Uganda (hivatalosan Ugandai Köztársaság) Kelet-Afrikában, az Egyenlítő mentén elhelyezkedő ország.
Azon afrikai országok közé tartozik, melyek nem rendelkeznek tengerparttal. Területét tekintve körülbelül két és félszer, míg lakosságszámát tekintve ötször nagyobb Magyarországnál. Északról Dél-Szudánnal, keletről Kenyával, délről Tanzániával, délnyugatról Ruandával, nyugatról a Kongói Demokratikus Köztársasággal határos. Déli részén osztozik Kenyával és Tanzániával a Viktória-tavon, amely a világ harmadik legnagyobb tava. A tó ugandai részén ered a föld egyik leghosszabb folyója, a Nílus.
A vidék őslakosai a bantuk, akik királyságot alapítottak Buganda néven, választott királyuk a kabaka címet viselte. Az ország mai területére jóval később, a 17. században érkeztek meg az állattenyésztő hamita törzsek, akik meghódították az addig a jórészt földművelő bantuk lakta vidéket. A terület a 19. század végére a Brit Birodalom része lett, ugyanis Buganda, Bunyoro és Toro egyesítésével a britek létrehozták az Ugandai Protektorátust.
A Bugandai Parlament döntése alapján az ország 1960-ban lépett ki az Ugandai Protektorátusból. Az így létrejövő Ugandai Köztársaság 1962-ben lett tagja a Nemzetközösségnek (angolul: Commonwealth of Nations; a Brit Birodalomból kialakult független államok közössége), ahova elsőként vették fel Kelet-Afrikából. Az ENSZ-nek is ugyanebben az évben lett a tagja. Az IMF-hez függetlenné válása után három évvel, 1965-ben, míg az Iszlám Konferencia Szervezetéhez 1974-ben csatlakozott.
A hivatalos nyelve az angol és a szuahéli, de ezenkívül több más nyelvet is beszélnek országszerte. Uganda jelenlegi (2025) elnöke Yoweri Museveni, aki 1986 óta van hatalmon.
Etimológia Az ország neve szuahéli eredetű, jelentése „a gandák országa”. A szuahéli nyelvben a ganda törzsbéli ember neve „Mganda”, a népé „Waganda”, a nyelvé, amit beszélnek, „Kiganda” és az országé, amelyet laknak, „Uganda”.
Földrajz
Az ország átlagos tengerszint feletti magassága meghaladja az 1000 métert. Területét a Kelet-afrikai-magasföld szavannával borított tája uralja. A magasföldet nyugaton a Kelet-afrikai-árok tavai és vulkáni hegyláncai zárják le. Az ország déli határa a Föld harmadik legnagyobb területű tava, a Viktória-tó. Az ország csaknem teljes területe a Nílus vízgyűjtő területéhez tartozik. Jelentős a vízzel borított területek nagysága, hiszen az ország ötödét tavak és folyók borítják. A Viktória-Nílus a Viktória-tóból a Kyoga-tóba folyik, majd tovább folytatva útját a kongói határnál az Albert-tóba ömlik, és ezután észak felé tart Szudánba. Az ország keleti részén egy kis terület vizét a Turkwel folyó vezeti el, mely a Turkana-tó vízgyűjtő területének része. A Kyoga-tó etnikai határt is jelent: a nilóták és a bantuk szállásterületét választja szét.
Az alacsonyabban fekvő területeken és az Egyenlítő mentén az éghajlat trópusi. A hőmérséklet alig változik, az átlagos hőingadozás 5 fok az egész évben. Az átlaghőmérséklet igen magas, körülbelül 26 °C. A csapadékmennyiség 1000–2000 mm között változik, ezért a páratartalom is nagyon magas, 90%-os. A csapadék eloszlása azonban nem egyenletes, mivel északon harmadannyi eső esik, mint délen, emiatt északon az állattenyésztés, míg délen a növénytermesztés a jellemző megélhetési forma.
A magasabb területeken (ez az ország döntő többsége) az éghajlat speciális trópusi, de a szavannákéhoz hasonlít leginkább. Ez azt jelenti, hogy csak a csapadékmennyisége hasonlít a trópusi éghajlathoz, ami itt is körülbelül 1000–1500 mm, ezen kívül minden más tényező különbözik attól. Az átlaghőmérséklet körülbelül 21 °C körül van, a hőingadozás nagyobb, 8-10 °C körüli, a páratartalom jóval kisebb, csak 50-60%.
Szomszédos országok Az országot északról Dél-Szudán, keletről Kenya, délről Tanzánia, délnyugatról Ruanda, nyugatról a Kongói Demokratikus Köztársaság határolja.
Élővilág bélyegkép|jobbra|250px|Az ugandai kob az ország egyik címerállata
Uganda 364 emlős- és 1062 madárfaj otthona. Nemzeti parkjai változatos növény- és állatvilág számára biztosítanak életteret. Az itt élő állatok közül kiemelt figyelmet kapnak a főemlősök, hiszen az ország a hegyi gorillák élőhelye, és mellettük jelentős csimpánz- és csuklyáscerkóf-populáció is található, de az erdőkben olyan különleges állat is előfordul, mint az erdei elefánt. A mocsaras területek lakója a szürkenyakú koronásdaru, a szavannák egyik jellemző állata pedig az ugandai kob, ők egyben az ország címerállatai is. Uganda őserdeiben ritka növények is élnek, például a Lovoa swynnertonii itt őshonos, mérsékelten fenyegetett növényfaj.
Környezetvédelem
Uganda közel 60 védett területe közül kiemelendő az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította: a Bwindi Nemzeti Parkot és a Rwenzori-hegység Nemzeti Parkot.
A világörökség javaslati listáján szerepel a Mgahinga Gorilla Nemzeti Park.
Továbbiak:
Queen Elizabeth Nemzeti Park, Tore-Semliki Nemzeti Park
stb.
Történelem
Korai történelem Az i. e. 4. században már növénytermesztő bantuk éltek ezen a vidéken. Ezek a csoportok jártasak voltak a vas használatában, sőt, acélt is képesek voltak gyártani, és a segítségével egyre nagyobb területeket tisztítottak meg és vontak a mezőgazdaságba. A magasföld esőerdőinek megbízható vízellátása jelentős vonzerőt gyakorolt a környező területek gyűjtögető-pásztorkodó népeire. Az itt élők társadalma klánokra tagozódott, ami kisebb népcsoportok irányítására hatékony volt. A népesség növekedésével új vezetési forma vált szükségessé, így alakult ki a Buganda királyság, amelynek királya a kabaka címet viselte. Nem sokkal később háborúba kezdtek a szomszédos királyságokkal, melyeket hamar elfoglaltak, és az 1. évezred táján létrejött a Kitarai Birodalom. Benne továbbra is Buganda volt a legerősebb államalakulat.
A birodalom a 16. században ötfelé szakadt, a Bugandai, Ankolei, Bunyorói, Torói és Busogai Királyságokra. Az öt királyság között folytonosak voltak a háborúk. A nilóták már az i. e. 2. században kezdtek betelepedni a területre, és a számuk egyre nőtt, míg a 15. század derekára már az ország területének 40%-án ők voltak többségben. Jobbára szarvasmarhák tenyésztésével foglalkoztak.
A Bunyoro-Kitarai állam a mai Uganda területét és a Fehér-Nílustól délre fekvő területeket foglalta magába. A korai állam végét az jelentette, amikor a területre állattenyésztő, luo nyelvet beszélő törzsek hatoltak be, és leigázták a jórészt földművelő bantukat, akik ekkorra már magas szintű anyagi kultúrát hoztak létre. A 17. század végén kialakult korai feudális államok (Buganda, Toro, Unjoro, Karagwe és Ankole) közül a Viktória-tó északi partján fekvő Buganda volt a legjelentősebb, amely I. Mutesa király uralkodása idején (1856–1884) érte el hatalmának csúcsát. Ennek a történelmi korszaknak az európaiak megjelenése (1862) jelentette a végét, a térség gyarmatosítása a Birodalmi Brit Kelet-Afrika Társaság működésével megkezdődött.
Újkor Az első európaiak, két brit utazó: John Hanning Speke és James Augustus Grant, 1862-ben érkeztek a területre. 1864-ben az Albert-tó és a Murchison-vízesés felfedezésében jelentős érdemeket szerzett Sass Flóra magyar felfedező is, aki férje, Samuel White Baker oldalán vett részt a Fehér-Nílus forrásának kutatásában. Egy ideig német befolyás is érvényesült. Emin pasa 1885-1889 között itt tartózkodott és megpróbálta megszerezni Németország számára a területet. 1890-ben azonban megállapodtak a felek és brit befolyási övezetnek nyilvánították a térséget.
A briteknek 1894-ben sikerült védnökségi szerződést kötni Bugandával, két évvel később Bunyoróval és Toróval is. Ezen területek egyesítéséből jött létre az Ugandai Protektorátus. Buganda, amelynek élén keresztény uralkodó állt, vezető politikai és gazdasági szerepet élvezett a védnökségen belül. Lakói, a gandák számos gyapotültetvényt birtokoltak. Különleges helyzet alakult ki azzal, hogy a viszonylag kis lélekszámú fehér kisebbség nem rendelkezett számottevő politikai befolyással, és 1945-ben már a feketék is részt vettek a helyi Törvényhozó Gyűlésben. Az élénken fejlődő gazdaság nem csak ruandai és burundi bevándorlókat vonzott, de indiai kereskedők is jelentős számmal érkeztek az országba.
bélyegkép|jobbra|200px|Buganda területe és zászlaja
A bugandai parlament 1960-ban nyilatkozatban jelentette be, hogy kilép az Ugandai Protektorátusból, és függetlenséget követel. Uganda 1961-ben belső önkormányzatot kapott, Buganda speciális szövetségi státuszával, majd 1962-ben elnyerte teljes függetlenségét, de megtartotta a Brit Nemzetközösség-beli tagságát. Az 1962-es választásokat Milton Obote pártja nyerte a kabaka vezette Kabaka Yekka Párt támogatásával. Így alakult ki az a helyzet, hogy II. Sir Edward Mutebi Mutesa kabaka egyszerre volt király és demokratikusan megválasztott köztársasági elnök is.
Az 1960-as években Uganda is kísérletezett az afrikai szocializmus ideológiájával; 1966-ban Milton Obote puccsot hajtott végre és bejelentette az egypártrendszer létrehozását. 1967-ben szocialista alkotmányt fogadtak el, eltörölték a feudalizmust, ami a monarchia végét is jelentette, és államosításokat jelentettek be. 1971-ben azonban Idi Amin Dada ellentétes irányú katonai puccsot hajtott végre, és elfordult a szocializmustól.David Alobo: Afrika im Zeitalter des Globalisierung, Münster u. a. 2002, S. 16 ff.
Idi Amin Dada 1971 és 1979 között volt az ország katonai diktátora. Hatalomgyakorlása alatt egyes források szerint , más források szerint embert öltek meg. Amin rendszere üldözte az ázsiaiakat és a keresztényeket is. 1971-ben kivégeztette a hadsereg acsoli, langi tagjait – korábban ezek alkották Obote kitüntetett helyzetben lévő különleges erőit –, 1974-ben pedig lugbara nemzetiségű tisztjeit. Az ország értelmisége is ellenség lett, a megsemmisítésüket módszeresen hajtották végre, emiatt aki csak tehette, elmenekült Ugandából. Intézkedései eredményeként a gazdasági helyzet katasztrofálissá vált, és az ország a teljes nemzetközi elszigetelődés szélére jutott, amikor szövetséget kötött Moammer Kadhafival. Kettejük és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet közreműködésével történt 1976. június 27-én az entebbei nemzetközi repülőtéren tartózkodó zsidó utasok túszul ejtése. Idi Amin segítette a palesztin terroristákat a tel-avivi Air France-járat eltérítésénél. 1978-ban Amin területi követelésekre is hivatkozva megtámadta az Oboténak menedéket adó Tanzániát. A háborúban az ugandai katonák ereje és szervezettsége csak a menekülésre volt elegendő, és miután 1979 áprilisában Idi Amin elhagyta az országot, a tanzániai haderők segítségével felkelés döntötte meg a diktátor rendszerét.
bélyegkép|jobbra|210px|Gátépítés a Fehér-Níluson
1980-ban másodszorra is Obote lett az elnök. Feltételezett választási csalások miatt 1981-től polgárháborúba sodródott az ország, és 1985-ben Obote kormányát ismét katonai puccs döntötte meg. A háború befejezése után, 1986. január 26-án Yoweri Museveni lett az elnök, aki erős egypárti kormányzást vezetett be, és fokozatosan megszilárdította hatalmát. 2011-ben immáron ötödik alkalommal választották meg elnöknek.
1994-ben Uganda déli része bázisul szolgált a menekült ruandai tusziknak, amikor a Ruandai Hazafias Hadsereg (RPA) ugandai területről indított támadást a ruandai népirtásban részt vevő hutu hadsereg és milíciák ellen. A népirtás idején, akárcsak korábban (1959–60-ban, majd 1990-ben), sok ruandai menekült Ugandába, többségük az RPA győzelme után (1994. augusztus) hazatért.
1998 és 2003 között Uganda hadserege részt vett a második kongói háborúban. Az ország északi régiójában jelenleg (2010-es évek) is háború zajlik (ld. acsoliföldi felkelés) a nemzetközi közösség által terroristaként számon tartott Joseph Kony által vezetett "„Az Úr Ellenállási Hadserege” (LRA ) és az ugandai, valamint az őket támogató szudáni és kongói (volt Zaire) kormánykatonák között.
Államszervezet és közigazgatás