A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és KollégiumaAz iskola neve „a” határozott névelővel írandó. Pécs főterén áll, és a ciszterci rend működteti. A jezsuiták a törökök kiűzése után 1687-ben azonnal megnyitották iskolájukat és felépítették ma is álló kollégiumukat (rendház és iskola). Ez az intézmény volt a Nagy Lajos Gimnázium elődje. A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után, 1815-től a ciszterci rend vette gondozásába az iskolát.
Története Előzmények bélyegkép|260px|Nagy Lajos király szobra bélyegkép|260px|Az iskola előterében található Pécsi székesegyház modellje
Pécs a középkori Magyarország egyik kulturális központjának tekinthető: a székesegyház mellett működő iskola a korban már magasabb műveltséget adott. Nem véletlen, hogy Nagy Lajos király Pécset választotta hazánk első egyetemének székhelyéül. Virágzó kulturális életét a város a reneszánsz korban is megőrizte, sőt fejlesztette. Az ekkor működő székesegyházi iskola a gimnázium egyik elődjének is tekinthető. 1526 illetve 1543, a város török uralom alá kerülése után új korszak kezdődött Pécs kulturális életében is. A török és protestáns iskolák mellett az 1610-es évektől jezsuita iskola is működött Pécsett, mely a gimnázium elődjének tekinthető.
A jezsuita iskola
A már a török alatt itt működő jezsuiták 1687 novemberében új alapokon álló, valódi jezsuita rendszerű iskola fenntartóiként kezdték meg munkájukat. Jogelődjüknek nem a korábbi iskolájukat, hanem a középkori pécsi iskolákat tekintették.
A következő években megszerezték az iskola jelenlegi helyén álló épületet, Gázi Kászim pasa dzsámiját és több más telket. A kollégium létesítéséhez Széchényi György esztergomi érsek 50 000 forintos adománya járult hozzá 1694-ben. A Rákóczi-szabadságharc küzdelmei és jogi bonyodalmak következtében az építkezés csak 1724-ben kezdődhetett. Itt működött az iskola a rend 1773-as eltörléséig. A diákság létszáma – a kezdeti 16-ról – előbb mintegy 100 főre, az 1720-as évek közepére pedig már 3-400 főre növekedett.
A jezsuita oktatás
Az oktatás rendszerét a jezsuita iskolák működését szabályozó, 1599-ben kiadott Ratio Studiorum határozta meg. A tanítási napok száma mintegy 170 volt, délelőtt és délután két-két órával. A hatosztályos gimnázium tananyagának gerincét a grammatikai és retorikai képzés jelentette. Az oktatás az alsóbb osztályokban anyanyelven – valószínűleg magyarul, németül és horvátul egyaránt –, a felső kettőben latinul folyt. Az oktatók közül ki kell emelni Faludi Ferenc költőt, Pray György, Pejacsevich Ferenc és Szalágyi (Salagius) István történészeket. A jezsuita iskolák egyik jellegzetessége a rendszeres időközönként zajló iskolai színielőadások, iskoladrámák, melyek közül az elsőről 1712-ből van adat: A megváltás titka és A Fiatal Sólyom című darab, amelyet 1715-ben a Vinalia Quinqueecclesiensia (Pécsi szüret) című színielőadás követett.
Viszontagságos évek
A jezsuita rendet 1773-ban XIV. Kelemen pápa erős politikai nyomásra feloszlatta. Október 1-jén olvasták fel Pécsett a rend feloszlatásáról szóló bullát, valamint a Magyar Királyi Helytartótanács 4681. sz. rendeletét, mely a feloszlatott rend vagyonával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazta. (A Tanulmányi alap veszi kezelésbe.) Az oktatás folytonosságát jelenti, hogy az iskola továbbra is – az egyházmegyei szolgálatba átvett – jezsuita tanárok vezetése alatt működött. Némi vigaszt jelentett, hogy 1776-ban az iskola a tankerületi főgimnázium (archigymnasium) rangjára emelkedett.
Komoly változásokat hozott azonban az iskola életében az 1777. augusztus 22-én életbe léptetett I. Ratio Educationis, továbbá az iskola elhelyezésének gondja. Az iskola épületét katonai kórháznak használták, amely súlyos állagromlást idézett elő benne. 1803-ra pedig az iskolát egyszerű gimnáziummá „fokozták le”.
A jozefinizmus kora után egyre inkább felmerült az igény, hogy a gimnáziumot ismét egy szerzetesrend vegye át. A bencések nem tudták vállalni, ezért I. Ferenc király a zirci ciszterci apátnak, Dréta Antalnak adta át az iskolát 1813. február 9-én kelt rendeletével. bélyegkép|260px|Az iskolát és a belvárosi templomot összekötő átjáró, amit 1862-ben lebontottak
A ciszterci iskola kezdetei
bélyegkép|260px|Szent Bernát Noha az iskola ciszterci kezelésbe vételének gondolata már 1809-ben felmerült, a napóleoni háborúk késleltették azt. Végül 1814-ben jelentek meg a ciszterek Pécsett, 1815. október 17-én pedig megkapták a gimnáziumot. Az oktatás a II. Ratio Educationis szellemében zajlott, mely elősegítette a magyar nyelv oktatását és közelebb állt a szerzetesi nevelési elvekhez, mint a II. József alatti gyakorlat. A hatosztályos gimnázium mintegy 400 diákkal működött a 19. század első felében, mely a ciszterciek pécsi működése virágzó korszakának tekinthető. Ezt a virágzást némileg megakasztotta a forradalom, de különösen a szabadságharc, amelynek során először a honvédség és nemzetőrség, majd 1849-től a császári hadsereg vette használatba az iskola épületét. A gimnázium ideiglenesen (1866-ig) a líceum – ma Széchenyi István Gimnázium – épületében működött.
Az addigi iskolafenntartó ciszterci rend a következő évtizedekben súlyos harcokat vívott az iskoláért, részben a püspökkel, részben az állami hatóságokkal. A gimnázium ugyanis részben összeolvadt a líceummal, mivel annak két évfolyamát az oktatási rendelet (Entwurf) a hatosztályos gimnáziumhoz csatolta. Az új típusú, nyilvános, nyolcosztályos „katolikus főtanoda” 1851/52-es tanévben nyílt meg. Régi, de felújított, kibővített épületükbe az 1865/66-os tanévre térhettek vissza a ciszterci tanárok és diákok. Az intézményben került sor az első érettségi vizsgára is Pécsett, 1852. szeptember 15-én. Fontos eredmény, hogy 1861. október 5-től a pécsi egyike lett az ország 13, kizárólag magyar nyelven oktató főgimnáziumának.
A magyar nyelvű kultúra ápolására az iskolában 1862-ben megalakult a Pécsi Líceumi Irodalmi Kör, mely 1864-től A Pécs Főgimnáziumi Irodalmi Kör néven folytatta működését. Ez az önképzőkör a nevelő munka igen fontos színtere lett.
Az oktató munkát az iskola három könyvtára, természetrajzi, természettani és éremgyűjteménye, valamint a térképtár, rajzszertár, kottatár segítette. 1868-ban az intézmény az ország egyik legjobban felszerelt iskolája volt.
Boldog békeidők
A kiegyezéssel új szakasz kezdődött az iskola életében is, többek között azért is, mert Eötvös József középiskolai reformintézkedései átformálták az intézmény életét. A testnevelés – a lex Eötvös nyomán, de megfelelő infrastrukturális feltételek híján is – egyre nagyobb szerepet kapott az oktatásban. 1905-ben megjelent a labdarúgás is az iskolában. Az intézmény kivette a részét a felnőttoktatásból is. Ám a gimnázium – értelemszerűen – a középiskolai oktatásra fókuszált továbbra is. A ciszterci rend vezetése egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a tanárok tudományos tekintélyének és megóvására és biztosítására. A gimnáziumi évkönyvek tudományos dolgozatai a legkülönbözőbb területekről jelentek meg.
A gimnáziumi Értesítőben megjelent tudományos dolgozatok, 1867–1914 (válogatás)
Év Szerző Cím 1874 Lontényi Márk A szivárvány elmélete 1879 Szalay Alfréd dr. A láncztörtekről 1881 Ács Egyed Virág Benedek mint költő és történetíró 1886 Gebaur Izor A Darvinizmus 1888 Gebaur Izor Volapük 1891 Ágh Timót dr. A pécsi artézi kút 1892 Békefi Remig dr. A szent korona nemzetünk történetében 1898 Békefi Remig dr. A ciszterci rend múltja Magyarországon 1904 Hang Dániel dr. A radioaktív anyagok és az anyagról való mai nézetünk 1907 Kiss Albin dr. A történetírás bölcselete
A természet- és társadalomtudományok képviselői egyaránt kerültek ki az iskola falai közül. Felkészülésüket nemcsak a tanórák, de az egyre gyarapodó szertárak, könyvtár, valamint a tanulmányi kirándulások is segítik. A Julián Iskolaegyesület keretében mintegy 50 horvátországi és Bosznia-hercegovinai, valamint további 10 romániai és bukovinai magyar gyerek tanulhatott ösztöndíjjal a gimnáziumban. A szegény sorsú gyerekeket támogatására további ösztöndíjak és pályatételek álltak rendelkezésre. Az iskola sikerességét, az iskola iránti érdeklődést mutatja az egyre növekvő diáklétszám is. Mindez az iskola épülete bővítésének kérdését is előre vetítette, már az 1906/1907. tanévben. A pénzügyi nehézségek, a háború, az infláció azonban hosszú időre elodázta a tervek megvalósítását.
A nagy háború – és ami utána következett
bélyegkép|260px|Az épület észak felől Az első világháború kezdetén az iskola épületét rövid időre ismét katonai célokra használják. Súlyosabb azonban, hogy 1917-től az iskolapadból is hívtak be katonákat, akik rövid tanfolyamok után tettek „hadiérettségit”.
Az 1918-19-es tanévben előbb a „spanyolnátha”, majd a szerb megszállás sújtotta a várost és az iskolát. 1919-től kezdve az iskola igazgatóját, Buzássy Ábelt, valamint több tanulóját érték atrocitások a megszálló szerb hatóságok részéről. Az igazgatót öt alkalommal kihallgatásra rendelték, kétszer túsznak jelölték ki, 1920. szeptember 11-én megbotoztatták.
Végül 1921. augusztus 22-én Pécs felszabadult a szerb megszállás alól. A trianoni határok közé szorult Magyarországon – így az iskolában is – megkezdődött a szellemi ellenállás a békeparancs rendelkezéseivel szemben. A tanítás előtt és után elmondták a Magyar Hiszekegyet. Az 1916-ban alakult cserkészcsapat felújította működését. A Faludi Ferenc nevét felvett önképzőkör is folytatta munkáját. A vallásos egyesületek – főleg a Mária kongregáció – is nagy nevelő szerepet játszottak. Az iskola a Pécsett egyetemet alapító Nagy Lajos királyunk nevét vette fel 1921-ben. 1922-ben megalakult a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztálya, amely a ciszterci „öregdiákokat” tömörítette. Taglétszáma folyamatosan 5–600 fő körül mozgott.
A történelmi változások mellett szervezeti változás is érintette a gimnáziumot: az 1924/25-ös tanévtől az intézmény reálgimnáziumként működött tovább. Az új keretek között a régi hagyományokat is tovább ápolták: 1926. október 27-én leplezték le az első világháborúban elesett hősök Zsolnay pirogránitból készült emléktábláját.
A világválságot követően pedig 1934. május 1-jén kiírták a pályázatot az új épületszárny terveire. A kivitelezés 1935. március 4-én kezdődött Kőszeghy Gyula és Nagy Márton tervei alapján. Az új épület avatása még abban az évben, október 15-én megtörtént. Az új gimnáziumban 12 tanterem épült, összesen 780 férőhellyel. Mind a tan-, mind az előadótermeket a legkorszerűbb pedagógiai elvek alapján, a legmodernebb berendezésekkel szerelték fel. Az iskola előcsarnokában állították fel Nagy Lajos király életnagyságú szobrát, Nagy Mihály szobrászművész alkotását.
Az állami Nagy Lajos Gimnázium
A második világháború után államosították a Nagy Lajos Gimnáziumot. 1950. június 8-ról 9-ére virradó éjszaka a pécsi cisztereket – más szerzetesekkel együtt – az Államvédelmi Hatóság emberei fegyveres kísérettel a karmeliták kunszentmártoni kolostorába deportálták. 1950-ben az eddigi 241 fős diákság 526 főre duzzadt. A megingott fegyelmet a „rendgárda” (DISZ) tartotta fenn. 1950-52 között (felkészületlenül) elindult a testnevelési tagozat. A minisztérium 1954. június 26-án kelt 853-G-12/1954. sz. rendelete alapján a Széchenyi István Gimnáziummal való kapcsolat megszűnt. 1963-ban elindult az angol tagozat. Az 1963/64-es tanévtől felmenő rendszerben elindult a kémia–fizika tagozat Kromek Sándor szervezésével. 1963-tól szerveződött egy villanyszerelő és egy szőlész–borász osztály. 1969-től tantárgyként jelent meg a világnézetünk alapjai c. politikai anyag. 1981-től a főhatóság engedélyezte az angol osztály, majd 1986-tól szintén speciális kémia tagozat indítását. A 80-as évek közepére a tanulólétszám 855 fő volt. Az iskola 300 éves fennállását 1987-ben ünnepelte. A beiratkozottak 98%-a sikeres érettségit tett le.
A rendszerváltás után bélyegkép|260px|A 325. éves évforduló molinója 2012-ben