Az Acanthoecidae a galléros ostorosok egy családja. Kovahéjat alkotnak, ez feltehetően kovamoszatokból ered horizontális géntranszferrel. Történet A galléros ostorosok közt eredetileg 2 családot különböztettek meg morfológiailag, ezek a Salpingoecidae Kent 1880 és a Codonosigidae Kent 1880. Az Acanthoecidae családot Norris írta le 1965-ben, Későbbi kutatások a galléros ostorosokat 2 rendbe sorolták, a kizárólag a Salpingoecidaet tartalmazó Craspedidába, mely a korábbi Codonosigidae és Salpingoecidae héjtalan galléros ostorosait tartalmazza, és az Acanthoecidae és Stephanoecidae csoportokat tartalmazó Acanthoecidába.

2008-ban Carr et al. kimutatták, hogy a tektiform Stephanoecidae monofíliája egyszerűbb magyarázat lenne a rend felépítésére. Nitsche et al. 2011-ben ez alapján létrehozta az Acanthoecidae és a Stephanoecidae családokat, utóbbi akkori állapotáról Carr et al. 2022-ben megállapították Tikhonenkov et al. 2020-as és López-Escardó et al. 2019-es tanulmánya alapján, hogy parafiletikus csoport, vagyis az Acanthoecidában a tektiform állapot az ősi – és legalább 3 független mai kládban van jelen –, és a nudiform héj később jelent meg, továbbá az Acanthoecidae és Stephanoecidae testvércsoportkénti megjelenése hibás, de nem módosították az Acanthoecidae meghatározását. Morfológia Nudiform (átlós) és tektiform fajok különíthetők el héjmorfológia, csőhely, termelési sejtciklusszakasz és sejtosztódásmód alapján, egyes fajai mindkét formát mutathatják, például a Stephanoeca tektiform, de szilíciumhiány esetén a Stephanoeca diplocostata átlósan osztódik, a szilíciumszint helyreállításakor átlósan bordázott héjat alakít ki, vagyis a Stephanoeca nemzetség polifiletikus. Héjuk üreges kovacsövekkel bordázott. Az ostoraktivitásnak ellenálló héja lehetővé tette a szesszilis állapot megszűnését.

Az Acanthoecidae nudiform és tektiform csoportjai 4 gén filogenetikai elemzése alapján kládot alkotnak.

Periplasztja kovacsövekből álló kosárszerű bordázott héjból áll.

Héja általában két rétegben bordázott, a belső helikális, a külső longitudinális, de előfordulhat, hogy a sejttest körül csak előbbi található meg. Héja sejtjei szesszilisek, a juvenilis utódsejt mozgáshoz használt ostorú és csupasz, a felszínhez tapadva visszahúzza ostorát, héjában helyesen rendeződnek el a bordarészek, a longitudinálisak jelennek meg előbb, ezekk függőlegesen rendeződnek el az orsó alakú sejttestben. A lorica előre haladással és az óramutató járása szerinti forgással jelenik meg. Bordái részben átfednek, a transzverzálisak egy vagy több gyűrűt alkothatnak.

Kolónia- és extracellulárismátrix-képző képességüket elveszthették, ha az ECM a Choanozoa szünapomorf jellemzője. Élőhely Az Acanthoecidae általában kozmopolita, eurihalin, euriterm, és számos tengeri környezetben él. A hipersós L’Atalante-medencében egy leíratlan F csoportja él.

A Helgoeca nana gyakran él tengerjég közelében.

A Chesapeake-öbölben télen gyakoribb, mint nyáron. Genetika 1-es csoportbeli szilíciumtranszporterekkel rendelkezik. A germánium mérgező számukra, és zavarja héjképződésüket.

A DNS-polimeráz γ-t elveszthették, helyette egy Prymnesiophyceae-fajból szereztek POP-ot horizontális géntranszferrel, mely azonban eltérhet a CRuMs és az Amorphea közös ősének POP fehérjéjétől. Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Galléros ostorosok Kategória:A 20. században leírt családok