Losonci báró Bánffy László (Beresztelke, 1671. július 23. – 1753?) Kraszna vármegye főispánja.
Élete Erdélyi református főúri család sarja, losonczi Bánffy Kristóf (†1671 vagy 1672) és bögözi Farkas Margit (†1690) fia. A kolozsvári kollégiumban tanult, majd Bánffy György gróf, a későbbi erdélyi kormányzó udvarában nevelkedett. 1692-ben nősült: vargyasi Daniel István és Kemény Zsófia leányát, Juditot vette feleségül.
A Rákóczi-szabadságharc kitörése után Görgény várának magyar kapitánya lett, a vár feladásakor csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez. Előbb Forgách Simon főhadsegédeként szolgált, majd a Torda vármegyei felkelők kapitánya, Kraszna vármegye főispánja és végül 1708-tól Szilágysomlyó főkapitánya lett. 1710-ben Moldvába emigrált, majd elfogadta a szatmári békét. Utóbb ismét Kraszna vármegye főispánja, haláláig.
Munkái Önéletrajzi és történelmi jegyzeteket (1671–1740) írt Antonio de Guevara: Fejedelmek serkentő órája című kiadványába. A marosvásárhelyi könyvtár példányából kiadta Koncz József a Történelmi Tárban (1882. 342–347.)[Erdélyi Kárpát-Egyesület Lásd itt]
Jegyzetek
Források Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. S. a. r., kiegészítette és az előszót írta: Mészáros Kálmán. Budapest, 2005. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak, 8.) 42–43.
Banffy Laszlo Laszlo Banffy Laszlo Kategória:Református magyarok Kategória:Emigráns magyarok