thumb|right|265px|Kemendollár-Kemendi vár
A mai Kemendollár község területén található Kemend vára 1370-ben volt először említve az oklevelekben Castrum Kemend néven.
A hivatalos királyi említéseket megelőzően a Vasvári Káptalan előtt többször járt a Kemendvári birtok, amelyek hivatalosan a "várat és a possessiót": Olozka, Tylay, Estfand, Hene, Gyekenes és Kalachia helységeket foglaltájk magukban. Az 1200-as évek végén már az itt középnemesként megjelenő Tylay család birtokaként szerepel, amelyet a térségben működő "királyi és nádori emberek" többször megerősítettek különböző birtokviták során.
A várat a Németújváriak kapták Károly Róbert királytól cserébe a Léka váráért, és az övék volt még 1374-ben, Nagy Lajos király idején is.
1403-ban mint a hűtlen Németújváriak birtokát királyi adományul Zsigmond királytól gersei Pető János és Tamás kapták, akik a német katonákkal megrakott Kemend várát körülzárással és az "ellene épített várkastélyból megvívták".
1423-ban a Gersei Petők új adományként kapták meg a várat Albert királytól. Az Albert király halálát követő zavaros időkben Luxemburgi Erzsébet királyné és Cillei Ulrik emberei foglalták el a várat. 1440-ben Cillei azonban – I. Ulászló király fogságából kiszabadulva – kötelezte magát a vár visszaadására. 1441-ben ludbregi Kakas János és testvére Rechnitzer István tartottak jogot a várhoz, melyet szerintük a gersei Petők kezéből elfoglaltak. Az övék volt még 1492-ben is.
1403-ban és 1404-ben Kemend várához tartoztak a következő települések is: Olaszfalu, Estvánd (vámmal), Henye (vámmal), Gyékényes és Pozva Zala vármegyéből, Olaszka, Kalocsa és Kovácsi Vas vármegyéből.
Szépirodalmi feldolgozás
A vár történetéről Császár Ferenc elbeszélő költeményt írt.
Források
Csánki Dezső: Hunyadiak kora.
Hivatkozások
Kategória:Magyarország várai