A nagy szökés elnevezést kapta utólag az a tömeges szökés, amelyet szövetséges országokból (a Szovjetunión kívül) származó 76 pilóta és egyéb repülős legénységi tag hajtott végre a második világháború idején. Az esemény az elfoglalt lengyelországi Żagań (németül Sagan) közelében levő Stalag Luft III nevű Németország hadifogoly-táborából történt 1944. március 24-től 25-re virradó éjszakán. A szökés előkészítését, végrehajtását és következményeit Paul Brickhill ausztrál író írta le a The Geat Escape (A nagy szökés) című 1950-ben megjelent könyvében. Ő is ugyanott volt fogoly, és részt vett a szökés előkészítésében. Könyve szolgált az 1963-ban bemutatott A nagy szökés című amerikai film alapjául.
A Luft III tábort 1942 márciusában hozták létre azoknak az elfogott repülős tiszteknek és altiszteknek, akik Nagy-Britanniából indultak bevetésre. Többségük a Brit Nemzetközösség országaiból származott: britek, kanadaiak, ausztrálok, új-zélandiak, dél-afrikaiak. Voltak amerikaiak is, valamint a németek által egyes elfoglalt országokból Nagy-Britanniába menekültek: lengyelek, csehek, szlovákok, norvégok, litvánok, franciák, belgák, hollandok, görögök. A tábort úgy építették fel, hogy minél jobban akadályozzák meg a szökéseket, mivel már sok pilóta kísérelt meg szökést más táborokból. Idehoztak olyan foglyokat is, akik már megszöktek egyszer vagy többször, de elfogták őket, mint Roger Bushell repülőszázad-parancsnok, aki kétszer szökött meg, másodszor Prágában fogták el, ahol nyolc hónapon át bujkált. Squadron Leader Roger Joyce Bushell, pegasusarchive.org (Hozzáférés: 2024. szeptember 1.).Walters 2013, 35. o. thumb|300px|A Luft III északi altáborának modellje
A szökés előkészítése Az előkészítés körülményei A szökés előkészítését az könnyítette meg, hogy a németek betartották nagyjából a szövetségesek esetében (a szovjeteken kívül), a hadifoglyokra vonatkozó 1929-es genfi egyezmény előírásait. A Luft III foglyainak nem kellett dolgozniuk, nem éheztek, a Vöröskereszten keresztül csomagokat kaptak,Brickhill 1996, 54. o. a saját egyenruhájukat viselhették, szabadon mozoghattak a táborban, levelezhettek, könyvtáruk volt, előadásokat mutathattak be egy színházként működő barakkban, sportolhattak, és a németek általában korrektül bántak velük. Maguk között a foglyok betartották a hadseregeikben szabályos hierarchiát és a rangidős tisztre hallgattak, aki képviselte őket a német táborparancsnoksággal szemben. A szökésben megakadályozottak és az elfogott szökevények a genfi egyezmény értelmében csak egyszerű fegyelmi büntetést kaptak. Ez a Luft III-ban szokásosan kétheti magánzárkából állt.Brickhill 1996, 56. o.
Itt a foglyoknak még jobb helyzetük volt, mint más táborokban, mert személyzetét a Luftwaffe adta, a táborparancsnok ezredes és Herbert Massey, a fogoly rangidős tiszt tisztelték egymást sőt, a háborús körülmények határain belül baráti viszony volt közöttük. Guy Walters brit író szerint a táborparancsnok náciellenes volt és vigyázott arra, hogy a táborban betartsák a genfi egyezmény előírásait.Walters 2013, 51. o. bélyegkép|upright|Friedrich Wilhelm von Lindeiner-Wildau ezredes, a Luft III tábor parancsnoka
A tábor egyik foglya, akit Tim Carrol brit újságíró és tévéproducer idéz, azt nyilatkozta a háború után, hogy a parancsnok korrektül viselkedett a foglyok iránt és jó időtöltési körülményeket biztosított nekik éppen azért, hogy ne akarjanak megszökni.Carroll 2004, 62. o. Még angol és amerikai filmeket is behoztak nekik.Carroll 2004, 140. o.Walters 2013, 113. o. A parancsnok helyettese, civilben tanár, németnyelv-tanfolyamokat szervezett nekik és vizsgákat, amelyek eredményeit elküldték nagy-britanniai egyetemeknek nyilvántartás végett.Walters 2013, 47. o.
Voltak német katonák, akik segítettek a jövőbeli szökevényeknek. Egyesek náciellenesek voltak, mint Eberhard Hesse tizedes. Ő maga kezdeményezett kapcsolatot szökni készülő foglyokkal, meggyőzte őket náciellenességéről és sokat segített nekik, nem fogadva el semmiféle ellenszolgáltatást. Kölcsönadta nekik az igazolványát, hogy másolják le, civil ruhákat, dokumentumokat, rádióalkatrészeket, pénzt, élelmezési jegyeket, térképeket hozott be nekik, de még a szövetségeseknek szánt katonai jellegű információkat is átadott. Német náciellenes civileket is bevont a foglyok segítésébe.Walters 2013, 97–99. o. Hessének még négy náciellenes bajtársa volt, ők is segítettek a foglyoknak.Walters 2013, 100–101. o.
Ha nem is voltak náciellenesek, egyes német katonák meg voltak győződve róla, hogy Németország el fogja veszíteni a háborút és jó viszonyt tartottak fenn a foglyokkal, hogy ezek esetleg segítsenek rajtuk a háború után.Carroll 2004, 10. o.
Egy másik eszköz a szökéshez szükséges dolgok beszerzésére a megvesztegetés volt keksszel, cukorral, kakaóval, csokoládéval, kávéval, teával, húskonzervvel, mazsolával, szappannal vagy cigarettával, amit csomagban kaptak a foglyok tíz-tizennégy naponként. Egyes ilyen termékekhez a németek már nem jutottak normális körülmények között az akkor Németországot jellemző ellátási gondok miatt.Carroll 2004, 103. o.Walters 2013, 104. o. A foglyoknak volt egy olyan csapata, amely tagjai ilyen katonákat kerestek. Baráti kapcsolatot kezdeményeztek velük és meggyőzték őket, hogy segítsenek a foglyoknak.Brickhill 1996, 90–93. o.
Egyes német katonákat zsaroltak. Például egy tizedest a fogoly, aki kapcsolatba lépett vele rávette, hogy egy fogót hozzon neki, megfizette elég sok csokoládéval és azzal az ürüggyel, hogy el kell számolnia a csokoládéval barakktársai előtt, nyugtát íratott alá vele, majd ezzel zsarolta, és a katonán keresztül szerszámokat, engedélyek kitöltetlen nyomtatványait, német pénzt, térképeket, német katonai egyenruha-gombokat és jelzéseket szerzett be,Brickhill 1996, 99. o. de még egy fényképezőgépet is a szükséges anyagokkal együtt.Brickhill 1996, 166. o.
A beszerzett rádióalkatrészekből vevőt készítettek és rajta a BBC-t hallgatták.
A szökés motivációi A szökés idejében a táborban több mint fogoly volt.Walters 2013, 52. o. Nagy többségük nem akart megszökni, amiatt a trauma miatt, amit repülőjük lelövése okozott. Nem akartak újból átélni ilyen traumát, vagy tudták, hogy nem képesek részt venni szökésben, vagy nem hittek abban, hogy hazajuthatnak. Mind tudta, hogy vannak szökést előkészítő tevékenységek, és többen hozzájárultak ezekhez szökési szándék nélkül, de a többiek is általában vigyáztak, hogy ezekről ne tudjanak meg semmit a németek.Walters 2013, 68–70. o.
Azoknak, akik meg akartak szökni egy vagy több motivációjuk volt. Egyesek nem bírták a szabadság hiányát, egyszerűen kint akartak lenni, főleg azok, akik már évek óta voltak fogságban. Nem akartak csak lebzselni a táborban, hanem valamilyen célt is akartak követni. Cél nélkül a lelki tartásuk gyengült. A szökést magát tekintették célként, a szökést megakadályozni törekedő németekkel való konfrontációt pedig sportmérkőzésként, bár majdnem mindegyik tudatában volt annak, hogy nem sikerül neki Angliába jutni. Sokan úgy hitték, hogy a szökés köteles, és hogy ez a genfi egyezménybe és a katonai szabályzatokba is bele van foglalva, bár ez sehol sem volt így leírva. Mindenesetre a szökésben legalább erkölcsi kötelezettséget láttak arra, hogy azokkal legyenek együtt, akik harcoltak. Azt is hitték, hogy a szökés, főleg a tömeges, a harc egyik alakja, amennyiben nagy számban vonna el ellenséges katonákat a háborús erőfeszítésektől. Az utóbbi motiváció később megalapozatlannak bizonyult.Walters 2013, 71–74. o. A szökevények felkutatására és elfogására a németek nem vontak vissza csapatokat a frontról. Elég erőik voltak erre az országban. Egy általános felkutatási akció még hasznukra is vált, mivel ilyen alkalommal több olyan embert fogtak el, akik szempontjukból nem voltak rendben, mint az azzal az alkalommal megszökött hadifoglyok.Walters 2013, 85–86. o.
A szökés szervezése A szökést előkészítő foglyok nagyon jól szervezkedtek. A táborban létezett egy ún. X szervezet,Brickhill 1996, 31. o. mely már a nagy szökés előtt is szervezett sikertelen vagy sikeres szökéseket. Az utóbbiak abban az értelemben voltak sikeresek, hogy a szökevények kijutottak a táborból, de többnyire újra elfogták őket. thumb|Roger Bushell, az X szervezet főnöke, aki a szökés előkészítését vezette
1943 márciusában Bushell az X szervezet főnöke lett,Brickhill 1996, 42. o. és szökési tervet dolgozott ki. Pilot Officer Bertram A. "Jimmy" James, pegasusarchive.org (Hozzáférés: 2024. szeptember 1.). Ezt jóváhagyta Massey ezredes. Három alagút egyidőben való kiásását tervezte abban a reményben, hogy legalább egyre nem fognak rátalálni a németek, és 200 fogoly szökését.Brickhill 1996, 46. o. Azt tervezte, hogy ez egy első ilyen méretű szökés legyen, azután zárják le az alagutat, és utólag további 400 fogoly szökjön meg rajta keresztül.Walters 2013, 66. o. Kódneveket használtak a művelet mindegyik részletére: Bushell a Nagy X volt, az alagutak pedig a Tom, Dick és Harry elnevezéseket kapták. Tilos volt az „alagút” szót kimondani.Brickhill 1996, 58. o. Az előkészületekben kb. 600 fogoly vett részt.Carroll 2004, 147. o.
A szervezkedés már akkor kezdődött, amikor a foglyok még a Luft III keleti altáborában voltak. Nagyon közel új altábor épült részükre, az északi. Onnan akartak megszökni. Massey ezredes kérésére a németek jóváhagyták, hogy foglyok is vegyenek részt az építkezésben. Ezzel megismerték a terepet, vázlatokat készítettek a tábor felépítéséről és meghatározták a leendő alagutak nyomvonalát és hosszúságát.Brickhill 1996, 47. o. Az előkészületekhez szükséges anyagokat és szerszámokat is loptak onnan.Carroll 2004, 88. o. Tudták, hogy a munka nehéz lesz, mert a tábor szándékosan nagyon homokos talajra épült.Brickhill 1996, 30. o.Carroll 2004, 66–67. o.
Több csapatot létesítettek, mindegyiket a maga vezetőjével, amelyeket az X szervezet koordinált. Egy-egy csapatot az alagutak ásásával és a kiásott föld szétszórásával bíztak meg. Egy másik csapat fából és fémből készítette az ásáshoz szükséges dolgokat: szerszámokat, síneket, csilléket, levegőszivattyúkat, csöveket, mindet a táborban beszerezhető anyagokból. Rögtönzött szabók csapata civil ruhákat készített, az ún. „művészek” csapata dokumentumokat hamisított és sokszorosított, egy másik pedig térképeket készített és sokszorosított. Fontos csapat volt az őrszemeké, mely figyelmeztetett, ha német közeledett valamelyik olyan helyhez, ahol rátalálhatott valamire, ami felfedezése meghiúsította volna a szökést.Brickhill 1996, 46–48. és 64–65. o.
Az alagutak ásása A foglyok 1943 áprilisában kezdték el az alagutak ásását, bár ugyanakkor a német hadsereg főparancsnoksága azt a parancsot adta ki, hogy a civil ruhában vagy német egyenruhában elfogott szökevényeknek nem egyszerű fegyelmi büntetésben lesz részük, hanem hadbíróság elé fogják őket állítani, és halálbüntetésre is ítélhetik őket.Carroll 2004, 90. o.
Az egyik bonyolult feladat az alagutakhoz vezető nyílások elkészítése volt úgy, hogy a németek ne találják meg. Olyan barakkokban készítették el ezeket, ahol laktak. Ezek viszonylag komfortosak voltak. Csak olyan helyeken csinálhatták a nyílásokat, ahol a vaskályha volt vagy a mosdó földig érő talapzaton, mert a deszkapadló alatt üres, rendszeresen a németek által ellenőrzött hely volt.Brickhill 1996, 59–63. o. bélyegkép|400px|A Harry alagút vázlata
A Dick alagút a 122-es barakkból indult nyugat felé. A Tom alagútnak a 123-as barakk kályhája alatt volt a nyílása, és ugyancsak nyugatra irányult. Ezek bejáratai a legközelebb voltak a kerítéshez. A Harry alagút a 104-és barakkból indult északi irányban, és egy szögesdrót-kerítés, a tábor adminisztratív területe, egy második kerítés és egy út alatt kellett haladnia a tábort körülvevő erdő fái közé.Dando-Collins 2016, 97. o. Több mint 100 méterre számították ki a hosszúságát.Brickhill 1996, 214. o.