A sáncolás (vagy a szlengben: rosálásA szó eredete valószínűleg a francia roche ('szikla', ejtsd: ros) szóból képzett rochade (ejtsd: rosád) (vö.: ófrancia roc, roq, angol rock, francia roque). Innen került a németbe (Rochade), ahonnan a roschieren igei alakot a magyar nyelv rosíroz alakban vette át, ebből "magyarítva" a rosál szót.) egyike a különleges lépéseknek a sakkban. A király és az egyik bástya együttes lépése. Ezt világos is, sötét is mindössze egyszer teheti meg a játék során. A király a kiválasztott bástya felé lép két mezőt, a kiválasztott bástya pedig a király által átlépett, tehát a királlyal szomszédos túloldali mezőre kerül. Ha a király a királyszárnyra sáncol, azt rövidsáncnak (írott jele: 0-0), ha a vezérszárnyra, hosszúsáncnak (írott jele: 0-0-0) hívjuk. A sáncolást a király lépésének tekintik, ezért elsőként a királyt kell áthelyezni (máskülönben csak bástyalépés hajtható végre). A sáncolás célja, hogy a király a tábla közepéről ellépjen egy biztonságosabb szélső mezőre, ugyanakkor a bástya aktívabb, központi helyre kerül.
A sáncolás csak akkor lehetséges, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül: 1. a király még nem lépett a játszma folyamán; 2. az a bástya, amellyel sáncolni szeretnénk, még nem lépett a játszma folyamán; 3. a király és a bástya között nem áll sem saját, sem ellenséges báb; 4. a király nem áll sakkban; 5. sáncolás közben a királynak nem kell ellenséges báb által támadott mezőn átlépnie; 6. a sáncolás után a király nem lesz sakkban (ez a király bármely lépésénél kell teljesüljön).
Megjegyzendő, hogy a sáncolás akkor is lehetséges, ha: 1. a király már volt sakkban a játszma folyamán (de sáncoláskor nem lehet sakkban); 2. az a bástya, amellyel sáncolni szeretnénk, támadva van; 3. a sáncolás közben a bástya ellenséges báb által támadott mezőn kell átlépjen.
A Pam-Krabbé-sáncolás
Ezt a lépést két holland sakkozóról nevezték el: Max Pam, aki 1972-ben újra felfedezte, és Tim Krabbé, aki egy háromlépéses feladványt készített eme lépésre alapozva.Leírás a német Wikipédián: Staugaard-Rochade. (Utolsó hozzáférés: 2026. szeptember 3.)
Ha világos bevisz egy gyalogot az e8-ra, vagy sötét az e1-re, becserélheti bástyára. Ekkor lehetséges az, hogy a sáncolás általános szabályai teljesülnek:
1. sem a király, sem a sáncolásban részes bástya nem lépett még; 2. kettejük közt minden mező üres; 3. a király által igénybe vett három mező egyike sincs támadva.
A sáncolás általános szabályai szerint a király két lépést tesz a bástya felé, majd a bástya arra a mezőre érkezik, amelyen a király áthaladt. A Pam-Krabbé-sáncolás során a világos király az e3-ra érkezik, a bástya az e2-re; sötét király az e6-ra, a bástya az e7-re. Írásban: 0-0-0-0.
Ezt a joghézagot a dán Conrad Staugaard fedezte fel először 1907-ben (rá tekintettel Staugaard-sáncolásnak is nevezik a lépést), és készített rá egy feladványt, ahol kétlépéses mattot tűzött ki. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) 1930-ban kizárta ezt a lépést, mivel a sáncolást egyazon vízszintes sorban végrehajtandó lépésként definiálta.
Jegyzetek
Források Sakk szabályok Kisokos - A sakk szabályai
Kategória:Sakk