Joseph Barnard Davis (York, 1801. június 13. – Hanley, Staffordshire, 1881. május 19.)Emlékbeszéd Davis József Bernát k. tag felett Lenhossék József r. tagtól. In: Az MTA Elhunyt Tagjai Fölött Tartott Emlékbeszédek, 3. kötet, 1885. 7. szám és angol orvos, gyűjtő és kraniológus.
Élete
Tanulmányait szülőhelyén, egy magánintézetben végezte (vallása unitárius volt), majd – a korán elhunyt apjától reá maradt birtokot és házat értékesítve – gyámja engedélyével Londonban folytatta, ahol a „Society of Apothecaries"Eredetileg az 1617-ben önállósodott angol gyógyszerészek érdekvédelmi társulása, illetve az általuk fenntartott képzés volt, mely 1704-ben elnyerte az általános orvosi praktizálás és képzés jogát is. A Társaság licenciátusaként (Licentiate of the Society, LSA) orvosi képesítést szerzett többek között a költő John Keats (1816), Elizabeth Garrett Anderson (1865, aki ezzel az elsőként szerzett nőként orvosi képesítést az Egyesült Királyságban) és a Nobel-díjas Sir Ronald Ross (1881). Lásd Worshipful Society of Apothecaries of London. sebészeti tanfolyamára iratkozott be. 1820 nyarán, még diákként egy bálnavadászhajón a sarkvidéki tengerekre tett utazást, s az itt nyert benyomások terelték érdeklődését az antropológia irányába. 20 éves korában már elnyerte az ezen intézet által nyújtott „licenciatus"Egyetemi végzettség; képesítés a középiskolában való tanításra, ill. általános orvosi praxisra címet, viszont anyagi körülményei miatt a sebészi szakot nem fejezhette be, nem nyerte el a sebészdoktori fokozatot. Csak húsz évvel később, 42 éves korában iratkozott be a londoni „College of Surgeons"-ba, s végül az 1862-ben a St. Andrews-i Egyetemen letett vizsgáival, 61 éves korában szerezte meg az orvos- és sebészdoktori címet.
A staffordshire-i Albion Street Sheltonban (ma Hanley, Staffordshire) telepedett le, és 1881. május 19-én bekövetkezett haláláig itt és Stoke-on-Trent-ben orvosként praktizált. Aktívan részt vett a helyi életben, és fontos tagja volt az Stoke-upon-Trent-i, 1846-ban alapított „Athenaeum, Stoke-upon-Trent”-nekA Stoke Athenaeum and Literary and Philosophical Institution-t (Stoke Athenaeum, Irodalmi és Filozófiai Intézményt) 1846-ban alapították, hogy „tagjai között általános ismereteket terjesszen, hangsúlyt fektetve a helyi manufaktúrákkal kapcsolatos dolgokra” (pl. kerámia); könyvtárral, szerkesztőséggel és múzeummal (Természettudományi, Kerámia és Régiségek Múzeuma) rendelkezett, és a Glebe Street-i új városházán kapott helyet. Victoria County History – Staffordshire; A History of the County of Stafford: Volume 8. Stoke-upon-Trent: Local government, economic history and social life. British History Online
Tudományos munkássága
1836-ban kiadta a Popular Manual of the Art of Preserving Health (Az egészségmegőrzés művészetének kézikönyve) című írását.
20 éves orvosi gyakorlata után a St. Andrews-i Egyetemen hallgatott előadások során Joshua Brookes anatómiai szemléltető gyakorlatain ragadták meg a prehistorikus koponyák jellegzetességei. Davis különböző fajok koponyáiból és csontvázaiból gyűjtött össze egy múzeumot Hanley melletti Palmall nevű birtokán. Gyűjteménye nagyobb volt, mint a brit közmúzeumok összes gyűjteménye együttvéve, 1867-ben 1474 darabot számlált.Helen Patricia MacDonald, Human Remains: dissection and its histories (2006), p. 96; Google Books. 1848-ban Matthew Moorhouse-tól vásárolt két ausztrál koponyával kezdődött személyes gyűjteménye,Marguerita Stephens, White Without Soap: Philanthropy, Caste and Exclusion in Colonial Victoria 1835–1888, A Political Economy of Race (2010), p. 143; Google Books. James De Ville frenológus gyűjteményéből vásárolt,Cressida Fforde, English Collections of Human Remains: An Introduction (PDF) , p. 1. levelezett utazókkal, gyűjtőkkel és külföldön élőkkel. 1856-ban John Thurnam-mel közösen kezdte meg a Crania Britannica. Delineations and descriptions of the skulls of the aboriginal and early inhabitants of the British islands (Crania Britannica. A brit szigetek őslakosainak és korai lakóinak koponyáiról készült vázlatok és leírások) című, magyarázatokkal, rajzokkal, táblákkal és egy atlasszal kísért kétkötetes könyv kiadását. A mű 1865-ben készült el.
1867-ben megjelentette a Thesaurus Craniorum című gyűjteményi katalógusát, amelyben számos példányt leírt és ábrázolt, valamint 25 000 méretet adott meg bőséges bibliográfiai hivatkozásokkal. Gyűjteménye 1875-ben már olyannyira gyarapodott, hogy a „Thesaurus” kiegészítése is megjelent. 1879-ben döntött értékes gyűjteménye törzsrészének még életében történő eladásáról, s a Royal College of Surgeons of England kraniológiai és régészeti tára megvásárolta az akkor 1800 koponyát és néhány csontvázat számláló gyűjteményt és a „Hunterian Museum" részlegéhez még külön épületszárnyat is emeltetett.Christine Quigley: Skulls and Skeletons. Human bone collections and accumulations. (2001), p. 141; Google Books. „Sajátságos módon Davis 81 éves korában, éppen azon a napon halt meg, midőn gyűjteményének utolsó darabja a Hunterian-múzeumba szerencsésen megérkezett.”Emlékbeszéd Davis József Bernát k. tag felett Lenhossék József r. tagtól. In: Az MTA Elhunyt Tagjai Fölött Tartott Emlékbeszédek, 3. kötet, 1885. 7. szám, 11. oldal
Gyűjteményének és hagyatékának további részei (emberi maradványok, néprajzi és régészeti tárgyak, őslakosokról készült portrék és festmények, valamint nagy antropológiai könyvtára) 1883-tól árveréseken leltek új gazdákra. Augustus Wollaston Franks számos tárgyat megvásárolt ezeken az árveréseken, és így később a British Museum gyűjteményének részévé váltak.British Museum honlapja
A poligenezis-elmélet híve volt. Különösen az ausztrál őslakosság eredetére és képességeire vonatkozóan vonta le következtetéseit gyűjteménye alapján. Gyűjtéseinek egyik motivációja az a meggyőződése volt, hogy az ausztrál maradványok morfológiája külön eredetre utaló jeleket szolgáltat.
1868-ban a Royal Society tagjává választottákGeorge Thomas Bettany: Davis, Joseph Barnard. In: Dictionary of National Biography, 1885-1900, Volume 14. 168–169. hasáb A londoni Brit Királyi Földrajzi Társaság (Royal Geographical Society) alelnökévé, a Société d'Antropologie de Paris kültagjává választotta. 1863-ban előbbieken kívül még 30 tudós társaságnak és akadémiának volt tagja a világ minden részéről, így 1880. május 29-én Lenhossék József ajánlására a Magyar Tudományos Akadémia kültagjai közé is beválasztották.
1870-től néhány éven át a Journal of Anthropology és az Anthropologia egyik szerkesztője volt.
A porcelágyártásáról híres Stoke-on-Trent régiójában lakva porcelángyűjteménye is számottevő volt.
Magánélete
Háromszor nősült meg. Első feleségéről nem maradt fenn adat. Tőle két fia származott.Az egyik elmebetegként hunyt el, a másik praktizáló sebész volt, de később elzüllött. Emlékbeszéd Davis József Bernát k. tag felett Lenhossék József r. tagtól. In: Az MTA Elhunyt Tagjai Fölött Tartott Emlékbeszédek, 3. kötet, 1885. 7. szám A második felesége, Jane Moorhouse egy vagyonos yorki család művelt leánya volt, aki egzisztenciális biztonságot teremtve, lehetőséget adott férjének, hogy tudományos tevékenységét szélesebb alapon folytathassa, s akinek testvére az ekkor Adelaideben élő vagyonos telepes, orvosi végzettségű antropológus és politikus Matthew Moorhouse volt. Jane halála után Davis harmadszor is megnősült 79 éves korában, s egy Emma nevezetű, német származású nőt vett el, aki a tudós hagyatékát később aukciókon elárvereztette.
Jegyzetek
Fordítás
Források George Thomas Bettany: Davis, Joseph Barnard. In: Dictionary of National Biography, 1885-1900, Volume 14. 168–169. hasáb Emlékbeszéd Davis József Bernát külső tag felett Lenhossék József rendes tagtól. (Az MTA Elhunyt Tagjai Fölött Tartott Emlékbeszédek), 3. kötet, 1885. 7. szám. Műveinek bibliográfiájával 37–40. oldalig
Kategória:1801-ben született személyek Kategória:1881-ben elhunyt személyek Kategória:Brit orvosok Kategória:Brit antropológusok Kategória:MTA-tagok Kategória:A Royal Society tagjai