Az árvaszúnyogok (Chironomidae) a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjébe tartozó család.
Megjelenésük A legkisebb fajok 2 milliméteresek, a legnagyobbak elérik a 14 millimétert is. Sok fajuk szúnyogra emlékeztet, de nincs szívó szájszervük. Elülső lábaik megnyúltak, előrenyújtva mintegy pótlólagos csáppárnak tűnnek, és állandó, rángatózó mozgásban vannak. Szájszerveik erősen visszafejlődtek. A nőstény csápjai rövidek, fonalasak, a hímé hosszabbak, sűrű, bozontos szőrűek.
Lárváik testalkata hosszúkás, féregszerű; jól alkalmazkodnak az aljzatban való élethez. Néhány faj lárvája élénk vörös színű, mivel testük egy hemoglobinszerű anyagot tartalmaz. Oxigénfelvevő képességüket gyakran tekergőző mozgással fokozzák.
Élőhelyük és életmódjuk Az árvaszúnyogok lárvái szinte minden vizes és nedves élőhelyen megtalálhatóak. Sós és édesvizek mellett előfordulhatnak faodvakban, rothadó növényzetben, talajban vagy szennyvízelvezetőkben. Édesvízi életközösségek bentoszának fontos részét alkotják. Számos fajuk jól tolerálja az oxigénszegény környezetet, ezért alacsony minőségű, leromlóban lévő vizekben is előfordulnak.
Hazánk szinte minden vizében előfordulnak, némelyikben tömegesen. A Balatonban száznál több fajuk ismert, köztük a jól ismert balatoni árvaszúnyog (Chironomus balatonicus).Vasas Gábor - Árvaszúnyograjzás: túl vagyunk a csúcson (Siófok.hu, 2025.07.30.) Az árvaszúnyoglárvák az ülepedő szerves törmelék hasznosítása révén fontos szerepet töltenek be a tavi anyagforgalomban. Meghatározó táplálékbázisként szolgálnak a halfajok jelentős része számára. Fontos az árvaszúnyogok szerepe a vizek természetes tisztulásában is, mivel kirajzásuk során nagy mennyiségű szerves anyag távozik el a vízből.
A kifejlett árvaszúnyog fontos táplálékforrása számos madárnak, denevéreknek és egyéb rovarevőnek. Rajzásuk sokszor tömegesen zajlik. Korábban az a feltevés élt, hogy az árvaszúnyogok kifejlett állapotban nem táplálkoznak, de egyre több, ennek ellentmondó tény kerül felszínre. Számos fajuk felnőtt korában is fogyaszt nektárt, pollent, mézharmatot és más, cukorban gazdag táplálékot.
Rendszerezés A családot 11 alcsaládra osztották: Aphroteniinae Buchonomyiinae Chilenomyinae Chironominae Diamesinae Orthocladiinae Podonominae Prodiamesinae Tanypodinae Telmatogetoninae Usambaromyiinae
Az alcsaládok a következő nemeket tartalmazzák:
Abiskomyia Ablabesmyia Acamptocladius Acricotopus Alotanypus Anatopynia Antillocladius Apedilum Apometriocnemus Apsectrotanypus Arctodiamesa Arctopelopia Asheum Australopelopia Axarus Baeoctenus Beardius Beckidia Belgica Bethbilbeckia Boreochlus Boreosmittia Brillia Brundiniella Bryophaenocladius Buchonomyia Camptocladius Cantopelopia Cardiocladius Chaetocladius Chasmatonotus Chernovskiia Chironomus Cladopelma Cladotanytarsus Clinotanypus Clunio Coelotanypus Compteromesa Compterosmittia Constempellina Conchapelopia Corynocera Corynoneura Corynoneurella Cricotopus Cryptochironomus Cryptotendipes Cyphomella Demeijerea Demicryptochironomus Denopelopia Derotanypus Diamesa Dicrotendipes Diplocladius Diplosmittia Djalmabatista Doithrix Doncricotopus Echinocladius Einfeldia Endochironomus Endotribelos Epoicocladius Eretmoptera Eukiefferiella Eurycnemus Euryhapsis Fittkauimyia Georthocladius Gillotia Glyptotendipes Goeldichironomus Graceus Guttipelopia Gymnometriocnemus Gynocladius Halocladius Hanocladius Harnischia Hayesomyia Heleniella Helopelopia Heterotanytarsus Heterotrissocladius Hudsonimyia Hydrobaenus Hyporhygma Ichthyocladius Irisobrillia Kiefferulus Kloosia Krenopelopia Krenosmittia Labrundinia Lappodiamesa Larsia Lasiodiamesa Lauterborniella Limnophyes Lipurometriocnemus Litocladius Lopescladius Macropelopia Meropelopia Mesocricotopus Mesosmittia Metriocnemus Microchironomus Micropsectra Microtendipes Monodiamesa Monopelopia Nanocladius Natarsia Neozavrelia Nilotanypus Nilothauma Nimbocera Odontomesa Oliveridia Omisus Onconeura Oreadomyia Orthocladius Pagastia Pagastiella Paraboreochlus Parachaetocladius Parachironomus Paracladius Paracladopelma Paracricotopus Parakiefferiella Paralauterborniella Paralimnophyes Paramerina Parametriocnemus Parapentaneura Paraphaenocladius Parapsectra Parasmittia Paratanytarsus Paratendipes Paratrichocladius Paratrissocladius Parochlus Parorthocladius Pentaneura Phaenopsectra Pirara Platysmittia Plhudsonia Polypedilum Potthastia Procladius Prodiamesa Protanypus Psectrocladius Psectrotanypus Pseudochironomus Pseudodiamesa Pseudokiefferiella Pseudorthocladius Pseudosmittia Psilometriocnemus Radotanypus Rheocricotopus Rheomyia Rheopelopia Rheosmittia Rheotanytarsus Robackia Saetheria Saetheriella Schineriella Semiocladius Sergentia Skutzia Smittia Stackelbergina Stelechomyia Stempellina Stempellinella Stenochironomus Stictochironomus Stilocladius Sublettea Sublettiella Symbiocladius Sympotthastia Syndiamesa Synendotendipes Synorthocladius Tanypus Tanytarsus Tavastia (genus) Telmatogeton Telmatopelopia Telopelopia Tethymyia Thalassomya Thalassosmittia Thienemannia Thienemanniella Thienemannimyia Tokunagaia Tribelos Trichochilus Trichocladius Trichotanypus Trissocladius Trissopelopia Tvetenia Unniella Virgatanytarsus Vivacricotopus Xenochironomus Xenopelopia Xestochironomus Xylotopus Zalutschia Zavrelia Zavreliella Zavrelimyia
Jegyzetek
Források
Cranston, P.S. 2017. A new genus and species of Australian Tanypodinae (Diptera: Chironomidae) tolerant to mine waste. Zootaxa 4263(2): 369–377. DOI: 10.11646/zootaxa.4263.2.10. Full article (PDF) Reference page. Cranston, P.S.; Hardy, N.B.; Morse, G.E. (early view, 2011): A dated molecular phylogeny for the Chironomidae (Diptera). Systematic entomology, DOI: 10.1111/j.1365-3113.2011.00603.x Makarchenko, E.A. & Makarchenko, M.A. 2015: A review of the genus Parorthocladius Thienemann, 1935 (Diptera: Chironomidae: Orthocladiinae) from the Russian Far East. Zootaxa 3974(3): 413–423. DOI: 10.11646/zootaxa.3974.3.8. Preview (PDF) Reference page. Makarchenko, E.A., Makarchenko, M.A. & Krosch, M.M. 2015: Review of the genus Abiskomyia Edwards (Diptera: Chironomidae: Orthocladiinae), with description of new taxa from the Russian Far East and bordering territories. Zootaxa 3919(1): 41–60. DOI: 10.11646/zootaxa.3919.1.2. Reference page. Paggi, A.C. & Garay, G.N.R. 2015. The presence of species of Pseudochironomus Malloch 1915 (Diptera: Chironomidae) in watercourses of Chaco Serrano Ecoregion (Argentina, South America). Zootaxa 3957(3): 334–341. DOI: 10.11646/zootaxa.3957.3.6. Preview (PDF) Reference page. Qi, X., Wang, X-H., Andersen, T. & Lin, X-L. 2017. A new species of Manoa Fittkau (Diptera: Chironomidae), with DNA barcodes from Xianju National Park, Oriental China. Zootaxa 4231(3): 398–408. DOI: 10.11646/zootaxa.4231.3.6. Reference page. Shimabukuro, E.M. & Trivinho-Strixino, S. 2018. Madicolous Chironomidae from the Brazilian Atlantic Forest: a checklist with notes on altitudinal distributions (Diptera, Insecta). ZooKeys 751: 41–73. DOI: 10.3897/zookeys.751.20611. Reference page. Silva, F.L. & Wiedenbrug, S. 2015: Amazonimyia gigantea gen. n., sp. n., a new Tanypodinae (Diptera: Chironomidae) from the Neotropical Region. Zootaxa 3947(2): 275–291. DOI: 10.11646/zootaxa.3947.2.9. Preview (PDF) Reference page. Trivinho-Strixino, S. & Pepinelli, M. 2015: A systematic study on Endotribelos Grodhaus (Diptera: Chironomidae) from Brazil including DNA barcoding to link males and females. Zootaxa 3936(1): 1–41. DOI: 10.11646/zootaxa.3936.1.1. Reference page.
Kategória:Szúnyogalkatúak Kategória:Rovarcsaládok