A mókuscickányok (Scandentia) a méhlepényes emlősök alosztályába tartozó Euarchonta csoport egy rendje. Két család és húsz ma élő faj tartozik a rendbe.
A mókuscickányok valójában nem cickányok, de sokáig a rovarevők rendjébe sorolták őket. Később, anatómiai okokból a főemlősök rendjében kaptak helyet, és egy igen primitív félmajomnak tartották őket. A genetikai vizsgálatok alapján azonban önálló rendet érdemelnek.
A mókuscickányok és a repülőmakik közös ősének fejlődése mintegy 70 millió éve, a késő kréta időszakban vált külön a főemlősökétől; e két rend egymástól mintegy 55 millió éve különült el.
Érdekességük, hogy az állatok közül az ő testtömeghez viszonyított agytömegük a legnagyobb. (Még az emberénél is nagyobb.)
Rendszerezés A rend az alábbi családokat, nemeket és fajokat foglalja magában.
Mókuscickányfélék (Tupaiidae), 4 nem Anathana, 1 faj Indiai mókuscickány (Anathana ellioti)
Dendrogale, 2 faj Simafarkú mókuscickány (Dendrogale melanura) Egérképű mókuscickány (Dendrogale murina)
Tupaia – valódi mókuscickányok, 15 faj Északi mókuscickány (Tupaia belangeri) Tupaia chrysogaster Közönséges mókuscickány (Tupaia glis) Karcsú mókuscickány (Tupaia gracilis) Indonéz mókuscickány (Tupaia javanica) Hosszúlábú mókuscickány (Tupaia longipes) Kis mókuscickány (Tupaia minor) Tupaia moellendorffi Hegyi mókuscickány (Tupaia montana) Nikobár-szigeteki mókuscickány (Tupaia nicobarica) Palawani mókuscickány (Tupaia palawanensis) Tarka mókuscickány (Tupaia picta) Vörösfarkú mókuscickány (Tupaia splendidula)
Az alábbi kettő fajt néhány rendszerben a Lynogale nembe különítik el Tana vagy nagy mókuscickány (Tupaia tana) vagy (Lynogale tana) Csíkoshátú mókuscickány (Tupaia dorsalis) vagy (Lynogale dorsalis)
Urogale, 1 faj Fülöp-szigeteki mókuscickány (Urogale everetti) Ptilocercidae, 1 nem Ptilocercus, 1 faj Nyílfarkú mókuscickány (Ptilocercus lowii)
Elterjedésük, élőhelyük
Hátsó-Indiát és az Indiai-óceán szigeteit lakják.
Jellemzőik
Hosszúkás fejük csupasz, tompa orrban végződik. Testük karcsú, a farkuk hosszú, bozontos, kétsorosan szőrös; bundájuk sűrű és puha. 38–44 foguk közül a szemfogak rövidebbek, mint a metszőfogak. Végtagjaikon öt-öt ujj nő. A talpuk meztelen, a külön álló ujjakon rövid, sarló alakú karmok nőnek. A nőstény négy emlője a hasán van.
Fákon élnek; a földre ritkán ereszkednek le. Nappal járnak táplálékuk (főleg rovarok és gyümölcsök) után. Evés közben gyakran ülnek mókusok módjára, és ilyenkor kezeikkel tartják zsákmányukat.
A legtöbb mókuscickány vajmi kevés figyelmet fordít az ivadékgondozásra – olyannyira, hogy az anyáknak két fészkük van: egy, amiben maguk laknak és egy másik, amiben a kicsinyeiket helyezik el. Az ivadékokat mindössze kétnaponta egyszer, akkor is csak öt–tíz percre keresik fel, hogy megetessék őket. Emiatt a mókuscickányok tejében kivételesen sok a tápanyag.
További információk R. Dawkins: Az Ős meséje. Partvonal Kiadó. Budapest, 2006. – magyar nevek Brehm: Az állatok világa Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás)
Kategória:Emlősrendek Kategória:A 19. században leírt rendek