Poroszló község Heves vármegye Füzesabonyi járásában. A vármegye legnagyobb közigazgatási területű települése.

Fekvése A Tisza, illetve a Tisza-tó jobb partján fekszik, a Hevesi-sík délkeleti részén, Füzesabonytól 25 kilométerre délkeletre, Tiszafüredtől 9 kilométerre északnyugatra.

A közvetlenül szomszédos települések: észak felől Egerlövő és Borsodivánka, északkelet felől Négyes, Tiszavalk és Tiszabábolna, kelet felől Tiszafüred, délnyugat felől Újlőrincfalva, északnyugat felől pedig Egerfarmos. Nyugat felől a legközelebbi település Mezőtárkány, de közigazgatási területeik – egy nagyobb, közéjük ékelődő és Besenyőtelekhez tartozó területrész miatt – nem érintkeznek egymással.

Közigazgatásilag hozzá tartozik a központjától közel 8 kilométerre nyugatra fekvő, kastélyáról ismert, védett területek által övezett Kétútköz külterületi településrész.

A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet 15, többé-kevésbé különálló, természetvédelmi oltalom alatt álló területrésze közül három is, részben vagy teljes egészében Poroszló határai között terül el.

Megközelítése Észak és nyugat felől az M3-as autópályáró csomóponttól a 33-as főúton, Miskolc felől Mezőkövesden át Borsodivánka irányából a 3301-es úton, Debrecenből ugyancsak a 33-as főúton, délről a 4-es főútról Karcagnál Tiszafüred felé fordulva, vagy Fegyvernektől a 34-es főúton érhető el, Tiszafüreden keresztül. Kiskörével a 3213-as út köti össze.

Megközelíthető a település vasúton is, a on, melynek egy megállási pontja van itt. Poroszló vasútállomás a település belterületének legészakibb részén található, közúti elérését a 3301-es útból kiágazó 33 302-es számú, rövidke mellékút teszi lehetővé. Kétútköz külterületi településrész saját megállóval rendelkezik (Kétútköz megállóhely), de annak létesítményei fizikailag már Egerfarmos területén helyezkednek el.

Története Őskor, ókor Jelentős útvonalak csomópontja ez a tájegység, mert a „kezdetek” óta ez az egyik legalkalmasabb átkelőhely a Tiszán. Ennél fogva az őskortól lakott terület. A kő- és rézkorból is kerültek elő leletek Rábolyon, illetve Aponháton. Az előbbi területen szarmata kori (Kr. u. II-IV. század) emlékeket is találtak.

Középkor A mai falu első említése Anonymusnál található: „Árpád vezér és övéi megindulván az Egur [Eger patak] vizéig jövének [...] s táboruk az Ustoros [Ostoros] vizétől Purozlou váráig terjedt.” Az Árpád-kori királyi földvár helye ma is kivehető. A X. századtól kezdődően fejedelmi-királyi udvarhely volt itt, amelyet szolgáltató falvak (Lövő, Orosz, Magyarad, Tarján, Ráboly, Szőlős, Halász, Sej, Hídvég, Hegenülése) rendszere vett körül. Első ismert birtokosai a Sártiván-Vecse nemzetségből kerültek ki. A XIII. században már számottevő település volt, mert egy oklevél bencés monostort, egy másik ispotályt, egy harmadik pedig plébániatemplomot is említ itt. 1231-ben a nádor részt vett egy poroszlói gyűlésen, 1248-ban pedig IV. Béla király Lambert egri püspöknek adta a poroszlói vámrészt.

1253-ban mint királyi földbirtok és egyházi hely szerepel, továbbá sótároló, vám-és révhely. Jelentős számú lakossága miatt önálló plébániája volt. A Sártiván-Vecséktől 1299-ben került Rátót nembeli Domokos tárnokmesterhez, majd kapott itt birtokot Miklós pécsi püspök, a Hanczkófiak, Zsadányiak, Rozgonyiak, Egerszalókyak, Poroszlóyak és az egri káptalan.

A falu történetének legjelentősebb eseményei IV. Béla és fia, a későbbi V. István polgárháborújához kapcsolódnak. 1262. december 5-ére István, aki itt nevezte először magát „ifjabb királynak”, öt vármegye nemességét és a kun előkelőket ide hívta össze egy gyűlésre (a magyar történelemben először kérte ki egy uralkodó a nemesség véleményét!),Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp. 1993., 133. o. ahol esküvel megerősítette és kiegészítette az apjával korábban kötött pozsonyi béke pontjait. Poroszló monostora ekkoriban hiteleshely volt: több Árpád-házi király, valamint Károly Róbert, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás adott itt ki oklevelet. A település 1460-ban már mezőváros, amely tiszai révdíjat és vámot szedett, valamint sókamarája volt, és keresztülment rajta a Budát Erdéllyel összekötő főút, a "via magna".

Újkor bélyegkép|jobbra|260px|Református templom Az 1546-os adóösszeírás egy részét Báthory-birtokként említi, de a Károlyiak is kapnak itt földeket. 1549-ben 15 adóköteles, 21 elszegényedett, két elpusztult, egy újratelepült jobbágytelket ölelt fel. A törökök állandóan zaklatták a település lakóit. Veli hatvani bég az 1553-54. évi portyázása során teljesen elpusztította a várost. Ezekben az években Poroszlón is birtokos volt Bornemissza Gergely egri várkapitány, aki azonban (a korábbi szakirodalommal ellentétben) nem itt, hanem Pásztó környékén esett török fogságba.

A később újratelepült város lakosságának életét vallási ellentétek nehezítették. Az apátság már megszűnt, de templomát a népes református egyházközség használta. A hivatalosan török uralom alatt álló település háromfelé is adózott. Az itteni Báthory-birtokok a 17. században a Losonczyak, majd a Homonnay Drugethek kezébe kerültek. 1672-ben a felvidéki Léva kapitánya (Barkóczy) dúlta fel, majd Strasoldo császári zsoldosvezér is pusztította. Az ezt követő, 1676-os újratelepülés után a lakosság halászattal, majd állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott. 1680-ban Thököly táborozott Poroszlón. A törököt kiűző 1686-87-es harcok során ismét elnéptelenedett Poroszló, majd 1689-ben újratelepült. A lakosság a vármegyétől kétévi adómentességet kapott, 1695-ben pedig postaállomás is létesült. 1696-ban már 104 családnevet írtak össze az immár nemesek (pl. a Gachalok) által is lakott faluban, de ezek közül egy sem egyezik meg a 150 évvel korábbiakkal.

A török uralom megszűnése után a véglegesen újratelepült, akkor még szinte teljesen református lakosságú Poroszló gyorsan talpra állt, bár ekkor még a mezővárosi rangját nem bírta visszaszerezni. 1695-ben a település fele a Homonnayaké (akik kihalása után, több más tulajdonost követve az Orczyaké), negyede az egri káptalané, és negyede Károlyi Sándoré volt, akik jól felfogott érdekből ösztönözték a további betelepülést. Végül 1701-ben ismét megkapta Poroszló a mezővárosi kiváltságot. Lakosai a Rákóczi-szabadságharcban is részt vettek. 1707-ben 16 katona harcolt a Csáky-féle, egy a Deák-féle kuruc ezredben és egy a karabélyos ezredben. 1710-ben itt járt II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós, akik a helyi kórházban helyezték el sebesültjeiket.

Poroszló mezővárosi helyzete kedvezett a parasztoknak, így tovább nőtt a lakosság száma. 1770-ben a kettős vármegye Heves vármegyei részén itt található a legtöbb parasztgazda: 267 fő. A gyarapodásnak az 1771-72. évi úrbérrendezés (urbárium) állta útját, a földközösség megszűnésével és a jobbágytelkek (és terhek) rögzítésével a parasztgazdaságok egy része elszegényedett. A növekvő számú nincstelen jelentős számban arra kényszerült, hogy a 18. század utolsó évtizedében Poroszlón felállított kincstári sóhivatalnak napszámban dolgozzon. Mások a tiszai révnél, a hajók rakodásánál vagy a szálfa-tutajokon dolgoztak. Az is komoly gondot okozott, hogy a fuvarosok igásállatai felélték a poroszlói legelőket. A telkes jobbágyokon és a zselléreken kívül 1797-ben 48 kisnemes, 1828-ban pedig 19 iparos élt Poroszlón.

Poroszló lakóit nemcsak a megélhetés gondjai, hanem a természeti csapások és járványok is sújtották. A medréből kilépő Tisza sokszor változtatta ártérré a falu határát. A kolera 1831-ben 207 áldozatot szedett. 1862-ben tűzvész hamvasztotta el a város jelentős részét. 1822-ben a poroszlóiak töltést akartak építeni a várostól a tiszai révig, de ezt Károlyi István földesúr (vámszedés reményében) magára vállalta, így 1836-ra el is készült. Akkor már 2 éve állt a révet bérbe vevő Pankotay Józsa György által építtetett tölgyfa alapú Tisza-híd. Ezt a hidat a jégzajlás megrongálta, de 1846-ban újjáépítették. 1847-ben már Petőfi is átkelhetett rajta.http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/utilev.htm

A szabadságharc és a dualizmus időszaka Az 1848-49-es szabadságharc idején Poroszló, mint tiszai átkelőhely, ismét fontos események színhelye lett. A forradalom győzelme után 127 poroszlói állt nemzetőrnek, közülük 86 a horvát veszély idején már honvédnek jelentkezett. 1849. február 6-án Asbóth Lajos alezredes itt vert vissza egy 300 főnyi osztrák lovascsapatot. A kápolnai csata alatt, február 27-én Kossuth Poroszlón tartózkodott, és a helyi hagyomány szerint a katolikus templom előtt tapasztotta a földre a fülét, hogy hallja a csatazajt. A vereség után a sereg vezetőivel (akik közül többen később Aradon vértanúk lettek) is itt találkozott. Március 2-án Görgey harc nélkül kiürítette Poroszlót, de Windisch-Grätz herceg elővédje csak 4 nap múlva mert bevonulni, hogy pár hét után ismét visszavonuljanak a tavaszi hadjáratra induló magyarok elől. Az orosz beavatkozás után, 1849. július 25-én Korponay János honvéd ezredes foglalt védelmi állást Poroszlónál 2500 katonájával, Gorcsakov tábornok főnyi seregével szemben. Az oroszok elfoglalták a töltést, de a hidat Korponay felgyújtatta, így az ellenség csak erős tüzérségi előkészítés után, másnap tudott átkelni a folyón.

Az önkényuralom ínséges éveket hozott. 1863-ban a lakosból -nak nem volt munkája. A Tisza-szabályozás keretei között 1864-65-ben három kanyart vágtak át, ami 16,8 km-rel rövidítette le a folyó itteni szakaszát, de a folyási sebesség növekedése és a szabályozás hiányosságai miatt az 1870-80-as éveket rekordárvizek jellemezték. Megnyugvást csak 1889-1900 között megépült védőgátak hoztak. Az 1867-es kiegyezés után (az immár csak nagyközség) Poroszló lassan fejlődésnek indult. 1877-ben nyílt meg a Klein Jakab-féle gőzmalom és gőzfűrészgyár, amely két évtized múltán kefe-, meszelő-, talicska- és téglagyárrá bővült. Fejlődtek a nagybirtokok is. A tehetősebbek helyben, vagy a szomszédos Tiszafüred határában vásároltak földet. Az 1880-as évektől szokássá vált több szegény család összefogása a földvételre. 1892–1908 között létrejött a Hordódi Közbirtokosság, így a tiszafüredi Hordód nevű határrész végképp Poroszlóhoz került. 1891-ben Feketeházy János tervei alapján végre elkészült a poroszlói Tisza-híd, így megindult a vasúti és közúti forgalom Füzesabony és Debrecen között. 1906-ban új középüzem, a Bán Sándor-féle úgynevezett kődiógombgyár létesült, ahol 50 munkás dolgozott, közöttük 30 nő. 1907-08-ban létrejött a Hangya Szövetkezet.

20. századi traumák Az 1919-es Tanácsköztársaság eseményei Poroszlót sem hagyták érintetlenül: május 1-jén Lukács György filozófus (akkor a Vörös Hadsereg 5. hadosztályának komisszárja) parancsára Sárói Szabó Tibor zászlóaljparancsnok Saskői Miklós század­parancsnok kijelölése alapján a Tisza-parti vasúti töltés mellett megtize­deltette a túlerővel szemben Tiszafüredről visszavonulókat.http://epa.oszk.hu/00000/00001/00360/pdf/itk_EPA00001_1990_04_560-562.pdf Később a Poroszlón is vöröskatonákat toborzó debreceni Nagy József parancsára Rábolypusztán agyonlőtték a káptalan javait védelmező Komáromy István intézőt. Váry Albert rajta kívül hat áldozat nevét sorolja föl (Csupor Lajos, Malik Ferenc, Fenyő Nándor, Sück Emil, Tóth Lajos, Varga Károly), de a későbbiekben a vérengzés kapcsán már 7-9 főről van szó. A Tisza-híd környéke nagy csata színhelye volt: július 22-24-én a „tiszai offenzíva” során a folyón átkelő, tüzérség és lőszer nélküli 80. nemzetközi dandárt megállították, majd visszaverték a háromszoros túlerőben lévő, a poroszlói nagybirtokosok által is segített románok. Több mint 1000 internacionalista esett el, és a híd egy részét is felrobbantották.