A Monocercomonas a Parabasalia csoportba tartozó Trichomonadida rend nemzetsége. 4 ostora van, ebből 3 előre, 1 hátra mutat, és nincs costája vagy unduláló membránja. Megtalálható állati belekben, és monocerkomoniázist okozhat hüllőkben.
Etimológia A név a mono, egyetlen, a kerko, farok (egy hátulsó ostor) és a monas, egysejtű szavakból származik. Története A nemzetséget először Grassi írta le 1879-ben. A Monocercomonas sp.-t először kígyóbélben találták. A taxont Kofois és Swezy egymástól függetlenül találták 1915-ben, és Eutrichomastixnak nevezték. 1966-ban fedezték fel bogárbélben, később más gerinctelenfajokban is megtalálták. Élőhely A Monocercomonast felfedezték Japánban, Dél-Kaliforniában, Dél-Afrikában és Chilétől nyugatra a Csendes-óceánban a Tara óceáni misszióból származó DNS-mintában.
A Monocercomonas állati bélben élő szimbionta: jelen van számos hüllő és madár belében, valamint a faevő Parasphaeria boleiriana utóbelében. Megtalálták házi madarakban, például csirkében (Gallus gallus) és kacsában (Anas sp.) A Monocercomonas anaerob élőlény, mely nem faemésztő, bár faevő élőlényekben találták. Feltehetően kígyóparazita, mivel nagy mennyiségben találták beteg kígyók belében és más szerveiben (tüdőben és petevezetékben), és a kígyók mortalitásával is összefüggésbe hozták. Azonban megtalálták egészséges állatokban is. A Monocercomonasnak tápanyagban gazdag élőhely kell a túléléshez, és anaerob környezetben él. Morfológia Általános morfológia A Monocercomonas egysejtű ostoros eukarióta. A leggyakoribb sejtforma a trofozoita. Ezek alakja nagyjából ovális, mintegy 10 μm hosszú és 3 μm széles, de egyes fajok gömbölyűbbek (eltekintve az axostylaris törzstől). 4 ostora van, ebből 3 előre mutat, hosszuk közel 17 μm, egy hátra mutat, ennek hossza mintegy 30 μm. Axostylusuk az ostorralokkal szemben, hátul van. Mérete mintegy 5 μm, mikrotubulusokból áll, és törzset alkot kiemelkedésénél, ezt a membrán veszi körül. Anatómia A Monocercomonas axostylusa 13 párhuzamos mikrotubulusokból álló protofilamentumból áll, melyek két protofilamentum laterális projekciójával asszociáltak. Ez hidrogenoszómákhoz, a peltához és az endoplazmatikus retikulumhoz kapcsolódik.
A hátulsó ostorral összekötött unduláló membránnal rendelkező Trichomonas-génuszokkal szemben a Monocercomonas nem rendelkezik a hátulsó ostorral összekötött unduláló membránnal, de van az anterior végén pelta a periflagellaris csatornához közel, ez részben a testhez kapcsolja.
A Monocercomonas 4 bazális testtel (kinetoszóma) rendelkezik a négy ostornak megfelelően. E párhuzamos bazális testek az anterior ostorok tövénél vannak és előremutatnak, a negyedik a többire merőleges, és a hátulsó ostor kezdetén van. Sejtmagjánál van endoplazmatikus retikuluma. Az elülső ostorok áthaladnak a periflagellaris csatornán, a hátulsó nem.
Parabazális filamentumok találhatók a mag és a lemezes Golgi-test közt, ez a Parabasalia szünapomorf tulajdonsága.
A Monocercomonas a Trichomonadida korán levált ága, de a pelta és más sejtvázelemek elvesztése feltehetően másodlagos, vagyis a Trichomonadida utolsó közös ősében jelen voltak.
A kinetoszómák disztális végén átmeneti szálak vannak a parabazális testhez közel és elöl, közös ciszternaelrendezéssel a Golgi-testekhez. A parabazális szálak a kinetoszómák komplexeiből ágaznak, nem rendelkeznek a sejtcosta funkcióival, de a legdorzálisabb hasonló elrendezésű és helyű a Tritrichomonashoz.
A sejtmag körül és az axostylus eredésében számos energiatároló glikogénszemcse van (mag körüli, illetve endoaxostiláris szemcse).
A Monocercomonas sejtplazmájában emésztő űröcskék és hidrogenoszómák vannak. Anyagcsere A Monocercomonas anaerob légzését és más fontos anyagcsere-útvonalait a hidrogenoszómák teszik lehetővé. Diniz et al. (2007) szerint a Monocercomonas hidrogenoszómái gömbölyűek, szálasak vagy harang alakúak, míg más Trichomonasok esetén gömbölyűek vagy osztódáskor nyújtottak.
Kettős membránt mutatnak, mely a szénhidrátok szempontjából előnyös. A hidrogenoszómák más anaerob protozoonoktól, például a T. foetustól és a T. vagirzulistól eltérően nem követik az axostylus irányát.
Az acetát és hidrogén termelését és annak lehetséges előnyeit a faevő átmeneti gazda számára nem tanulmányozták a Monocercomonas esetén, de a Monocercomonas nem mutat faforgáccsal teli emésztő űröcskéket, noha faevő élőlényekben él, így feltehetően parazitája lehet a faevő élőlénynek, nem pedig egy vele mutuálisan előnyös kapcsolat tagja.
Élete
Pszeudociszta Ellenálló pszeudociszta alakulhat ki káros körülmények, például 6,0 alatti pH, magas (37 °C feletti) hőmérséklet vagy tápanyaghiány esetén.
A pszeudociszta először az ostor, majd az axostylus testbe való visszahúzódásával jön létre. A sejt sejtfalat hoz létre, és glikokalix veszi körül. A ciszták citoplazmája tartalmazza a sejtszervecskéket, beleértve a visszahúzottakat is, és a trofozoitánál szemcsésebb. Szaporodás Ivartalan sejtosztódást írtak le a Monocercomonasnál. Ez jellemző a Parabasaliára, ahol a kinetoszómák anterior/posterior helyzetűek, noha korábban az elődsejtben voltak.
A Monocercomonasban csak ivartalan szaporodást figyeltek meg. Állati szimbiontaként közvetlen életciklusa van köztes élőlény nélkül, az állatokat orofekális kontaminációval éri el, megnehezítve karbantartását kis zárt helyeken, például terráriumokban.
Patogenicitás Monocercomonasszal fertőzött hüllőkben monocerkomoniázis (a Monocercomonas léziókat és a bélben élő mikroorganizmusok megváltozását okozó proliferációja), mely révén megszűnnek enni, tömegük csökken, emésztési diszkomfortot mutatnak; a betegség halálos is lehet. Egyes esetekben vastagbél-, bélnekrózis és terméketlen tojások is megjelentek. Terráriumban a kígyók közt hetek alatt elterjedhet e betegség. A monocerkomoniázisnak nincs minden Monocercomonas-fertőzött kígyóban tünete. Az immunfunkció, a stresszkitettség és a kígyófaj (gazdaspecificitása révén a Thamnophis lehet tünetmentes Monocercomonas-gazda) befolyásolhatja a tünetes fertőzés kockázatát. A kígyókban tüdőgyulladást okozhat a Monocercomonas, és elterjedhet a női szaporító szervrendszerbe, gyulladást okozva.
A Tropidophis melanurusból izolált Monocercomonas-fajok képesek aktiválni a hemolízist humán, ló-, patkány-, csirke-, marha- és bárányvérben. A szupernatánsok, szonikált parazitakivonatok vagy elölt élőlények nem mutattak hemolitikus aktivitást.
Taxonómia Alnemzetségek: Alimonas (nincs pelta), Quadrimonas (hosszú pelta), Monocercomonas (rövid pelta). Ha van pelta, az párhuzamos a hátsó ostorral, de sejten belül fut. Monocercomonas-fajok listája Monocercomonas molae Monocercomonas motellae Monocercomonas colubrorum Monocercomonas ruminantium Monocercomonas cuniculi Monocercomonas minutante Monocercomonas pistillum Monocercomonas minuta
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Metamonada