középszerű, piatzi jövedelmek, és két országos vásárjok is van.”
Fényes Elek szerint ”Turnische, vindus-tót m.v., Zala vmegyében, A.-Lendva mellett, 864 kath. lak. Kath. paroch. temploma igen régi nevezetes góth épület. Lakosai robotra nem járnak, hanem többnyire mesteremberek, u. m. vargák, szűr, és apró szabók, timárok, de a sok tüz miatt szegények. F. u. a Gyika nemzetség. Ut. p. A.-Lendva.”
Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. A Vendvidéki Köztársaság a területből még Bántornya mezővárosát ide tudta csatolni, ahonnan vezetője is származott. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után végleg jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben Bántornyának 1555 lakosa volt, a község teljes lakossága 3422 fő volt.
Nevezetességei A falu fő utcáján áll a 15. század második felében épült románkori templom, Aquila János freskóival, amelyek közül a leghíresebb a Szent László-legenda falképsora. A művész Velemérhez hasonlóan itt is megfestette a köpenyes Madonna alakját – ennek kialakítása arra utal, hogy a templomhajót eredetileg sík fal zárta. Az északi fal képei: utolsó ítélet, Mettercia, Katalin-legenda, Borbála-legenda, Zsuzsanna-legenda, szent Ferenc stigmatizálása. A déli falon mártíriumok láthatók: szent Péter keresztre feszítése, szent Lőrinc vértanúsága. a szentélyt a hajótól elválasztó diadalív két oldalán egy-egy fülkében szent Péter, illetve szent Miklós alakja áll.
Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnája a 18. században épült. Az iskolanővérek kolostora a 17. század első felében épült barokk stílusban. A Fájdalmas Krisztus-szobor 1750-ben készült. A Nepomuki Szent János-szobrot 1747-ben emelték. A Cipészmúzeum 1975 óta működik. Római kori halomsírok
Híres emberek Barbarics Róbert író szülőhelye. Kugler Sándorné (Bántornya, 1908. július 25. – Budapest, 2016. február 17.) matematika-fizika-kémia szakos tanár, a középiskolai Függvénytáblázat egyik társszerzője. Némethy Béla (1897–1984) festő szülőhelye. Némethy Vilmos (1887–1972) magyar ügyvéd, közjegyző, lapkiadó, kisgazdapárti országgyűlési képviselő itt született. Novák Ferenc író a mezővárosban végezte papi szolgálatát. Sbüll Ferenc költő szülőhelye. Tkálecz Vilmosnak, a Vendvidéki Köztársaság alapítójának és vezetőjének a szülővárosa.
Jegyzetek
Források Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns) (Egyetemi nyomda, Budapest, 1938) László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám (Budapest, 1993)
Jankovics Marcell: Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég. (Méry Ratio Kiadó, Helikon, 2006) Az Aquila út ismertető táblája Veleméren
További információk Bántornya község honlapja Képek a településtől A bántornyai római katolikus egyházközség honlapja Bántornya Szlovénia térképén
Kategória:Muravidék települései Kategória:Zala vármegye települései