bélyegkép|Fiatal nő múmiaportréja, 3. század, Louvre, Párizs. A fajjúmi múmiafestészet az ókor egyik legelismertebb, a táblaképfestészet hagyományához tartozó művészeti formája, amely a római kori Egyiptomból származó múmiaportrékat tartalmaz. A portrék a felsőbb osztálybeliek temetésre mumifikált testének arcát takarták, a fatáblákra festett élethűen ábrázolt portrékat a múmiákhoz rögzítették. A fajjuúmi portrék az egyetlen nagyobb műalkotáscsoport, amelyek ebből a típusból fennmaradtak. Korábban - helytelenül - kopt portréknak nevezték őket.

Múmiaportrékat Egyiptom-szerte találtak, de a leggyakoribbak a Fajjúm-medencében, különösen Havárából és a Hadrianus-kori római városból, Antinoöpoliszból származnak. A "fajjúmi portrék" elnevezést általában inkább stilisztikai, mint földrajzi leírásként használják. Míg a múmiák festett tokjai a fáraók idejéből származnak, a fajjúmi múmiaportrék az egyiptomi római uralom idejéből újításnak számítanak.Berman, Lawrence; Freed, Rita E.; and Doxey, Denise. Arts of Ancient Egypt. p. 193. Museum of Fine Arts Boston. 2003. A portrék keletkezése a római császárkortól, az i. e. 1. század végétől vagy az i. sz. 1. század elejétől datálható. A befejezési dátum bizonytalan, de a legújabb kutatások szerint a 3. század közepe valószínű. Az ókor panelfestészeti hagyománynak nagyon kevés fennmaradt példái közül a legnagyobb csoportok egyike, előzményei a bizánci, a kelet-mediterrán és a nyugati hagyományoknak, beleértve a kopt ikonográfia helyi hagyományát is Egyiptomban.

A fennmaradt leletek arra utalnak, hogy a képeket a testek bebugyolálására használt szövetszalagokba illesztették. Mára szinte mindegyik levált a múmiákról.A máig fennmaradt példányok a Egyiptomi Múzeumban, Kairóban és a British Museumban találhatók. Általában egyetlen személyt ábrázolnak, és a fejet vagy a fejet és a mellkas felső részét mutatják, frontálisan nézve. A művészi hagyományt tekintve a képek egyértelműen inkább a görög-római művészeti hagyományokból eredeztethetők, mint az egyiptomiakból.Oakes, Lorna; Gahlin, Lucia. Ancient Egypt: An Illustrated Reference to the Myths, Religions, Pyramids and Temples of the Land of the Pharaohs. p. 236 Hermes House. 2002. A portrék két csoportját különböztethetjük meg a technika alapján: az egyik az enkausztikus (viasz) festés, a másik a tempera. Az előbbiek általában jobb minőségűek.

Jelenleg mintegy 900 múmiaportré ismert,Corpus of all known specimens: <p>A further specimen discovered since: többségüket a fajjúmi nekropoliszban találták. A forró, száraz egyiptomi éghajlat miatt a festmények gyakran épen megmaradtak, megőrizték a ragyogó színeket, amelyek láthatólag nem fakultak ki az idő múlásával.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Ókori művészet