Rudas Ferenc, született Ruck (Budapest, 1921. július 6. – Budapest, 2016. február 11.Nemzeti Sport) válogatott labdarúgó, edző, sportvezető. Édesapja Ruck Ferenc a Nemzeti FC labdarúgója volt. 1945-ben Polgár Gyulától vette át az Üllői úti Fradi vendéglő működtetését, amely az 1952-es államosításig Rudas vendéglő néven üzemelt. Gyetvai László 2013. augusztus 28-i halála óta a legidősebb válogatott labdarúgó volt.
Pályafutása A Ferencváros csapatában 1941. november 23-án mutatkozott be a Ferencváros első csapatában az Üllői úton, a Salgótarján ellen. 6-0-s győzelemmel. A II. világháború alatt háromszor nyertek Magyar Kupát, a bajnokságban egyszer másodikak, egyszer harmadikak lettek. 1942 és 1945 között katonai szolgálatot is teljesített, zászlósként.
A világháború utáni első, tavaszi bajnoki idényben ezüstérmesek lettek. Legjobb eredményét a csapattal 1948-49-es bajnoki címmel érte el, melynek csapatkapitánya is volt. A bajnokcsapatnak olyan kiválóságai voltak, mint Henni Géza, Csanádi Árpád, Lakat Károly, Budai László, Kocsis Sándor, Deák Ferenc, Mészáros József és Czibor Zoltán. A következő idényben ezüstérmesek lettek. 1950. március 19-én a Postás elleni mérkőzésen súlyos lábtörést szenvedett és régi formáját már nem nyerte vissza ezt követően. 1950 nyarán politikai nyomásra öt meghatározó játékos távozott a Fraditól (Kocsis, Budai, Czibor, Deák, Henni). Rudas Ferenc igazi fradistaként hű maradt az újonnan alakult csapathoz, az ÉDOSZ és a Kinizsi mezt is kénytelen volt viselni. 1954-ben a bronzérmes csapat tagjaként hagyta abba az aktív labdarúgást. A Fradiban összesen 363 mérkőzésen szerepelt (276 bajnoki, 50 nemzetközi, 27 hazai díjmérkőzés) és 35 gólt szerzett (25 bajnoki, 10 egyéb).
A válogatottban 1943 és 1949 között 23 alkalommal szerepelt a válogatottban és 3 gólt szerzett.
Edzőként 1954 és 1961 között edzőként is dolgozott az Egyetértés, a Láng SK és a Budafoki MTE csapatánál.
1976 és 1979 között az MLSZ Fegyelmi Bizottságának tagja. 1989-től éveken át a Ferencváros labdarúgó-szakosztályának elnökségi tagja volt.
Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1948-1949 2.: 1943-1944, 1945-tavasz, 1949-1950 3.: 1942-1943, 1947-1948, 1954 Magyar Kupa győztes: 1942, 1943, 1944 Az év labdarúgója: 1946 az FTC örökös bajnoka: 1974 A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011) Magyar Fair Play díj, életmű kategória (2012) Budapest díszpolgára (2015)
Statisztika Mérkőzései a válogatottban
Jegyzetek
Források
További információk Az örökzöld Rudas Ferenc Pongrácz György: Egy élet zöldfehérben; Pilvax, Bp., 1995 Szále László: Rudas Ferenc. Nyolc évtized a magyar futballban. Beszélgetések egy Fradi legendával; Építészet Művészet Sport, Bp., 2011 (Hungarikumok)
Kategória:1921-ben született személyek Kategória:2016-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgóhátvédek Kategória:A Ferencváros labdarúgói Kategória:Az év magyar labdarúgói Kategória:Magyar labdarúgóedzők Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Budapest díszpolgárai Kategória:Magyar bajnok labdarúgók Kategória:Az NB I labdarúgói Kategória:A Budafoki MTE vezetőedzői Kategória:A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettjei Kategória:Az Új köztemetőben eltemetett személyek