Wolfgang Amadeus Mozart 23., A-dúr zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 488 szám alatt szerepel. bélyegkép|Mozart (1777. Bologna)
Keletkezése, története
A mű a Színigazgató című vígopera befejezése után, 1786. március 2-án készült el.
Szerkezete, jellemzői
A versenymű a partitúra szerint szólózongorára, fuvolára, 2 klarinétra, 2 basszetkürtre, 2 kürtre és vonósokra íródott.
Tételei: Allegro Adagio Allegro assai
Az első tételből napsugaras fényben ragyog ki az A-dúr hangnem minden fiatalos bája, vidámsága. A zenekar által bemutatott dallamokat a zongora virtuózan pergeti tovább.
A lassú tétel fisz-moll hangnemű sicilianója könnyes, fájdalmas zene. A zárótétel eleje vidám, huncut hangvételű, mintha Papageno űzne tréfát a varázslatos hatalmasságokkal. A tétel közepén szenvedélyessé komorul a hangvétel, ismét a fisz-moll fájdalmas régióiba jut, majd ismét vidám hangulatra vált, a záró kódában jut tetőpontjára ez a vidámság.
Ismertség, előadási gyakoriság A mű a legismertebb Mozart zongoraversenyek közé tartozik. Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag gyakran hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte.
Források Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973) Hutchings, A.: A Companion to Mozart's Piano Concertos, 1997, Oxford University Press. Girdlestone, C. M.: Mozart's Piano Concertos. Cassell, London. Mozart, W. A. Piano Concertos Nos. 23–27 in full score. Dover Publications, New York. RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544
Kategória:Mozart zongoraversenyei